2008. december 6., szombat
Magyar gyereknek magyar Mikulást!
Zegernyei kollégánk tegnap a Mikulás finnugor származásával foglalkozott, és arra a megállapításra jutott, hogy a Mikulás nem finn(ugor) eredetű. Kevésbé részletező érveléssel, de hasonlóan foglal állást a Hunhír is. Bár a címben szereplő radikális megfogalmazás a cikk végére némiképpen enyhül, a finn Mikulást lényegében hazaküldik, mondhatni hidegebb éghajlatra.
A Hunhíren egyébként érdemes rákeresni a finnugor szóra, rendkívül vicces írásokat találhatunk, kandalló előtt üldögélve, glögit kortyolgatva igazán kellemesen eltölthetjük a hideg téli estéket. (Íme, egy glögirecept magyarul.)
A Hunhíren egyébként érdemes rákeresni a finnugor szóra, rendkívül vicces írásokat találhatunk, kandalló előtt üldögélve, glögit kortyolgatva igazán kellemesen eltölthetjük a hideg téli estéket. (Íme, egy glögirecept magyarul.)
2008. december 5., péntek
Finnugor Télapó
Józan paraszti eszünkre hallgatva csak arra gondolhatunk, hogy – mint minden más, ami szép és jó az életben – a Télapó is finnugor találmány. Ezt erősíti az a megfigyelésünk is, hogy ilyentájt a Vörösmarty téren harcba indulván egy Télapó-autogramért, amennyiben sikerrel túléljük a küzdelmet, zsákmányunkon ezt olvashatjuk aláírásaként: Joulupukki. Márpedig ez finnül van. A gyanú már régen élt bennünk, hogy ez a télapósdi valami finnugor dolog, elvégre az emberiség ősi tudásához tartozik, hogy a Télapó szánját rénszarvasok húzzák. Márpedig rénszarvasok a Lappföldön élnek, ergo a Télapó finnugor, leginkább lapp, de lehet finn is. Az egyetemen még azt is tanítják, hogy szamojéd testvéreink is nagy rénnyájakat legeltetnek a tundrán, szóval, ha a Télapó nem finnugor, akkor szamojéd. Tök mindegy, az is rokon.
Finnugor gyanúnkat csak erősíti, hogy az utóbbi években Magyarországon is felbukkant a Télapó. Egy Fejér megyei községben, Nagykarácsonyban lakik, nyilatkozata szerint korábban pedagógus volt. Még korábban pedig nyilván rénszarvaspásztor, de ezt nem említette, hiszen mindnyájan tudjuk.
Ezek után csodálkozva tapasztaljuk, hogy a finnugor mitológiában nyoma sincs olyan szereplőnek, akinek az lenne a legfőbb dolga, hogy rénszarvasszánon utazva ajándékot (sokat) hozzon nekünk. Vannak ugyan mindenféle öregemberek mint Ukko, Juma, Mir-Szuszne-Hum stb., de ők demiurgoszok: a világ teremtésében, majd ellenőrzésében, irányításában visznek fontos szerepet, ajándékosztásra nincs idejük. Előfordul rénszarvas is a finnugor mitológiában: a lappok ősapja, Mjandas rénszarvas volt. Befejezve tájékozódásunkat a Mitológiai Enciklopédiában (I-II. Bp. 1988.), megállapíthatjuk, hogy a Télapó más népek találmánya. Az interneten tájékozódva több helyen is olvashatunk eme kedves öregúrról (pl. http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/mikulas-vagy-telapo.html),
és megismerkedhetünk a Télapó és a köréje szövődött hagyomány eredetével.
Ezután joggal merül föl bennünk a kérdés: hogyan kapcsolódott össze a Télapó-hagyomány a Lappfölddel? Talán ügyes finn marketingfogásról van szó? Először azt kell megvizsgálnunk, hogyan került a rénszarvas a mesébe. A Jelképtár (szerzők: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György, Bp. 1990.) Szarvas címszavát elolvasva elcsodálkozhatunk, hogy milyen sok hiedelem és mennyi szimbolikus jelentés kapcsolódik a szarvashoz. (Jankovics Marcell önálló könyvet is szentelt a szarvas szimbolikájának: A szarvas könyve. Debrecen, 2004.) Finnugor vonulata ennek a tág jelentéskörnek, hogy a magyarság eredetmondájában is szarvas szerepel, s a két vadász által űzött szarvas történetét Johan Turi, lapp pásztor is megörökítette könyvében (A lappok élete. Bp. 1983.). Jankovics Marcell műveiből azt is megtudhatjuk, hogy ez a szarvas feltehetőleg rénszarvas volt, és a szarvas a téli napfordulóhoz is köthető jelkép.
Mivel eredendően a Télapó nem a jóságos Miklós püspök – Szent Miklós –, hanem egy félelmetes, kormos képű igazságosztó rém, joggal gondolhatjuk, hogy személye eredetileg a téli napfordulóhoz kötődött, rémes alakja a télelőn meghosszabbodó éjszakákban kezdte titokzatos és félelmetes tevékenységét. A Télapó és a rénszarvasok összekapcsolódása ezért logikusnak tűnik, a Télapó-ünnep megjelenésének idején azonban még nem jellemző. A Télapót a 19. század óta azonosítják Szent Miklóssal. Az is megfigyelhető, hogy a 20. század első felében még a Télapót a mennyországban trónoló bácsiként ábrázolták, segítői pedig az angyalok vagy krampuszok voltak. A viszonylag fiatal Télapó-ünnepkör tehát úgyszólván a szemünk láttára fejlődik, alakul. (Lásd még: http://mikulas.lap.hu/)
A 20. század közepe táján jelent meg az az elképzelés, hogy a Télapó Lappföldön lakik, és szánját rénszarvasok húzzák. Ma már nehéz lenne megállapítani, kinek vagy kiknek a fejéből pattant ki az ötlet, elterjedésében azonban a modern tömegkommunikáció nagy szerepet játszott. Én úgy tippelem, hogy valahol Nyugat-Európában bukkanhatott fel az ötlet, hiszen Európa azon felének voltak kapcsolatai a Skandináv országokkal és benne a Lappfölddel. A gyerekek elkezdtek leveleket írogatni a Télapónak, Lappföldre. Egy idő után a finn posta megválaszolta ezeket a leveleket, s világhódító útjára indult a finn Télapó, vagyis Joulupukki. Természetesen az interneten is elérhető, íme néhány kontakt:
http://www.joulupukki.fi/
http://www.santatelevision.com/joulupukki/
http://www.finland.de/santaclaus/
A finn posta ötlete egy különös jelenségre irányítja figyelmünket: az elmúlt évtizedekben a népszokások, a népi kultúra fejlődését immár kereskedelmi célú kezdeményezések irányítják.
A finn példa ragadós volt: a magyar posta bevezette a karácsonyi bélyegzést: külön díj ellenében ráütik a levelekre és képeslapokra Nagykarácsony bélyegzőjét. A település kapott a lehetőségen, Karácsonyfalva fejlődésnek indult, és már egy Disneyland-szerű szórakoztatóközpontot terveznek a falu határába.
A Télapó-ünnepkörnek tehát eredeti formájában (lásd a kormos képű igazságosztó rémet feljebb) semmi köze nem volt a finnugorokhoz. A Lappföld és a rénszarvas csak később kapcsolódott a Télapó-hiedelmekhez. A fejlődés azonban nem áll meg, immár újabb ősi finnugor területek is részt vesznek a Télapó-kultuszban. Egész pontosan annak orosz változatában. A dús szakállú orosz Télapó neve: Gyed Moroz, vagyis Jég/Fagy-apó (nem keverendő össze a gyér szakállú Ho apóval, a vietnami kommunisták legendás vezérével). Egy-két vonásában eltér a nálunk megszokott Télapótól, pl. ruhája kék, a kísérője Sznyegurocska (Hópelyhecske) stb.(Lásd: http://www.unnep.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=289&Itemid=47)
Nos ez az orosz Télapó a marketingszakemberek döntése alapján Velikij Usztyugban lakik, abban a nevezetes városban, ahol Permi Szent István született, s amelynek feltehetőleg zürjén őslakossága lehetett! Vagyis a finn Joulupukki és a nagykarácsonyi fehér szakállú magyar pedagógus egy zürjén testvért kapott (Gyed Moroz honlapja: http://www.vologda.ru/dedmoroz/) A város honlapja szerint 2007. január 8-án a Télapót személyesen fölkereste Vlagyimir Putyin, Oroszország (talán finnugor származású) elnöke (most miniszterelnöke): http://www.v-ustug.ru/news/?id=190
Zárjuk a finnugor Télapóról írott eszmefuttatásunkat néhány szép felvétellel a téli Usztyugról. Mindenkinek sok szép ajándékot kívánok!
Finnugor gyanúnkat csak erősíti, hogy az utóbbi években Magyarországon is felbukkant a Télapó. Egy Fejér megyei községben, Nagykarácsonyban lakik, nyilatkozata szerint korábban pedagógus volt. Még korábban pedig nyilván rénszarvaspásztor, de ezt nem említette, hiszen mindnyájan tudjuk.
Ezek után csodálkozva tapasztaljuk, hogy a finnugor mitológiában nyoma sincs olyan szereplőnek, akinek az lenne a legfőbb dolga, hogy rénszarvasszánon utazva ajándékot (sokat) hozzon nekünk. Vannak ugyan mindenféle öregemberek mint Ukko, Juma, Mir-Szuszne-Hum stb., de ők demiurgoszok: a világ teremtésében, majd ellenőrzésében, irányításában visznek fontos szerepet, ajándékosztásra nincs idejük. Előfordul rénszarvas is a finnugor mitológiában: a lappok ősapja, Mjandas rénszarvas volt. Befejezve tájékozódásunkat a Mitológiai Enciklopédiában (I-II. Bp. 1988.), megállapíthatjuk, hogy a Télapó más népek találmánya. Az interneten tájékozódva több helyen is olvashatunk eme kedves öregúrról (pl. http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/mikulas-vagy-telapo.html),
és megismerkedhetünk a Télapó és a köréje szövődött hagyomány eredetével.
Ezután joggal merül föl bennünk a kérdés: hogyan kapcsolódott össze a Télapó-hagyomány a Lappfölddel? Talán ügyes finn marketingfogásról van szó? Először azt kell megvizsgálnunk, hogyan került a rénszarvas a mesébe. A Jelképtár (szerzők: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György, Bp. 1990.) Szarvas címszavát elolvasva elcsodálkozhatunk, hogy milyen sok hiedelem és mennyi szimbolikus jelentés kapcsolódik a szarvashoz. (Jankovics Marcell önálló könyvet is szentelt a szarvas szimbolikájának: A szarvas könyve. Debrecen, 2004.) Finnugor vonulata ennek a tág jelentéskörnek, hogy a magyarság eredetmondájában is szarvas szerepel, s a két vadász által űzött szarvas történetét Johan Turi, lapp pásztor is megörökítette könyvében (A lappok élete. Bp. 1983.). Jankovics Marcell műveiből azt is megtudhatjuk, hogy ez a szarvas feltehetőleg rénszarvas volt, és a szarvas a téli napfordulóhoz is köthető jelkép.
Mivel eredendően a Télapó nem a jóságos Miklós püspök – Szent Miklós –, hanem egy félelmetes, kormos képű igazságosztó rém, joggal gondolhatjuk, hogy személye eredetileg a téli napfordulóhoz kötődött, rémes alakja a télelőn meghosszabbodó éjszakákban kezdte titokzatos és félelmetes tevékenységét. A Télapó és a rénszarvasok összekapcsolódása ezért logikusnak tűnik, a Télapó-ünnep megjelenésének idején azonban még nem jellemző. A Télapót a 19. század óta azonosítják Szent Miklóssal. Az is megfigyelhető, hogy a 20. század első felében még a Télapót a mennyországban trónoló bácsiként ábrázolták, segítői pedig az angyalok vagy krampuszok voltak. A viszonylag fiatal Télapó-ünnepkör tehát úgyszólván a szemünk láttára fejlődik, alakul. (Lásd még: http://mikulas.lap.hu/)
A 20. század közepe táján jelent meg az az elképzelés, hogy a Télapó Lappföldön lakik, és szánját rénszarvasok húzzák. Ma már nehéz lenne megállapítani, kinek vagy kiknek a fejéből pattant ki az ötlet, elterjedésében azonban a modern tömegkommunikáció nagy szerepet játszott. Én úgy tippelem, hogy valahol Nyugat-Európában bukkanhatott fel az ötlet, hiszen Európa azon felének voltak kapcsolatai a Skandináv országokkal és benne a Lappfölddel. A gyerekek elkezdtek leveleket írogatni a Télapónak, Lappföldre. Egy idő után a finn posta megválaszolta ezeket a leveleket, s világhódító útjára indult a finn Télapó, vagyis Joulupukki. Természetesen az interneten is elérhető, íme néhány kontakt:
http://www.joulupukki.fi/
http://www.santatelevision.com/joulupukki/
http://www.finland.de/santaclaus/
A finn posta ötlete egy különös jelenségre irányítja figyelmünket: az elmúlt évtizedekben a népszokások, a népi kultúra fejlődését immár kereskedelmi célú kezdeményezések irányítják.
A finn példa ragadós volt: a magyar posta bevezette a karácsonyi bélyegzést: külön díj ellenében ráütik a levelekre és képeslapokra Nagykarácsony bélyegzőjét. A település kapott a lehetőségen, Karácsonyfalva fejlődésnek indult, és már egy Disneyland-szerű szórakoztatóközpontot terveznek a falu határába.
A Télapó-ünnepkörnek tehát eredeti formájában (lásd a kormos képű igazságosztó rémet feljebb) semmi köze nem volt a finnugorokhoz. A Lappföld és a rénszarvas csak később kapcsolódott a Télapó-hiedelmekhez. A fejlődés azonban nem áll meg, immár újabb ősi finnugor területek is részt vesznek a Télapó-kultuszban. Egész pontosan annak orosz változatában. A dús szakállú orosz Télapó neve: Gyed Moroz, vagyis Jég/Fagy-apó (nem keverendő össze a gyér szakállú Ho apóval, a vietnami kommunisták legendás vezérével). Egy-két vonásában eltér a nálunk megszokott Télapótól, pl. ruhája kék, a kísérője Sznyegurocska (Hópelyhecske) stb.(Lásd: http://www.unnep.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=289&Itemid=47)
Nos ez az orosz Télapó a marketingszakemberek döntése alapján Velikij Usztyugban lakik, abban a nevezetes városban, ahol Permi Szent István született, s amelynek feltehetőleg zürjén őslakossága lehetett! Vagyis a finn Joulupukki és a nagykarácsonyi fehér szakállú magyar pedagógus egy zürjén testvért kapott (Gyed Moroz honlapja: http://www.vologda.ru/dedmoroz/) A város honlapja szerint 2007. január 8-án a Télapót személyesen fölkereste Vlagyimir Putyin, Oroszország (talán finnugor származású) elnöke (most miniszterelnöke): http://www.v-ustug.ru/news/?id=190
Zárjuk a finnugor Télapóról írott eszmefuttatásunkat néhány szép felvétellel a téli Usztyugról. Mindenkinek sok szép ajándékot kívánok!
2008. december 3., szerda
Mennyire mordvin a mordvin főváros?
Ez koránt sem olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. A mordvinok saját köztársaságukon belül is kisebbségben élnek, és ugyanez jellemző a fővárosukra, Szaranszkra is. Míg Mordóviában a lakosság 31,9%-a vallja magát mordvinnak, addig Szaranszkban csupán 21,20%-a (2002-es népszámlálási adatok alapján). Ugyanakkor különbséget kell tennünk aközött is, hogy ki az, aki mordvinnak vallja magát, és ki az, aki közülük ténylegesen beszél mordvinul. Erről az oldalról nézve az arány még rosszabb. A mordvinok nagy része nem büszke nemzetiségére: az utcán, az iskolában vagy bármilyen közintézményben szinte csak oroszul beszélő emberrel lehet találkozni. A Mordvin Állami Ogarjov Egyetemen a diákok egymás között oroszul beszélnek, de a filológiai kar finnugor és mordvin tanszékein az oktatók mordvinul. Akik ezen a karon tanulnak (nálunk ez a bölcsészettudományi karnak felel meg), azoknak három nyelvet kell tanulniuk: mordvint (erzát vagy moksát, attól függően, hogy a diák melyik népcsoporthoz tartozik), magyart vagy finnt (nem a diák dönti el, hogy melyiket tanulja: első év elején egy papíron kapják meg, hogy melyik nyelvet kell öt évig tanulniuk) és végül angolt vagy németet. Itt az alapján sorolják őket a csoportokba, hogy az diák mit tanult előtte az iskolában. Ugyanakkor érdekes ellentmondás, hogy a tanulók nagy része kilenc-tíz évig is tanulhat angolul vagy németül, de az öt év alatt jobban megtanulnak finnül vagy magyarul. Ennek oka az, hogy keveset beszélnek az órán angolul vagy németül, és inkább csak írásban gyakorolnak.
Nagyon fontos, hogy van mordvin nyelvóra is, szintén öt éven keresztül, hiszen a diákok egy része otthon nem használja a nyelvet. Van, aki inkább csak ért mordvinul, de kevésbé beszél jól. Nehézséget jelent, ha a tanárokkal ezen a nyelven kell beszélni, vagy mordvinra kell fordítani egy szöveget. Gyakran használnak orosz szavakat beszéd közben, mert nem tudják kifejezni magukat mordvinul, és nyelvtani hibákat is gyakran vétenek. De szerencsére vannak olyan családok, akik otthon használják a nyelvet, így az ilyen környezetben élő diákoknak kevésbé okoznak nehézséget a mordvinórák. Az általános iskolákban az első 4 évben lehetséges anyanyelven tanulni tantárgyakat, utána kevésbé vagy egyáltalán nincs rá lehetőség, csak abban az esetben, ha egyetemen tanul tovább finnugor vagy mordvin szakon.
Mint ismeretes, és jellemző az Oroszország területén élő nemzetiségek nyelveire, így a mordvinra is, hogy nagyon sok orosz szó található a szókincsében. Az orosz szavak nagyon sokszor kiszorítanak már meglévő, akár ősi eredetű szavakat is. Az elmúlt 20 évben valamelyest javult a mordvin nyelv helyzete, de még mindig sok új orosz szó kerül be a mordvinba. Hiszen sokszor könnyebb átvenni az orosz szavakat, mint azokat lefordítani vagy mordvin megfelelőket alkotni.
2008. december 2., kedd
Mordvinul akarsz tanulni?
Na, ez az, ami nem fog menni. Mint arról tegnap szó volt, nincs mordvin irodalmi nyelv, csak erza és moksa. Ha tehát valaki „mordvinul” tanul, valójában vagy erzául, vagy moksául tanul.
A két mordvin nyelv közül a külföldiek egyértelműen az erzát favorizálják: ennek több beszélője van és a hangrendszere is egyszerűbb. Magyarországon is több anyag vonatkozik az erzára, bár ez mostanában szinte kizárólag Mészáros Edit munkásságának köszönhető. Nem csak nyelvkönyvet írt, de erza-mordvin–magyar szótára a kisebb finnugor nyelvek hasonló szótárai között az egyik legterjedelmesebb, magyar–erza-mordvin (az interneten nem találtam nyomát) szótára pedig egyetlen magyar–kisebb finnugor nyelv szótár (tizenhétezer címszóval). Ezen kívül készített egy erza-mordvin hangosszótárat is: ez szintén egyedülálló, hasonló még a finn vagy az észt oktatására sem készült Magyarországon, de máshol sem. (Van viszont finn nyelvjárási hangosszótár.) Az erzául tanulót segíti a Fodor György és Schreck László által készített internetes magyar–erza, ill. finn–erza szótár is (erről sajnos nem derül ki, hogy hány szócikket tartalmaz, és gondjai vannak a mellékjeles betűk megjelenítésével).
Ezzel szemben moksa nyelvkönyv nincs, legalábbis magyarok számára biztosan: de nemcsak finnek, hanem oroszok számára írt moksa nyelvkönyvnek sem sikerült nyomára bukkannom. (Ez persze nem jelenti, hogy nem is léteznek.) Moksa-mordvin–magyar szótár van, de ez terjedelmében igencsak elmarad erza párjától. Emellett említhető még Juhász Jenő Moksa-mordvin szójegyzéke 1961-ből, de ez gyakorlati, nyelvtanulási célra sokkal kevésbé használható (nyelvjárási szótár).
Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a moksa tanulására gyakorlatilag nincs lehetőség, az erza viszont kisebb rokon nyelveink közül az egyik eszközökkel leginkább támogatott.
A két mordvin nyelv közül a külföldiek egyértelműen az erzát favorizálják: ennek több beszélője van és a hangrendszere is egyszerűbb. Magyarországon is több anyag vonatkozik az erzára, bár ez mostanában szinte kizárólag Mészáros Edit munkásságának köszönhető. Nem csak nyelvkönyvet írt, de erza-mordvin–magyar szótára a kisebb finnugor nyelvek hasonló szótárai között az egyik legterjedelmesebb, magyar–erza-mordvin (az interneten nem találtam nyomát) szótára pedig egyetlen magyar–kisebb finnugor nyelv szótár (tizenhétezer címszóval). Ezen kívül készített egy erza-mordvin hangosszótárat is: ez szintén egyedülálló, hasonló még a finn vagy az észt oktatására sem készült Magyarországon, de máshol sem. (Van viszont finn nyelvjárási hangosszótár.) Az erzául tanulót segíti a Fodor György és Schreck László által készített internetes magyar–erza, ill. finn–erza szótár is (erről sajnos nem derül ki, hogy hány szócikket tartalmaz, és gondjai vannak a mellékjeles betűk megjelenítésével).
Ezzel szemben moksa nyelvkönyv nincs, legalábbis magyarok számára biztosan: de nemcsak finnek, hanem oroszok számára írt moksa nyelvkönyvnek sem sikerült nyomára bukkannom. (Ez persze nem jelenti, hogy nem is léteznek.) Moksa-mordvin–magyar szótár van, de ez terjedelmében igencsak elmarad erza párjától. Emellett említhető még Juhász Jenő Moksa-mordvin szójegyzéke 1961-ből, de ez gyakorlati, nyelvtanulási célra sokkal kevésbé használható (nyelvjárási szótár).
Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a moksa tanulására gyakorlatilag nincs lehetőség, az erza viszont kisebb rokon nyelveink közül az egyik eszközökkel leginkább támogatott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
