2008. augusztus 14., csütörtök

Finn–szovjet háborúk/1: a téli háború

A 2. világháború egyik mellékhadszínterén, a finn–szovjet határon elterülő Karjalában 1939–1944 között súlyos harcok folytak. E szörnyű események a Ribbentrop–Molotov paktum megkötésével kezdődtek. A titkos paktumot 1939. augusztus 23-án írták alá. A finn–szovjet háborúkat kirobbantó esemény közelgő évfordulója kapcsán emlékezünk most meg a fegyveres konfliktusról.
A náci Németország és a bolsevik Szovjetunió közötti érdekszférákat felosztó Ribbentrop–Molotov paktum aláírása után nem sokkal mindkét ország megindította fegyveres erőit: augusztus 31-én Németország megtámadta Lengyelországot. Szeptember 17-én a Szovjetunió is csatlakozott az agresszióhoz. A rövid és egyenlőtlen küzdelem után a támadó felek felosztották egymás között Lengyelország területét. E hadjáratot éppen csak lezárva a Szovjetunió azonnal ultimátumot intézett Finnországhoz. Ugyanolyan „segítségnyújtási szerződést” kívánt a finnekre ráerőltetni, mint aminek megkötése alól Észtország, Lettország és Litvánia nem tudott kibújni. Finnország azonban ellenállt. Erre jó oka volt, hiszen a Szovjetunió nemcsak csatlósává kívánta tenni, hanem jelentős területeket is követelt tőle. Az eredménytelen tárgyalások október 12-től november 13-áig tartottak.
A szovjet hadsereg november 30-án indította meg támadását. A várt gyors győzelem helyett azonban sorozatos kudarcok érték a támadókat. Rengeteg szovjet katona halt meg, és nagyok voltak a veszteségek a hadianyagokban is. A szovjet kudarc a gyenge kiképzés és a teljesen alkalmatlan parancsnoki állomány miatt következett be. Nyilván más lett volna a helyzet, ha Sztálin egyeduralmát féltve 1937-ben nem számolt volna le szinte teljes vezérkarával.
1940 februárjában a szovjet csapatok áttörték a Mannerheim-vonalat. Finnország nem tudta tovább tartani magát a túlerő ellen. Március 13-án megkötötték a békét Moszkvában. A Szovjetunió 40 ezer km2-nyi területet szerzett és haditengerészeti támaszpontként 30 évre bérleti jogot szerzett a Hanko-félszigetre is. Ezzel lezárult a finn–szovjet háború első szakasza, a téli háború.

A téli háborúról jó szakirodalom található magyarul az interneten, fotókkal, térképekkel:
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9li_h%C3%A1bor%C3%BA
http://finnugor.elte.hu/egyesnepek/Finn/talvisota.htm
http://www.shift.sk/military/sifoner/mil/ww.html

és a Magyar Nagylexikonban is található róla egy szócikk (17. kötet, Szp–Ung, Bp. 2003. 291–292.)

1997-ben megjelent a legendás finn hadvezér, Carl Gustav von Mannerheim visszaemlékezése is: A téli háború (139–1940), Püski. Bp.
A téli háborúban magyar önkéntesek is részt vettek. Erről a Wikipédia idézett szócikkén kívül itt található szakirodalom: Ruprecht Antal: Magyar önkéntesek a Téli háborúban. Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Bp. 2003.

2008. augusztus 13., szerda

'We are the champions' udmurtul

A pekingi olimpia alkalmából elkészült a Queen együttes híres, We are the champions című számának udmurt fordítása. Sőt, nemcsak udmurt, hanem több oroszországi kisebbségi nyelvű fordítása is (tudomásom szerint vepsze, baskír, mordvin). Az ötlet egy moszkvai TV csatornáé, kezdeményezésükre profi népi együttesek népviseletben, jellegzetes környezetben adják elő a dalt. A projekt mozgatórugója az a gondolat, hogy orosz és nem orosz anyanyelvűek egyaránt szurkolnak Oroszország olimpiai csapatának.
Az udmurt változatot az Ekton Korka, azaz Táncház nevű együttes fordította és adta elő a köztársasági elnök palotája előtt. Az együttes neve egyébként a magyar táncház szó tükörfordítása. Ezt a nevet az együttes alapítója és vezetője, Andrej Prokopjev adta, aki a magyar táncház-mozgalmat tekintette példaként. Az Ekton Korka ma már nagyon profi módon képviseli a népi hagyományok ápolását és megismertetését. Jó lenne egyszer Magyarországon is látni őket.

2008. augusztus 11., hétfő

A magánhangzó-harmónia 5. A mari

A mari nyelvjárásokban különböző magánhangzó-harmónia szabályokat találunk. Itt a két irodalmi nyelvben található szabályokat mutatjuk be.

A magánhangzó-rendszer

A mezei irodalmi nyelvben magánhangzó van: i, e, ü, ö, u, o, a, továbbá az ə. Az e olyan, mint a magyar nyelvjárási zárt ë, az a pedig mint a magyar á, csak rövid. Az ə olyasféleképpen ejtendő, mint az angol a 'egy' névelő az esetek többségében, vagy amilyenből kettőt is ejtünk az -able '-ható, -hető' képzőben. A németben a hangsúlytalan szótagban e-vel írt hang ejtendő hasonlóképpen, pl. a bitte szóban. (Ennek a hangnak a neve egyébként svá.)

A hegyi mariban kettővel több magánhangzó van. Egyfelől megvan az ä, amelyik olyan nyílt, mint az a, csak elöl képzett, másfelől két ə-féle magánhangzó van, ez egyik elöl képzett, a másik hátul. Mivel ezek pontos tipográfiai jeleit itt technikai nem tudjuk reprodukálni, a két magánhangzót index-szel fogjuk megkülönböztetni: az elöl képzett (palatális) jele a əP, a hátul képzetté (velárisé) a əV lesz.

Hosszú magánhangzók és diftongusok egyik irodalmi nyelvben sincsenek (és a nyelvjárásokban sem fordulnak elő).

A mezei magánhangzó-harmónia

A mezei mari gazdag magánhangzórendszere ellenére a szó nem első szótagjában (és ennek következtében a toldalékokban) -- kevés kivételtől eltekintve -- csak három magánhangzó fordul elő az e, az a és az
ə. Ennek következtében magyar szemszögből nézve szokatlan kombinációk is előfordulnak, akár tőszavakban (pl. üžara 'hajnal'), akár toldalékolt alakokban (üj-la 'vajként').

A magánhangzó-harmónia akkor jelentkezik, ha az
ə a szó végére kerül. Ekkor ugyanis a megelőző hangtól függően e-vé, o-vá vagy ö-vé válik. Így például a keče 'nap' szó végén azért van e, mert a szó végén áll. Ha a szó toldalékot kap, „előbukkan az eredeti ə”: kečə-lan 'napnak', kečə-šte 'napban', kečə-že 'napja' stb. Csakhogy az itt -šte alakban felbukkanó esetrag és a -že alakban felbukkanó birtokos személyrag végén is ə áll, csak éppen a szó végére került! Ezt jól mutatja, ha további toldalékokat kapcsolunk hozzájuk: kečə-štə-že 'napjában', kečə-žə-lan 'napjának'.

A magánhangzó-harmóniában mindig az utolsó magánhangzó számít. Mint a fenti példák is mutatják, a ə átlátszóan viselkedik a harmóniában, ő maga nem számít, hanem az előtte levő magánhangzó veszi át a meghatározó szerepet. Ha a meghatárotzó magánhangzó i vagy e, akkor a szóvégi ə e lesz (l. az előző példákat), ha u vagy o, akkor o lesz (pl. korno 'út', kornə-što 'úton'), ha ü vagy ö, akkor ö (pl. üp 'haj', üp-šö 'haja'). Magyar szemmel ez még nem meglepetés, hiszen lényegében ugyanazt látjuk, mint pl. a magyar -hoz ~ -hez ~ -höz esetragnál: egyszerre érvényesül a palatoveláris (képzés helye szerinti) és a labiális (ajakkerekítettség szerinti) harmónia. Ami viszont annál inkább meglepőbb, hogy a után a ə e-vé válik: olma-že 'almája'.

Ezt a jelenséget úgy magyarázhatjuk, hogy a magyarban és a mezei mariban lényegében ugyanazok a szabályok működnek: a palatoveláris és a labiális harmónia szabályai. Csakhogy ezek a szabályok fordítva vannak összerakva. A magyarban előbb a palatoveláris harmónia érvényesül: ha ez úgy dönt, hogy veláris toldaléknak kell jönnie, akkor következik az o, ha palatálisnak, akkor következik a labiális harmónia szabálya, amely eldönti, hogy ö vagy e legyen-e. A mezei mariban viszont előbb a labiális harmónia dönt: ha kerekítetlen magánhangzó a meghatározó, akkor e lesz, ha kerekített, akkor következik a palatoveláris harmónia, amely eldönti, hogy o-nak vagy ö-nek kell-e következnie. Mivel az a a mariban kerekítetlen, fel sem merül, hogy o legyen-e utána a toldalékban.

Vannak a mezei marinak olyn nyelvjárásai is, melyekben az ə szó végén is változatlan marad. Ezekben a nyelvjárásokban nincs magánhangzó-harmónia.

A hegyi magánhangzó-harmónia

A hegyi mari magánhangzó-harmóniában is megkülönböztethetünk veláris (azaz hátul képzett: u, o, a, əV) és palatális (ü, ö, ä, əP), illetve fonetikailag elöl képzett, de a harmóniában semlegesen viselkedő magánhangzókat (e, i). A harmónia szempontjából palatális és veláris magánhangzók eredeti mari tövekben és régebbi idegen szavakban általában nem keverednek. A semlegesek azonban nem abban az értelemben semlegesek, hogy átlátszóan viselkednének, csupán abban, hogy követhetnek palatálisokat és velárisokat is egyaránt, viszont őket már kizárólag palatálisok követhetik.

Nem első szótagban, így toldalékokban is mindössze öt magánhangzó fordulhat elő: a, ä,
əV, əP, e. Az e azért is semlegesnek tekinthető, mert nincs párja, nem váltakozik semmivel. Egyébként az a az ä-vel, az əV a əP-vel váltakozik, és csak kevés olyan toldalék van, amely nem vesz részt a harmóniában, mert mindig a, ä vagy əV van benne.

2008. augusztus 10., vasárnap

Vétkesek közt cinkos, aki néma


Blogunk nem foglalkozik politikával. Blogunk azonban olyan népekkel foglalkozik, amelyeknek nagy része létében veszélyeztetett. Éppen ezért érzékenyek vagyunk minden olyan eseményre, mely bármely nép és kultúra pusztulásával jár.

Blogunk főként olyan népekkel foglalkozik, melyek Oroszországban élnek. Oroszországban orosz és nem orosz nemzetiségű barátaink vannak, bármelyikük közeli vagy távoli rokona, barátja, ismerőse szolgálhat az orosz hadseregben. Mi magunk többször jártunk és szeretnénk még Oroszországban járni. Oroszország népének csak sikert és boldogságot kívánhatunk.

Blogunk uráli nyelvekkel, uráli nyelveken beszélő népek kultúrájával foglalkozik. Semmilyen nyelv vagy kultúra iránti érdeklődés nem lehet őszinte a nyelvek és a kultúrák iránt való általános érdeklődés nélkül.

Blogunk ideológiailag semleges, semmilyen vallás mellett vagy ellen nem foglal állást. Mégis vannak pillanatok, amikor egy nép kultúrája iránti tiszteletből vallásos anyagokhoz kell fordulnunk.

Rendkívüli posztunkat a grúz nyelvnek és kultúrának szenteljük. Három imádságot (felolvassa: II. Ilija grúz pátriárka) és egy egyházi éneket (előadja a Rusztavi együttes) kínálunk letöltésre, hogy olvasónk képet nyerhessenek a grúz nyelv hangzásáról, illetve a grúz zene csodálatos világáról.

Miatyánk

Mentsd meg, uram, népedet
Nyisd meg a kegyelem kapuját
Troparion Tamar királynőhöz (Tamar királynőről a Wikipédián)

(A kép forrása)

Magyar filmes az evenkikről

Ez ugyan nem uralisztika, de mivel akik uralisztikával foglalkozunk, gyakran esünk át hasonló történeteken, azt hiszem, senki nem fogja bánni, ha belinkelem. A videót egyenesen bűn kihagyni.

(Köszönet Bakró-Nagy Marianne-nak, hogy felhívta rá a figyelmem.)

Frissítés: Sajnos az Ongo furcsa viselkedése miatt a hivatkozott cikket nem lehet elsőre elérni. Először a felbukkanó ablakban válasszuk ki az utolsó sorban a vendégként való böngészést, majd zárjuk be az ablakot, és ezután a fenti linkre való újabb kattintással nyissuk meg a cikket.