Perepecs

Az udmurt konyha egyik legjellegzetesebb vendégváró étele a gyúrt tésztából készült, általában darált hússal, gombával, krumplipürével, káposztával vagy akár retekkel töltött, hagyományosan kemencében kisütött perepecs. Igen ízletes és tápláló étel, és – bár elkészítése kissé időigényes – otthon, kemence híján a sütőben megsütve is elkészíthetjük.

A perepecs – noha a „köztudatban” udmurt ételspecialitásként él – feltehetőleg nem udmurt eredetű étel, hiszen a Volga és a Káma folyók vidékén élő többi nép – marik, tatárok, baskírok, oroszok – is készítenek hasonló tésztafélét. Elnevezése valószínűleg orosz eredetű, az egyik feltételezés szerint az orosz перед 'előtt' és печь 'kemence' szavak összeolvadásából származik, ami arra utalna, hogy a perepecset hagyományosan a kemence elülső részében szokás megsütni.

Elkészítéséhez fél kg lisztet elkeverünk egy teáskanálnyi sóval, hozzáteszünk egy tojást és 2-3 evőkanál étolajat vagy margarint, majd kb. fél-egy pohár víz hozzáadásával az egészet kemény tésztává gyúrjuk. Gyúródeszkára tesszük, 4-5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, amiből azután ujjnyi vastag szeleteket vágunk. A szeleteket kissé kinyújtjuk (ügyelve arra, hogy kör formájúak maradjanak), majd a szélüket ujjunkkal csippentgetve kb. egy cm magas peremet formázunk nekik. Az így kapott „kosárkákat” kivajazott tepsire helyezzük és ízlés szerinti töltelékkel megtöltjük.

A káposztás töltelékhez egy kisebb fejeskáposzta felét lereszeljük és kevés étolajon, egy teáskanál só hozzásadásával, két-három fej apróra vágott vöröshagymával együtt kissé megpároljuk.

A húsos töltelékhez ledarálunk 50 dkg sertéshúst és ezt is kevés olajon, két-három fej apróra vágott hagymával, só, bors és egy kis víz hozzáadásával kissé megpároljuk.

A krumplis töltelékhez kb. fél kg krumpliból tej és egy kevés vaj hozzáadásával krumplipürét készítünk.

A gombás töltelékhez három fej apróra vágott hagymán és egy kis olajon félig megpárolunk egy kg apróra vágott gombát, sózzuk, borsozzuk.

A töltelék tetejére tejjel elkevert, felvert tojást öntünk (ehhez fél liter tejet keverjünk el 4-5 jól felvert tojással). Forró sütőben a töltelék jellegétől függően kb. 30-40 perc alatt készre sütjük a perepecseket. Sütés után a még meleg perepecsek alját is és tetejét is kevés olvasztott vajjal vagy margarinnal átkenjük.

(A jobb alsó kép forrása: http://www.cookingclub.ru/search.cgi?search=%EF%E5%F0%E5%EF%E5%F7%E8&submit=%CD%E0%E9%F2%E8+%F0%E5%F6%E5%EF%F2)

Kihnu, a sokszínű észt sziget

Kihnu Észtország hetedik legnagyobb szigete, területe mindössze 16,4 négyzetkilométer (7 km hosszú, 3,3 kilométer széles). Lakosainak száma 600 körül mozog, többségük Kihnun lakik, 40-en a Kihnuhoz tartozó Manija szigetén élnek. Ez a kis közösség olyan egyedülálló hagyományait tekintve, hogy az UNESCO kulturális térként a védelme alá vette a szigetet. A következő oldalon megtekinthető a népviselet, amelyet a lakosok még ma is hordanak: http://portal.unesco.org/e_cards/showphoto.php?photo=345

(A kép akár elektronikus képeslapként is elküldhető.)

A jellegzetes piros csíkos, szőttes szoknyákból Anu Raud, észt textilművész, 1995-ben kompozíciót készített az ENSZ számára Emapuu ’Anyafa’ nevet adta. (Ez a szó az észtben a hajógerincet és a szélmalmok tengelyét is jelentheti.) A képen magát a művészt is láthatjuk (a kép forrása: http://movies.ee/film/936/). A színek összeállításának nagy jelentősége van a kihnui népművészetben. A piros és a rózsaszín, a rózsaszín és a fehér, valamint a zöld és a sárga a leggyakoribb „színszomszédok”, a cél, hogy minél vidámabb kompozíciót adjon. A temetéseken azonban általában zöld alapszínű szoknyákat viselnek a nők, a ruhán nem lehetett piros vagy rózsaszín az alapszín. Ugyanakkor a gyászszertartáskor viselt népviseletre is csempésznek egy piros csíkot a szövőnők. Erről a piros vonalról a szigeten úgy tartják, hogy szerencsét és boldoságot hoz, valamint védelmező szerepe is van. A csík a kesztyűkön is megtalálható, a változatos, általában fekete-fehér minták alatt (a kép forrása: https://www.amk.fi/bin/get/id/5bQCMUaGr).

A halászat mellett a fókavadászat tartozott a hagyományos megélhetési formák közé a szigeten. Az évszázadok során kialakult közösségi halászatot a kolhozosítás sem tette tönkre, hiszen nem változtatta meg a gazdasági szerkezetet. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet időszak alatt is jól működött a helyi gazdaság. Emellett a szigetiek viszonylagos elzártsága miatt a hagyományok jobban megőrződtek, a nyelvjárási különállás nyilvánvalóbb, mint a szárazföldi észtek esetében (természetesen a dél-észt nyelvjárásokat kivéve). A szigetlakók ortodox vallásúak.

Az egyik leghíresebb kihnui lakos, Enn Uuetoa (1848–1913), ismertebb nevén Kihnu Jõnn, aki hajóskapitányként járta a Balti-tengert. Híres volt arról, hogy mindig meglehetősen rossz állapotú hajókkal szállt tengerre. Ő is nagy mértékben hozzájárult a Hemingway által mondottak igazságához: „in every port in the world, at least one Estonian can be found” (’legalább egy észt található a világ minden kikötőjében’). Juhan Smuul színdarabot is írt Kihnu Jõnn életéről, amelyet a Vacsora öt személyre című kötetben magyarul is olvashatunk, Kihnui Jõnn, a zugkapitány címmel, Bereczki Gábor fordításában.

A sziget zenei hagyományairól is híres, mind a régebbi runóénekek, mind az újabb rímes énekek szempontjából. A következő honlapon meghallgathatunk egy kihnui dalt a VLÜ együttes előadásában: http://www.vly.ee/sonad/kihnuv.htm.

További részleteket olvashatunk a sziget kulturális örökségéről a következő oldalakon:

http://www.kihnu.ee/ (észt, finn és angol nyelven)

http://www.unesco.ee/kihnu.pdf

Destabilizációs kísérletek Észtországban

A Ночной дозор (Éjszakai őrség – orosz sci-fi-regényről, ill. kultfilmről kapta a nevét) Tallinn Lasnamäe negyedében, Narvában és Kohtla-Järvében (a második világháború után, a szovjet megszállás alatt orosz többségűvé vált városnegyedről, ill. városokról van szó) közvéleménykutatást folytat arról, hogy a lakosság mit gondol az orosz területi autonómia szükségességéről. A szervezet célja kb. 100 000 fő kikérdezése és az eredmények eljuttatása az észt és az orosz kormányhoz, illetve az Európai Unióhoz. A szervezetet képviselő Alekszandr Korobov elmondása szerint az adatgyűjtés még 2-3 hónapig is elhúzódhat.

Andres Kahar, az államvédelmi rendőrség biztosa kijelentette, hogy figyelemmel követik az eseményeket, és amennyiben törvénybe ütköző cselekedeteket tapasztalnak, azokat szankcionálni fogják. Az észt törvényhozás európai ügyek biztoságának elnöke, Marko Mihkelson szerint felmerül a kérdés, hogy ki állhat az akció mögött és mi az akció végső célja.
Blogjában azt kérdezi: „Mi lehet e lépés célja? Javítani az itt élő emberek életén? Vagy Észtország stabilitásának megzavarása? Vagy ürüggyel szolgálni Oroszország számára, hogy a dél-osztétiai forgatókönyvet kövesse? Hiszen Oroszország elnöke megmondta: megvédi Oroszország állampolgárainak érdekeit, akárhol is éljenek” – írja Mihkelson.

Mihkelson különösen groteszknek tartja az akciót akkor, amikor az észt kormány kifejezi szimpátiáját azok iránt, akik még nem szerezték meg az észt állampolgárságot.

Eközben Oleg Morozov, az Интердвижение (Intermozgalom, a Szovjetunió felbomlása ellen küzdő mozgalom) volt aktivistája, Az észak-keletiek új generációjának szövetsége mozgalom egyik vezetője (Észtország észak-keleti részében a legjelentősebb az orosz betelepülők aránya) szintén orosz autonóm terület létrehozását szorgalmazza Észtországban. Morozov, volt orosztanár, jelenleg munkanélküli, aki nemrég még biztonsági őrként dolgozott, akkor került az állambiztonságiak látókörébe, amikor tallinni postaládákba szórólapokat dobot, melyek Észtország területén orosz autonómia létrehozására szólítanak fel: az autonóm terület a köztársaság területének csaknem felét foglalná magába. Az állambiztonságiak szerint a szervezet céljai ugyan az Észt Köztársaság ellen irányulnak, de lehetőségei korlátozottak, mivel a lakosság egyáltalán nem támogatja őket.

(Forrás, forrás)

Nemzetközi normák és Oroszország: az őslakosok nyelvének és kultúrájának megőrzése

November 25 és 27 között Petrozavodszkban (a Karjalai Köztársaság fővárosában) nemzetközi szemináriumot tartanak A nemzetközi normák és az Oroszországi Föderáció törvényei az őslakos népek nyelvének és kultúrájának megőrzése területén címmel. A konferencia célja a nemzetközi tapasztalatok és gyakorlat áttekintése annak érdekében, hogy Oroszországban is meghozhassák a szükséges törvényeket, melyek a nyelv, a hagyományos életforma és kultúra, a kis létszámú népek gazdasági tevékenységének megőrzését segítik elő.

A tervek szerint a konferenciára Finnország azon területeiről is érkeznek résztvevők, ahol kis létszámú őslakos népek is élnek (azaz nyilván Lappföldről). A szemináriumon jelen lesznek az Oroszországi Föderáció területfejlesztési minisztériumának, a föderációs szubjektumok állami szerveinek, az Oroszországi Föderáció Őshonos Népei Szövetségének és különböző nemzetiségi szervezeteknek a képviselői, illetvei hely önkormányzatok szakemberei is.

A szemináriumokon a plenáris ülések mellett olyan szekciók is dolgoznak, mint Az őshonos népek a természeti adottságok hagyományos kihasználási módjának és gazdasági tevékenységük szervezésének jogi normái; Nemzetközi jog, az Oroszországi Föderáció jogszabályai az őshonos népek jogainak védelméről: elmélet és gyakorlat; Jogi normák, az őshonos népek nyelve, kultúrája, hagyományos életformája megőrzésének a biztosítása, továbbá kerekasztal-beszélgetést rendeznek Az őshonos népek és a nemzetközi együttműködés címen.

Mindennek persze örülnünk kellene, csakhogy megint nem látszik, milyen hasznot hoz mindez a gyakorlatban. Csak remélni tudjuk, hogy a barokkos szerkezetek kultúrájának megőrzésén túl az őshonos népeknek is jelent valamit.

(Forrás)

Kuraj és italmasz

Kuraj és italmasz. Néprajzi terepmunka a baskortosztáni udmurtok között.

- Dobó Attila, Mácsai Boglárka, Nagy Zoltán és Szamonek Vera fotókiállítása -

Két virág: két szimbólum. A kuraj Baskortosztán nemzeti szimbóluma: hét szirma hét etnikum együttélését jelképezi; az italmasz pedig a hét etnikum egyikének, az udmurtoknak a jelképe. Fotókiállításunk róluk, az észak-baskortosztani udmurtok falvairól, életéről, vallásáról, mindennapjairól szól, illetve arról, amit ebből terepmunkánk alatt számunkra is láthatóvá tettek.

A kiállítás tematikus fotócsoportjai, térbeli elrendezése egy képzeletbeli, ideáltipikus település szerkezetét képezik le, amit – mint általában az általunk látott falvakat – zömmel udmurtok, kisebb részben tatárok laknak. Három térbeli egység, három koncentrikus kör együttese révén jelenik meg a kiállítás falujának, valamint lakóinak élete.

„A határban”: az első, s egyben legkülső kör fotói a falu közvetlen környezetét, a szántókat és legelőket, valamint az azok között megbúvó temetőket, áldozóhelyeket, s mecsetet mutatják be. A képeken a nyár végi hétköznapok gazdasági teendői mellett megjelennek az udmurt és a tatár vallásgyakorlat szent helyei, s feltárulnak a vallás és az etnikus identitás kapcsolatainak rejtett értelmezései. Megismerhetők a temetők és sírhelyek egyedi motívumai, s az udmurtok halottakkal történő rituális kapcsolattartásának, az elhunytak étellel és itallal való kínálásának jelei.

„A faluban”: e második térbeli egység a települést alkotó utcákat jeleníti meg. A társadalmi élet legkülönbözőbb formáinak nyilvános terei ezek, ahol a baskort állami szféra is látványosan megnyilvánul a gazdasági mutatók tábláinak elhelyezésében, háborús emlékművek gondozásában, valamint iskolák és könyvtárak jelenlétében. Ugyanakkor ezek azok a terek, ahol a néprajzosok ismeretségeket köthetnek, rövidebb beszélgetésbe kezdhetnek. Itt tárulnak fel a falu mint közösség gazdasági és társadalmi mozgásterei, szövevényes kapcsolatrendszerei.

„A házban”: kiállításunk harmadik, s egyben legbelső köre a családi és az intézményes szocializáció tereit jeleníti meg. A házakba belépve válnak közelebbivé a színes fa- és téglaházak tulajdonosaival kötött kapcsolatok, s a családi fotók révén pedig egyéni és családi élethelyzetek, sorsok bontakoznak ki. A családok életterét bemutató fotók mellett megjelenik az itt oly gyakori iskolai helytörténeti múzeum belső tere is, annak kötelező hármas tagolódásával, a múlt különböző olvasataival: az udmurtok etno-históriája berendezett népies szobabelsőben, az iskola intézményes múltja a kiállított tablókban, és a szovjet-orosz állami történelem kiragadott korszakai a háborús emlékkiállításban. Az iskolai múzeumok szerkezete az etnikus identitás, a baskortosztáni, s az oroszországi lét egymásba fonódó, államilag konstruált értelmezéseit kínálják fel az ottani múzeumok és a jelenlegi kiállítás látogatóinak.

A kiállítás koncentrikus körei olyanok, akár e többes identitás gyűrűi. Jól észlelhetőek és megkülönböztethetőek, noha határvonalaik nem válnak el élesen egymástól. Emellett „a határ”, „a falu” s „a ház” nemcsak a baskortosztani udmurtok világának egy-egy rétegét képviselik, hanem a néprajzosok számára elérhető megismerés folyamatának, a kultúra megismerésének egy-egy állomását is.

(Baskortosztán (régi nevén Baskíria) az Orosz Föderáció tagállama. A lakosságot alkotó hét legnagyobb etnikum az orosz ,a baskír,a tatár, a csuvas, a mari, a mordvin és az udmurt. Északi területein zömében törökös nyelvű tatárok és finnugor nyelvű udmurtok élnek. Baskortosztán össznépessége: 4.104.336 fő, amiből tatár 990.702 fő (Oroszországban összesen 5.572 ezer tatár él), udmurt mindössze 22.625 fő (Oroszországban összesen 639.906 udmurt él).

A kiállítás megtekinthető: Nagyatádi Városi Múzeum, Nagyatád, Széchenyi tér 2., hétköznap 9-12, ill. 13-16 óráig (január 31-ig).