A Magyar Tudomány Ünnepe az MTA Nyelvtudományi Intézetében

Veszélyeztetett nyelvek, veszélyeztetett kultúrák, veszélyeztetett népek

Kerekasztal-beszélgetés Szalkai Zoltán dokumentumfilmje kapcsán. A Nyelvtudományi Intézet rendezvénye, szervezi a Finnugor és nyelvtörténeti osztály. A filmet a beszélgetés előtt és után is levetítjük.

Kerekasztal-beszélgetés, 2008. november 18. kedd 14.00 - 18.00

Program

• 14.00: Szalkai Zoltán Vándorok című filmjének vetítése (hanti nyelven, magyar felirattal)
  
• 15.00: Kerekasztal-beszélgetés, résztvevői: Bakró-Nagy Marianne, Borbély Anna, Fejes László, Hattyár Helga, Ruttkay-Miklián Eszter, Sipos Mária, Várnai Zsuzsa
• 16.30: Kérdések -- válaszok: beszélgetés a közönséggel
  
• 17.00: Szalkai Zoltán Vándorok című filmjének vetítése
  

Helyszíne: a MTA Nyelvtudományi Intézetének földszinti előadója

A filmről

A film egy rénszarvaspásztor hanti család vándorlását mutatja be a nyári szálláshelytől a téli szálláshely felé. A családtagok az idegenekkel, így a szomszédságukban élő nyenyecekkel is oroszul beszélnek, de egymás között még finnugor anyanyelvüket használják.

A filmet legközelebbi nyelvrokonaink eltűnőben lévő nyelvén halljuk, felirat segíti megértését.

Régészeti ásatáson Észak-Szibériában

Mi más konzerválhatná jobban a régi korok emlékeit, mint a fagyott föld? Északnyugat-Szibériában, ott, ahol a Vojkar folyó az Obba ömlik, középkori eredetű hanti település (sőt, valójában több, egymásra épült falu) jól felismerhető maradványait tárták fel a régészek. Az itt látható képek 2005 júliusában készültek: a szalehardi régészekből álló csoport akkor már három éve dolgozott az eredetileg faházakból álló település feltárásán. A tundraövezetben a fagyos talaj nyáron sem enged fel teljesen, érthető tehát, miért konzerválódnak itt ilyen látványosan még az egyébként olyan könnyen bomló anyagok is, mint a fa. Az éghajlati viszonyok azonban az ásatási munkálatok idejét is nagymértékben korlátozzák: évente mindössze egy hónapon át, júliusban folyhatnak Uszty-Vojkarnál a régészeti ásatások, hiszen csak erre az időre olvad ki kellőképpen a talaj felső rétege.


A feltárt leletek különböző korokra datálhatóak, s ebből arra következtettek a régészek, hogy már a XIV. századtól kezdve egészen a XIX. századig folyamatosan emberek lakták ezt a területet. A képeken jól felismerhetőek a faházak falai, kerítései, sőt, azt sem nehéz belátnunk, hogy a bal oldali felvétel kapubejáratot, a jobb oldali pedig szennyvízelvezető vályúszerűséget ábrázol. A házak körvonalait sejtetni engedő, impozáns leletek mellett azonban számos apró használati tárgyra – szúró-, vágóeszközökre, fésűkre, gyermekjátékokra, bálványszerű faragványokra – is bukkantak a régészek, ezeket vehetjük szemügyre a bal alsó fotón. A vele szemközti felvételen látható nyírkéregdarab pedig ornamentikájával hívta fel magára a régészek figyelmét: az obi-ugoroknál jobbára a szögletes díszítőmotívumok az elterjedtek, így az itt látható lekerekített, íves mintázat valószínűleg valamely déli nép hatásáról tanúskodik.


A régészeti feltárásokat különösen izgalmassá teszi, hogy a település feltehetően azonos a hanti hősénekekben szereplő Aj wossal, azaz 'Kisvárossal'. A hősénekek szerint az itt élő ún. Búvármadár nemzetséget megtámadta az ellenség, és egyedül Búvármadár hős maradt csak életben: az ő későbbi utódai népesítették be aztán újra Aj wost.

(Felvételek: Sipos Mária, Kováts Zsófia, Asztalos Erika)

A Magyar Tudomány Ünnepe az ELTE Finnugor Tanszékén

2008. november 13-án csütörtökön 16.00 és 19.00 között tartják a Magyar Tudomány Ünnepét az ELTE Finnugor Tanszékén.

Finnugor nyelvű irodalmak Magyarországon címmel kerekasztal-beszélgetést rendez az ELTE BTK Finnugor tanszéke és az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktoriskola Uráli népek irodalma és folklórja doktori programja.

A rendezvényen Sirató Ildikó irodalomtörténész moderálásával kétszer 90 percben a fordítók
bemutatják munkáikat, és közösen keressük a választ arra, hogy hogyan talál egymásra a mű és közönsége, és milyen üzenete van e kevéssé ismert kis népek irodalmának a mai magyar olvasó számára. A rendezvényt könyvvásár egészíti ki.

Helyszín: ELTE 1088 Budapest Múzeum krt. 4/i. II. emelet, Bence-terem


Részletesebben l. az ELTE BTK Finnugor Tanszékének honlapján.

A víz túloldalán, zenei ajánló borongós őszi napokra

Amikor a Balti-tengeren hajóra szállok, mindig eszembe jut az Estonia katasztrófája. Az Estonia Svédország és Észtország között közlekedett, és 1994. szeptember 28-án süllyedt el, máig tisztázatlan okokból. A szerencsétlenséggel magyarázatára több elmélet is született, technikai okoktól elkezdve fegyvercsempészeten át nemzetközi összeesküvésig mindenről beszéltek. Az áldozatok között volt a Ruja nevű zenekar egykori énekese, szövegírója, Urmas Alender is. A Ruja (neve a sci-fi szó észtesítésére tett kísérlet) a 70-es évek végének és a 80-as évek elejének meghatározó rockzenekara volt Észtországban, sikerük például az Omegáéhoz mérhető. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a Ruja-dalokból idén rockopera is készült.

A költőként is elismert Urmas Alender nem sokkal a hajószerencsétlenség előtt kezdett szólókarrierbe, ez alkalommal lépett volna először fel mint hajózenész. Az énekest látnoki képességgel is felruházó rajongók a Ruja Teisel pool vett (A víz túloldalán) című számában a megjósolt jövőt vélték felfedezni. Az igazsághoz azonban hozátartozik, hogy a dalt Lehte Hainsalu írta. Liia Sakkos azonos címmel forgatott dokumentumfilmet Urmas Alenderről.


A következő szám Nii vaikseks kõik on jäänud (Olyan csöndes lett minden) az egyik leghíresebb Ruja-szám, különösen illik az esős-szürke őszi napokhoz.

Urmas Alenderről és a Ruja zenekarról további információk olvashatók a következő honlapokon:
http://ruja.ee/Biograafia/Alender/#luuletaja
http://et.wikipedia.org/wiki/Urmas_Alender
http://en.wikipedia.org/wiki/Ruja

Udmurt popmenyecskék

A nyolcvanas évek magyar popéletének üde színfoltja volt a Z'zi Labor és a veresegyházi asszonykórus együttműködése. (Nosztalgiázni vágyóknak egy kis emlékeztető.)

Nos, a történelem ismétli önmagát. Ezúttal egy udmurt asszonykórus turnézik hasonló feldolgozásokkal. Pillanatnyilag Viktor Coj koreai származású szovjetorosz rockzenész dalai képezik repertoárjuk gerincét, de tervezik más előadók dalainak színpadra vitelét is. Számunkra külön öröm, hogy a dalokat udmurt fordításban adják elő. Az előadás stílusa ugyan még inkább a népdalokéra emlékeztet, de még az is előfordulhat, hogy a jövőben egy kazanyi rockegyüttesben megtalálják a maguk Z'zi Laborát. Annyit mindenesetre már elértek, hogy a falusi fiatalok más szemmel néznek rájuk.

Az alábbiakban az orosz állami televízió tudósítása látható. Természetesen nem a zenei élmény miatt közöljük, ellenben a képeken jellegzetes udmurt viseletet, falut figyelhetünk meg. Az oroszul tudók külön élvezhetik az igazi udmurt akcentust.