Milyen magasan élnek a hegyi marik?

A hegyi marikról vagy hegyi cseremiszekről bizonyára sokan hallottak, ha más összefüggésben nem is, de a pentaton mari népdalokkal kapcsolatban könnyen beleütközhetünk ebbe a kifejezésbe. Lelki szemeink előtt megjelenhetnek az öszvéreikkel veszélyes hágókon átkelő marik, ám ha a térképre tekintünk, a Volga középső folyása mentén sehol nem találunk olyan magas hegyeket, amelyek ezen elképzelésünknek megfelelnének. A valóság kiábrándító: a hegyi marik nem hegyekben, hanem síkságon, de legjobb esetben is dombságon élnek. (Angol elnevezésük nem is Mountain Mari, hanem Hill Mari.) A nevüket onnan kapták, hogy a Volga bal partja lapos, míg a jobb partja, ahol ők élnek, meredek. Ám a magassága ott sem vészes, kb. akkora, mint a fenti képen, melyen a hegyi marik fővárosa, Kozmodemjanszk látképét csodálhatjuk meg.

Kozmodemjanszk igazi jelentőségét nem a hegyi marikkal kapcsolatos tényező, hanem az orosz irodalomban elfoglalt helye adja. Ilf és Petrov regényének, a Tizenkét széknek az egyik jelentős helyszíne. A regényben ugyan nem saját nevén, hanem Vaszjuki néven szerepel, de az útvonalból és a város leírásából Kozmodemjanszk azonosítható (habár e kétes dicsőségre a közeli Vaszilszurszk is pályázik). A regény egy legendás epizódja, a „bolygóközi sakk-kongresszus” zajlik itt. 1995 óta a városban a regény főhősének, a szélhámos Osztap Bendernek a tiszteletére Benderiana néven minden évben humorfesztivált tartanak. A helyi múzeum a hegyi mari kulturális hagyományok mellett éppen az Osztap Bender-tematikának szenteli a legnagyobb teret, a mellékelt ábra a Sört csak szakszervezeti tagok számára csapolunk legendás feliratot mutatja. (Igaz, ez nem Tizenkét székben, hanem az Aranyborjúban szerepel.)

A mariknak két irodalmi nyelvük van, a hegyi mari és a mezei mari. Azonban a köztársaság nyugati felén, de a Volga bal partján beszélt nyelvjárások közelebb állnak a hegyi marihoz, mint a mezeihez (az itt élőket egyébként erdei mariknak nevezik, habár erdő más mari területeken is jócskán akad). A két irodalmi nyelv egyébként kölcsönösen érthető, különbségük nem nagyobb, mint például a cseh és a szlovák közötti különbség.

A világ legkisebb Ikeája

A mellékelt fénykép 2004-ben készült Izsevszkben, az Udmurt Köztársaság fővárosában, és veltehetően a világ legkisebb Ikea „áruház”-át ábrázolja. A bolt egy aprócska földszinti lakásból lett kialakítva. (Csak a jobb oldali boltról van szó, a bal ajtó már egy másik boltba vezet!)

Izsevszkben, mint sok más vidéki orosz városban, a piacgazdaság megjelenésekor nem volt tér, ahova az új vállalkozások, boltok betelepedhettek volna. A legkézenfekvőbb megoldásnak az látszott, ha (magas)földszinti lakásokat alakítanak át boltoknak. A kereskedők megvették a lakásokat és az utca felé bejáratot vágattak, lépcsőt készítettek. Mint az a képen is jól látszik, a rossz állapotban levő falakat kívülről is bevakolták, lefestették, de csupán boltjuk vonaláig. Az újfajta keresletnek köszönhetően a földszinti lakások ára jelentősen megemelkedett: történetek keringenek szerencsés emberekről, akik földszinti lakásukat eladták, és az árából vettek két emeletit, amelyeket ugyanabból a pénzből még fel is újítottak. Az új boltok a városképet is jelentősen formálták, az egyszerű lakókerületekből helyenként valóságos bevásárlóutcák lettek.

A fenti bolt természetesen nem tagja az Ikea áruházláncnak, csupán sajátos igényeket elégít ki. A legközelebbi igazi Ikea áruház többszáz kilométerre, Kazanyban van. (Más vállalkozók autóbuszos kirándulásokat hirdetnek ide: ahogy a Budapestiek a nyolcvanas években bevásárolni jártak a bécs Shopping City Südbe, úgy járnak az izsevszkiek a kazanyi Ikeába.) A bolt tulajdonosai elsősorban apró lakberendezési tárgyakat, dekorációs elemeket vásárolnak, majd Izsevszkben eladják őket. Ugyanakkor a boltban található katalógusokból meg lehet rendelni nagyobb méretű bútorokat is. Az üzlet bizonyára jól megy, hiszen azóta a bolt bővült: felvásárolták a szomszédos lakást és egybe nyitották az eredetivel. Ez azonban aligha veszélyezteti a címben jelzett dicsőséges titulusukat.

Velünk élő népművészet

A modernitás és a hagyomány találkozása néha nem várt eredménnyel jár. Az itt látható fénykép Észak-Udmurtiában, a Balezinói járásban készült. A néni a kezében egy fonott kosarat tart, melynek alapanyaga pillepalack. A néni a kiürült pillepalackot csíkokra vágja, és a hagyományos (eredetileg hánccsal, nyírkéreggel alkalmazott) technológiával kosarakat fon belőle, eladásukból egészíti ki nyugdíját. Az eljárás kétségtelenül praktikus és környezetvédelmi szempontból sem haszontalan, de a termék a hagyományos anyagokból készült társaihoz képest esztétikailag kevéssé értékelhető.

Bár a kép egy hagyományos rönkházban készült, a háttérben megfigyelhető berendezések a városi kultúra hatását mutatják. A laminált bútorlapokból összeállított szekrény és az Oroszországszerte elterjedt, faliszőnyegként használt gépi perzsa mellett a szobanövény is az urbánus kultúra hatását tükrözi. Az olcsó gyári szövetből feltehetőleg házilag varrt egyszerű szabású hétköznapi házi viselet a falusi és városi kultúra sajátos, újszerű ötvözetét reprezentálja. (Ebből a szempontból érdemes felidézni a magyar otthonka műfaját – az itt bemutatott ruhadarab legalább nem nejlonból van.)

Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek

A Balassi Kiadónál jelent meg Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek című gyűjteményes kötete. A könyv 13, korábban már megjelent tanulmány frissített, esetenként kiegészített változatát tartalmazza. Az eredeti közlések adatait a Könyvészeti tájékoztatás című fejezet tartalmazza (197–198.). A tanulmánygyűjtemény a kiadó Magyar őstörténeti könyvtár című sorozatának 24. köteteként jelent meg. (A megjelent kötetek felsorolását lásd a 199–200. oldalon.)

Vásáry István könyve igazi bestseller: az Élet és Irodalom 2008. május 16-ai számában (LII. évf./20.) közli a Balassi Könyvesbolt tízes sikerlistáját, ahol a kötet a 2. helyen található, csak Esterházy Péter: Semmi művészet című könyve előzi meg.

Két finnugor vonatkozás a kötetből:

1. Jugria/Jugra és a jugorok neve.
A Jugria-kérdés: „Ceterum censeo Iugriam esse delendam” (73–87.) című tanulmányában (80.) Vásáry István nem fogadja el Zsirai Miklós magyarázat, hogy a Jugra alak az onogur népnévből származna (lásd Zsirai: Jugria. 121–122.). Akár igaza is lehet...

Akkor honnan ered a Jugria/Jugra, jugor hely- és népnév? Olvassuk tovább a tanulmányt: „…a Jugra név *yugr, *yugur elemének … a yugur népnévből való eredeztetés[e] teljesen problémamentes.” (83.) A yugur népnév pedig az ujgur változata. Igen ám, de hogy kerülnek az ujgurok az Urál két oldalára, ahol az orosz krónikák szerint Jugra országa található, a jugor nép hazája?

Vásáry István szerint Kr. u. 840-ben, mikor a kirgizek megdöntötték az Ujgur Birodalmat, az ujgurok szétvándoroltak, s az egyik csoport az Aral-tótól északkeletre található Arali Kara-kum sivatag vidékére vándorolt (ezt Minorsky alapján feltételezi). Népnevük innen került északra, az erdőövezetbe (83–87.) Hát, mit mondjak? – merész… Lennének ellenérveim.

2. Nyelvrokonság ≠ néprokonság
A finnugristák szeretik hangsúlyozni a fenti címben szereplő tételt, arra hivatkozva, hogy ezt már Szinnyei József is felismerte. Ugyanakkor tudják, hogy nem minden finnugrista gondolkodott/gondolkodik hasonlóan. A Vámbéry és a magyar őstörténet (191–196.) című tanulmányában Vásáry István kiemeli Vámbéry józan őstörténeti meglátásait nyelvrokonság és néprokonság kapcsolatáról, a török nyelvi hatás másodlagosságáról, ugyanakkor a török kulturális hatás jelentőségéről. (Vásáry István más fórumokon is hangsúlyozza, hogy a magyar őstörténetnek a magyar nyelv finnugorsága csak egy apró részproblémája.)

Vásáry idézi Hunfalvy Pált 1883-ból: „…a nemzetek ethnikai eredetét az illető nyelv eredetével kell egynek tartani. Ugyde a nyelv támadására egy helyet kell elfogadni, a hol idegen hatásoktól menten és csak rokon hatásoktól környezve, határozott, többé el nem mosódható jellemre fejlődhetett.” (194–195., lásd Hunfalvy P.: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből XI/I [1882], Budapest, 1883. 35.)
Ugyan fogalmam sincs, hogy a második mondat mit jelent, de elég az első is, hogy egyetértsek Vásáryval: „Vaskos tévedés!” (195.) Mindenkinek jobb, ha ezt a Hunfalvy-szösszenetet a továbbiakban nem idézgetjük…

Fényképek az Arktikumból: uráli népek

Bryan és Cherry Alexander honlapjukon a két sarkvidéken készült fotókat gyűjtenek (bár egyértelműen nincs jelölve, feltételezhető, hogy főként saját fotóikról van szó, és csak néhány esetben más fotográfusok felvételeiről). Mivel a sarkvidék fogalmát viszonylag tágan értelmezik, néhány uráli néppel kapcsolatban is szép gyűjteményük van:

• számik (lappok: Skandináviából és Oroszországból)
• komik (a Jamal-félszigetről; érthetetlen módon Komy név alatt)
• hantik (főként a Jamal-félszigetről)
  
• nyenyecek (télen és nyáron)
• nganaszanok.
  

Ezen kívül több más, nem uráli népről is vannak néprajzi fotóik. A képeket csak igen sovány információval látják el, csak néhány esetben bőbeszédűbbek. Sajnos az oldal elősorban kereskedelmi célú, így a képeket feliratok csúfítják, ennek ellenére kellemes esztétikai élményt nyújt.

Jó szórakozást!