Finnugor tematikájú hírportál – ukránul

Bizonyára az uralisztikai kérdésekben jártasabbakat is meglepi, de Ukrajnában már 2001 óta működik egy ukrán nyelvű uralisztikai hírportál, az Ugraina. Igaz, a kezdeti időkben igen szórványosan közöltek híreket, de úgy tűnik, az utóbbi időben felgyorsultak az események,
és néhány naponta szolgálnak valamilyen újdonsággal – akár egyszerre többel is. Azt azonban nem állíthatnánk, hogy objektíven és megbízhatóan tájékoztatnak az eseményekről. Egyik hírük a szikszói eseményekről tudósít, a hír címe szerint A cigányok harcolnak a magyarok ellen Magyarországon, és következetesen pártnak nevezi a Magyar Gárdát. Ennek ellenére az oldal figyelemre méltó, és ha híreit a kellő óvatossággal is kell kezelni, érdemes rendszeresen olvasgatni.

Nagyon baba kiállítás Szaranszkban

Pakszjaava és Bányava

A Mordvin Nemzeti Múzeumban rendezett babakiállításon megelevenedik a múlt számos babonája, a moksa és erza hitvilág istenei. A mitológiai és mesebeli szereplők által megihletett képzőművészek nemcsak a hagyományos mordvin kultúrához tartozó, a régi népi élet mindennapjait idéző babák reprodukcióit készítették el, hanem fantáziadús, egyéni kompozíciókban mutatják meg, hogyan képzelik el az ősi világ erdőit, mezőit és vizeit betöltő isteneket és istennőket, a fürdőház törülközőbe burkolózó pancsoló Bányaváját (Bánya-ava, vagyis fürdőház-asszony) vagy a Harisnyás Pipit idéző, vörös copfos Pakszjaavát (Pakszja-ava, vagyis mező-asszony).

Ezek mellett a hagyományos kultúra részeit képező figurák is felbukkannak a kiállításon. Vannak amulettekként szolgáló betegség- vagy álmatlagságűző babák és a rossz szellemeket megtévesztő rongyfigurák, amelyeket az újszülött megvédésére tettek a bölcsőbe. Pogány hiedelmekre utal az a kettéágazó életfa is, amelynek egyik ágán egy női, másik ágán egy férfialak csücsül.

A babák egy része pedagógiai célokat szolgált, a nagyfejű kislányfigura a fogyatékosok elfogadtatására tanította a gyerekeket, míg a kétarcú, átforgatható szoknyájú „transzformerbaba” a fiatal lányokat emlékeztette a kikerülhetetlen öregedésre. Az élet fordulópontjaira is készültek bábuk, az ötéves gyermeknek saját gyártmányú rongybabával kellett megköszönnie a szüleinek, hogy felnevelték, a menyasszony pedig csokor helyett miniatűr képmását szorongatva hallgatta a násznép dicséretét és szidalmait, ahogy azok körbeállva véleményt mondtak róla a lakodalmon.

A házasulandóaknak egybekezű menyasszony-vőlegény–bábut ajándékoztak, hogy örökké együtt maradjon a fiatal pár. Érdekes még a háziasszonyoknak szánt női figura, amelynek minél nagyobb keblei voltak, annál nagyobb szerencsét hozott, és amely széttárt kezeivel a gazdasszonynak kívánt örömet és boldogságot szimbolizálta. Az utóbbi babának voltak sokkezű, Síva-szerű változatai, amelyek a háziasszonyt tengernyi teendőjének elvégzésében kívántak segíteni.

A magánhangzó-harmónia 4. Az erza-mordvin

A magánhangzó-rendszer

Az erza magánhangzó-rendszer sokkal egyszerűbb, mint a magyar vagy a finn, mivel mindössze öt magánhangzó van: i, u, e, o, a. (Az e a magyarhoz képest zártabb, kb. nyelvjárási ë, az a pedig a magyar á-ra hasonlít, csak rövid.) Ezek közül az i és az e elöl képzett, a többi hátul. Valójában az i és az e sem mindig képződik elöl, mint a magyarban. Ennek magyarázata a következő.

A mordvinban, akárcsak a magyarban, vannak úgynevezett palatális („lágy”) mássalhangzók: ezek onnan kapták a nevüket, hogy képzésükkor a nyelvhát a lágy szájpadlás (latinul palatum) felé nyomódik. Nem véletlenül hasonlít a neve az elöl képzett magánhangzókéra, amelyeket szintén palatálisnak neveznek: az ilyen magánhangzók képzésekor szintén a lágy szájpadlás felé közeledik a nyelv háta (habár jóval távolabb van, mint a mássalhangzók képzésekor).

Az erzában több palatális mássalhangzó van, mint a magyarban: ť (kb. magyar ty), ď (kb. magyar gy), ń (kb. magyar ny), ľ (olyan, mint a régi magyar ly, amely a palócban még mindig megvan), továbbá még néhány, amely a magyarban nincs: ć, ŕ, ś, ź (ezek olyanok, mint a magyar c, r, sz, z, csak éppen „lágyak”). Annak érdekében, hogy ezeket jobban meg lehessen különböztetni „kemény” párjuktól, melyeket közvetlenül a fog mögött képzünk, azok után az i és az e kissé hátrébb ejtődik (tehát t, d, c, r, n, l, s (kb. magyar sz) és z után). Annak ellenére, hogy ilyenkor e két magánhangzó a megszokottnál hátrébb (de azért nem hátul!) képződik, a harmóniában elöl képzett magánhangzóként viselkedik.

A harmónia működése

Az erzában csak egy harmonikus pár van, az e–o. A kettő viszonya azonban nem szimmetrikus: vannak olyan toldalékok, amelyekben mindig e van, viszont ha egy toldalékban o van, annak van e-s változata is. Az erzában a magánhanzó-harmónia nem csak a toldalék magánhangzójára, hanem a mássalhangzójára is hatással lehet. A palatális magánhangzókat tartalmazó töveket esetenként palatális mássalhangzót tartalmazó toldalékváltozatnak kell követnie. Háromféle toldalékot különböztethetünk meg:

1. Csak a toldalék magánhangzója váltakozik: kudo-so 'házban', veľe-se 'faluban'. (Utóbbi esetben azonban a toldalék e-je hátrébb képzett, mint a tő két e-je.)

2. A toldalék magánhangzója és mássalhangzója egyaránt váltakozik: kudo-do 'háztól', veľe-ďe 'falutól'. (Ilyenkor a toldalék e-je elöl képzett.)

3. Csak a toldalék mássalhangzója váltakozik: kudo-t 'házak', veľe-ť 'falvak'.

A toldalékbeli mássalhangzók palatalitását az is befolyásolja, hogy milyen mássalhangzó áll a tő végén. Ezek időnként felülírhatják a magánhangzó-harmónia diktálta eredményt. Ha a toldalékban a magánhangzó-harmónia palatális mássalhangzót kívánna, de a tő nem palatális másshalhangzóra végződik, akkor csak a mássalhangzó palatalizációja marad el: pl. veŕgiz-de 'farkastól', nem pedig *veŕgiz-ďe. Ha azonban a tő magánhangzói veláris toldalékot kívánnának, de a tő palatális mássalhangzóra végződik, akkor a toldalék palatális változata jelenik meg: lomań-ďe 'embertől', nem pedig *lomań-do. Igaz ez olyan toldalékok esetén is, ahol a toldalák mássalhangzójának palatalitása nem változik: kaľ-se 'fűzfában', nem pedig *kaľ-so. (A tővégi mássalhangzótól hasonló módon függhetnek olyan toldalékok alakjai is, amelyek a magánhangzó-harmóniában nem vesznek részt: veŕgiz-neń 'farkasnak', lomań-ńeń 'embernek'.)

A palatális és veláris magánhangzókat is tartalmazó tövek azt mutatják, hogy a magánhangzó-harmóniában az utolsó szótag magánhangzója a döntő: ažija-do 'kocsirúdtól', erića-do 'lakótól', mazi-ďe 'széptől', polińe-ďe 'feleségtől'. Az erzában ez alól nincs kivétel, nincsenek „semleges” vagy „áttetsző” magánhangzók.

(Köszönöm Mészáros Editnek a szakmai konzultációt!)

Saaremaai keringő

Saaremaa (szó szerint: szigetfölde) Észtország legnagyobb szigete. Területe 2637 négyzetkilométer (kissé nagyobb, mint Nógrád megye), legnagyobb magassága 56 méter. Északi partjainál magas mészkőfalakat találunk, déli partjai viszont laposak, és itt a tenger is meglehetősen sekély, akár többszáz métert is sétálhatunk a bokáig érő vízben.

A csendes, de természeti szépségekben bővelkedő sziget hasonló kultusznak örvend Észtországban, mint nálunk a Balaton. Ha megkérdezünk egy észtet, hogy hova érdemes ellátogatnunk hazájában, Saaremaa-t minden bizonnyal javasolni fogja. Az itt bemutatott, igen népszerű dal szintén hozzájárult a sziget kultuszához.

Szerzője Raimond Valgre, a fiatalon elhúnyt, de legendássá vált zeneszerző. Előadója Georg Ots észt operaénekes.

Seal laupäevaõhtuselt lõhnavad kased,
kui nendesse vajutad hõõguva näo.
Ja pühapäev hinges sind uskuda laseb,
et õnne vaid kauguses kukuvad käod.
Oh, keeruta, lennuta, linalakk-neidu,
kel silmist nii kelmikalt sädemeid lööb!
Ei sellist küll maailmas kusagil leidu,
kui Saaremaa heinamaal juunikuu ööl.

Ning hämaras toomepuu lumena valev
on sinule hõiskavaid ööbikuid täis.
Miks muidu su huuled ja õhetav pale
nii õunapuu õiele sarnane näib!
Oh, keeruta, lennuta...

Oi, Saaremaa niitude kastesed süled,
öövaikuses lauludest helisev nurm!
On pilvedest helendav taevas su üle
ja kirgliku suudluse esmane hurm.
Oh, keeruta, lennuta...

Just sellisel heinamaal peamegi pidu,
kus hämarik koidule ulatab käe.
On kõikide mõtteid ja toiminguid sidund
se tööde ning rõõmude küllane päev.
Oh, keeruta, kudruta, kavalat juttu
kuldtärniga nooruke sõjamees sa.
Me ööd on nii valged ja kuluvad ruttu,
et linalakk-neidu sa püüda ei saa.




Ott szombat este illatoznak a nyírfák
hel beléjük mélyeszted égő arcod.
És a vasárnap lélekben elhiteti veled,
hogy szerencsét csak messze kakukkolnak a kakukkok.
Ó pörögj, repülj, leszőke kisasszony,
kinek szeméből oly ravaszkás sugarak áradnak!
A világon bíz sehol nem taléálni olyat,
Mint a saaremaai kaszáló június éjjel.

És a szürkületben a zelnice hóként fehérlő,
neked daloló csalogányokkal van tele.
Miért tűnik az ajkad és a ragyogó arcod
annyira almafavirághoz hasonlónak?
Ó, pörögj...

Ó Saaremaa rétjeinek harmatos ölei,
éjjeli csendben daloktól rezgő fű!
Felhőktől világos feletted az ég
és a szenvedélyes csók első csodája!
Ó, pörögj...

Épp ilyen kaszálón tartunk ünnepet,
ahol a szürkület hajnalnak nyújt kezet.
Mindenkinek összekapcsolta gondolatait és tetteit
ez a munkában és örömben bővelkedő nap.

Ó, pörögj, búgj ügyes történetet,
te arancsillagos fiatal katona.
Az éjjeleink oly világosak és gyorsan elmúlnak,
hogy nem tudod a lenhajú lányt megkapni.


(Köszönjük Anu Kippasto-nak, hogy a fordítást ellenőrizte.)

Tabany

A hagyományos udmurt konyha alapvető élelmiszerei a gabonafélék (főleg a búza, árpa, zab, rozs, köles és a hajdina). A legjellegzetesebb udmurt specialitások alapja ennek megfelelően tehát sokszor valamilyen főtt vagy sült tésztaféle.

A tésztaalapú ételspecialitások egyike a palacsintához hasonló, de kelt tésztából készült, besamelszerű mártással megkent lepényféle, a tabany. A "tabany" elnevezés az udmurt taba 'serpenyő' és nyany 'kenyér' szavak összevonódásával keletkezett. Az udmurtok hagyományosan vasárnap, reggelire sütötték a tabanyt, manapság azonban naptól, napszaktól függetlenül bármikor fogyasztják. Viszonylag egyszerűen elkészíthető, nem igényel különleges hozzávalókat, és nagyon ízletes étel.

Elkészítéséhez fél dl langyos vizet vagy tejet elkeverünk fél teáskanál cukorral, hozzáteszünk 2,5 dkg élesztőt, kissé felfuttatjuk, majd jól elkeverjük fél kiskanál sóval, 9 dkg liszttel és egy evőkanál olajjal vagy margarinnal. Tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, kis időre meleg helyre rakjuk, majd újra jól megkeverjük, végül 7-8 órán át szobahőmérsékleten pihentetjük. Serpenyőben vajat vagy olajat forrósítunk, és kb. egy cm vastagságú, kör alakú lepényeket sütünk a tésztából. Tetejüket a következő, züret elnevezésű krémmel kenjük meg: fél liter tejből elveszünk néhány evőkanálnyit, ezt elkeverjük 1-2 evőkanál liszttel, hozzáteszünk egy tojást és a maradék tejet, majd az egészet lassú tűzön, állandóan kevergetve addig melegítjük, míg majdnem eléri a forráspontot. Megsózzuk és hagyjuk kihűlni.

(Fotó: Fejes László)