Megdőlt a finnugor elmélet!

Ma hajnalban váratlanul megdőlt a finnugor elmélet. Jelenleg függőleges tengelye mintegy 10˚-os szöget zár be a függőlegessel, de további dőlése is várható. Idegenforgalmi szakemberek abban reménykednek, hogy a megdőlt finnugor elmélet – hasonlóan a méltán világhírű pisai ferde toronyhoz – turisták tömegeit fogja vonzani, ezzel enyhítve a gazdasági világválság kedvezőtlen hatásait.

Az uráli helyesírások 5. A mai permi helyesírások

A permi nyelvek helyesírásait azért tárgyalhatjuk együtt, mert bár az egyes permi nyelvjárások hangrendszerei között vannak eltérések, a véletlen úgy hozta, hogy a három permi irodalmi nyelv, a komi-zürjén, a komi-permják az udmurt hangrendszere lényegében megegyezik. A helyesírások között mégis vannak jelentős eltérések, amelyek jól mutatják, milyen stratégiák lehetségesek a felmerülő problémák megoldására.

A lágy mássalhangzók megléte szempontjából a permi nyelvek a mordvin és a mari között helyezkednek el, összesen nyolc kemény–lágy pár van: a magyarban is meglevő [n] – [ny], [t] – [ty], [d] – [gy]; a régi magyarban és a palóc nyelvjárásban is meglevő [l] – [ľ] (az utóbbi nyomát őrzi a magyar helyesírásban az ly); ill. van lágy párja az [sz] és a [z] hangnak (ezek a magyar fül számára a [s]-hez és a [zs]-hez hasonlóan hangzanak, de attól különböznek, a permi nyelvekben van valódi [s] és [zs] is), ezeket [ś]-vel és [ź]-vel fogjuk jelölni; van továbbá két kemény–lágy pár, amelyek tagjai a magyar [cs]-re és [dzs]-re emlékeztetnek: a keményeket itt most [č]-vel és [dž]-vel, a lágyakat [ć]-vel és [dź]-vel jelöljük. A permi nyelvek számára tehát fontosabb a plágyság jelölése, mint a mariban, igaz, a [č], a [dž] és a [dź] nincs meg az oroszban, ezért ezek esetében a lágysági párok megkülönböztetésére az orosz szokástól eltérő módszert választanak.

Az udmurt és a két komi nyelv helyesírása között jelentős különbség, hogy a fent említett mássalhangzók jelölésére az udmurt mellékjeles betűket, a komi viszont betűkapcsolatokat használ. A [č] jele az udmurtban ӵ, a komiban тш, a [dž] jele az udmurtban ӝ, a komiban дж, a [dź] jele az udmurtban ӟ, a komiban дз. A komi megoldást elősegíti, hogy egyébkét [t]+[s], [d]+[zs], ill. [d]+[z] kapcsolat nem (vagy csak nagyon ritkán) fordul elő. Különbség viszont, hogy ha e mássalhangzók hosszúak, a komi-zürjénben (a magyarhoz hasonlóan) az első betűt kell megduplázni: ттш, ддж, ддз, míg a komi-permjákban a másodikat: тшш, джж, дзз.

A lágyságot általában az orosz rendszerhez hasonlóan a я, е, и, ё, ю betűk jelölik, illetve a ь. A permi nyelvekben kemény mássalhangzót is követhet [e], ilyen esetekben (ill. a szó eleji [e] jelölésére az э-t használják. A kemény mássalhangzót azonban [i] is követheti, erre azonban az orosz ábécé nem ad megoldást, ezért az kemény mássalhangzót követő [i] jelölésére új betűt vezettek be: az udmurt helyesírásban az ӥ-t, a komi helyesírásban az і-t. Ez utóbbit szokás latin i-nek nevezni, pedig ez a betű a cirill írásban is előfordul (pl. az ukránban és a beloruszban), és a forradalom előtt az orosz ábécében is használták. Van a permi nyelvekben [ï] is, ezt az ы-vel jelölik, sőt, van egy az [ï]-hez hasonló, de annál nyíltabb hang is, amely az orosz ábécében nem fordul elő jelöljük ezt most ad hoc módon, román mintára [ă]-vel). Ennek jelölésére az ӧ-t használják. (Ez hangzásában emlékeztet a magyar [ö]-re, de nem azonos vele: hátul és ajakkerekítés nélkül ejtik.) Ezek a hangok egyaránt előfordulhatnak kemény és lágy mássalhangzó után: ha lágy mássalhangzó után állnak, a mássalhangzó lágyságát a ь jelöli, pl. [nyï]: ньы. Azok után a lágy mássalhangzók után, amelyeknek betűjele (vagy a betűkapcsolat) egyértelműen jelöli a lágyságát, a lágyítást nem jelölő betűket kell használni: чо [ćo], ӟа/дза [dźa] stb.

A [ji], [jï], [jă] kapcsolatot viszont minden esetben a йи, йы, ill. йӧ betűkapcsolattal írják. A szó eleji vagy a magánhangzót követő [j]-t és az azt követő [a]-t, [e]-t, [o]-t és [u]-t a я, е, ё, ю betűk jelölik. Ha egy mássalhangzó lágy, de nincs állandó betűjele, akkor az ezt követő j-t és ezeket a magánhangzókat a ь + a [j]-t is jelölő betű kapcsolatával írják: нья [nyja], тью [tyju]. A lágy párral rendelkező kemény mássalhangzók után kemányjelet írnak, és ezt követi a [j]-t is jelölő betű: нъя [nja], тъю [tju].

A három helyesírás azonban különbözik abban, hogy miként jelölik, ha a [j] + [a], [e], [o], ill. [u] kapcsolat olyan mássalhangzót követ, melynek lágysága eleve jelölt, vagy olyat, amelynek nincs lágy párja. Az ilyen kapcsolatokban az udmurt helyesírás szerint mindig keményjelet kell írni: къя [kja], чъё [ćjo]; a komi-permják szerint mindig lágyjelet: кья [kja], чьё [ćjo], a komi-zürjén szerint viszont az első esetben keményjelet, a másodikban lágyjelet: къя [kja], чьё [ćjo]. Mindhárom módszernek megvan a maga logikája: az udmurt szerint a lágyjelet csak akkor kell használni, ha a lágyságot jelölni kell, a komi-permják szerint viszont mindig a lágyjelet kell használni, kivéve, ha kifejezetten a mássalhangzó keménységét kell jelölni: csak ekkor használják a keményjelet. komi-zürjén helyesírás szerint viszont ha e két jel valamelyikét használjuk a [j] jelölésekor, akkor a használt jelnek pontosan tükröznie kell az előtte álló mássalhangzó lágyságát vagy keménységét, függetlenül attól, hogy ezt a mássalhangzót saját betűvel jelöljük-e, vagy hogy kemény-lágy párnak tagja-e.

Az udmurtban van még egy hang, amelyiknek nincs jele az orosz ábécében, ez a [w]. Ez hasonlít az angolban is w-vel jelölt mássalhangzóhoz, de az udmurtban csak nagyon kevés szóban fordul elő, kizárólag szó eleji [k] után és szinte kizárólag [a] előtt (egy szóban [i] előtt is). Ennek jelölésére nem vezettek be új betűt, hanem az [u] jele, az у jelöli ezt is. A beloruszban és az üzbégben egy hasonló hang jelölésére a ў betűt használják, az udmurtban valószínűleg azért nem vezettek be ilyet, mert ritkán lenne rá szükség, és egyértelműen lehet tudni, mikor van szó [u]-ról, és mikor [w]-ről.

Az udmurt írás elég könnyen felismerhető arról, hogy az ӥ, ӝ, ӟ, ӵ betűket egyedül az udmurt helyesírás alkalmazza. Sajnos ezek csak a legutóbbi időkben kerültek be a standard karakterkészletekbe, ezért csak sokáig az interneten található kevés szöveg ékezetmentes volt. (Sőt, a mellékjeleket elhagyják az udmurtiai orosz nyelvű sajtóban is, így pl. a műsorújságokban az udmurt műsorok címei ékezetek nélkül jelennek meg.) Egy korábbi posztunkban már utaltunk arra, hogy az ezeket is tartalmazó karakterkészletek hol szerezhetőek be.

A komi szövegeket nehezebb helyesírás alapján felismerni, de mivel a cirill alapú helyesírások közül csak a két komiban fordul elő egyszerre az і és az ӧ, ezeket sem nehéz azonosítani. A két irodalmi norma között pedig elsősorban a hosszú [č], [dž] és [dź] írásmódjának, ill. a kemény- és lágyjel használatában megmutatkozó eltérések alapján tehetünk különbséget akkor is, ha egyik nyelvet sem ismerjük.

Új mari nyelvű blog: VijAr

A joskar-olai Valerij Kolumb Múzeummal együttműködő VijAr nevű kulturális szervezet blogot indított VijAr néven. Ezen kulturális programokról, eseményekről lehet olvasni – mari nyelven.

(A VijAr a mari vij 'erő' és ar 'ész' szavakból képzett összetétel.)

Orosz nyelvi tananyagok

Aki komolyan szeretne uráli nyelvekkel foglalkozni, annak elengedhetetlen megtanulnia oroszul. Sőt, aki csak turistaként szeretné felkeresni a nyelvrokon népeket, annak is elsősorban nem az ő nyelvüket, hanem az oroszt célszerű tanulnia.

Két évtizeddel ezelőtt az orosz még kötelező tantárgy volt Magyarországon. A nagy többség ugyan nem szerzett használható nyelvtudást, de a cirill ábécét mégis mindenki megismerte, és aki úgy gondolta, hogy céljai vannak e nyelvvel, bizonyos fokú tudást meg is szerezhetett. Ugyanakkor az orosz nyelv elsősorban nem is kötelező voltának, hanem a kötelezőség okának köszönhetően igen nagy ellenszenvnek is örvendett, főleg azok körében, akik semmi hasznát nem látták.

Az utóbbi időszakben a helyzet megváltozott. Az orosz nemcsak hogy nem kötelező tantárgy, de a választható nyelvek körében is ritkán bukkan fel, és ha van is leehtőség választani, kevesen választják. A többség felnőtt korában kezd oroszul tanulni, amikor rájön, hogy valamiért szüksége van e nyelvre. Így járnak a leendő finnugristák is.

Csakhogy orosz nyelvű tankönyvekből jelenleg nincs olyan bőség, mint angol vagy német tananyagból, a régi tankönyvek pedig leginkább csak szerencsével, antikváriumokból szerezhetőek be. Ezért nagy szerencse, hogy van egy oldal, ahonnan letölthető orosztankönyveket, nyelvtanokat, szótárakat, hanganyagokat tölthetünk le. Az Orosz Tanodán keresztül beszerezhetjük a forgalomban már nem levő tananyagokat. Igaz, ezek szókincsanyaga, az ott bemutatott világ, a társadalmi viszonyok már jelentősen eltérnek azoktól, amit ma Oroszországban tapasztalhatunk, de ez csak szórakoztatóbbá, egzotikusabbá teszik a tankönyveket, ezzel is fokozva a nyelvtanulás élvezetét.

Finnugor városok/3: Novgorod

Novgorod a Volhov folyó két partján, az Ilmeny-tó közelében található, Oroszország északnyugati részén. Közigazgatási központ, a Novgorodi Terület székhelye. Lakosainak száma 215 000 fő. A város viharosan változatos történelmi időket átélve sokat megőrzött egykori nagyságából és dicsőségéből. Fénykorában „Nagy Novgorodnak”, „Novgorod Nagyságos Úrnak” emlegették a krónikák. Az óorosz állam Kijevvel majd Moszkvával vetélkedő hatalmi központja volt.

Létrejöttét (természetesen) a finnugoroknak (is) köszönheti.

Az orosz őskrónika (Poveszty vremennih let = Régmúlt idők krónikája) ezt írja a 6370. (= 862.) évnél:
„Azt mondták a ruszoknak a csúdok, a szlovének, a krivicsek meg a veszek: »Földünk nagy és bőven termő, de nincs rajta rend. Gyertek uralkodjatok és birtokoljatok bennünket.« És felkerekedett három testvér a nemzetségével és magukkal hozták valamennyi ruszt, és megérkeztek, és a legidősebb, Rurik Novgorodba ült be, a másik, Szineusz Beloozeróba, a harmadik, Truvor pedig Izborszkba. … A varégek ezekben a városokban jövevények, az őslakosok Novgorodban a szlovének, Polockban a krivicsek, Rosztovban a merják, Beloozeróban a veszek, Muromban a muromák, és mindezek fölött Rurik uralkodott.”

Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, írunk okos tanulmányokat arról, hogy ki volt Rurik, és egyáltalán létezett-e, vagy csak kitalált személy, az bizonyos, hogy a novgorodi fejedelemség megszervezésében a finnugorok vastagon benne voltak. A Rurikot és testvéreit behívó csúdok feltehetőleg a mai észtek elődei, míg a vesz népnév az orosz őskrónikában a karélok és vepszék elődnépességének elnevezése lehet. A keleti szlávok szlovén és krivics törzse a mai orosz népben él tovább.

Amint az idézett híradásból látszik, Novgorod megalapítása ugyan interetnikus akció volt, de a város közvetlen környezete az államalapítás idején a szlovén törzs lakóhelyének számított. Novgorod azonban a kereskedelmi lehetőségek, a balti finn és orosz ősnépesség együttműködése következtében olyan virágzó központtá vált, hogy a városban finnugor lakosság is megtelepedett. Erre vonatkozóan írásos bizonyítékaink is vannak. A város területén folyó régészeti feltárások során eddig kb. ezer nyírfakéregbe rótt kisebb-nagyobb szövegtöredék került elő. Ezek többsége orosz nyelvű, de van köztük karjalai nyelven írt szöveg is.

Novgorod városa a korai időkben három kisebb részre oszlott. Nevük: Nyerevszkij vég, Ljugyin vég és Szlavenszkij vég vagy Szlavno. Később elkülönült a Plotnyickij és a Zagorodszkij vég. A város központját a Kreml uralta. Egyes történészek a Nyerevszkij véget, mások a Ljugyin véget vélték a város finnugor negyedének. Elégséges információ hiányában e nézetek közül nem tudok választani. A karél nyelvű szöveget a Nyerevszkij végen találták, egy olyan udvarház közelében, amely valószínűleg a mindenkori karjalai adószedő hivatala lehetett. Erre a helyszínen talált többi karjalai vonatkozású, de nem karjalai nyelvű nyírfakéreg levél utal (minderről lásd: V. L. Janyin: Nyírfakéreg levelek üzenete. Bp.–Uzsgorod, 1980.).

A karjalai vonatkozású levelek nem feltétlenül bizonyítanak Novgorodban finnugor anyanyelvű lakosságot, de egy karjalai nyelvű ráolvasás már inkább. És a megtalált szöveg ilyen. A már idézett könyv így közli: „Háromsoros feliratot tartalmaz: Jumalanuoli tíz nimizsi nouli sze han oli omo bou jumola szougyni iohovi.” (85. l.)
Fordítása: „Az isten nyila (villáma) a te tíz neved. Az a nyíl istené. Az ítélkező isten küldi.” (uott.) A szöveget tartalmazó kéregdarab a 13. század közepéről származik. Így a karjalai a magyar után a második legrégebbi írásbeliséggel rendelkező finnugor nyelv.

(Mindkét kép V. L. Janyin idézett könyvéből való.)

Novgorodban tehát éltek olyan emberek, akik karjalai nyelven tudtak írni-olvasni. A fennmaradt ráolvasó szövegből következtetve a keresztény hit mellett ősi hiedelmeiket is követték. A városban lehetett valamiféle kultusza a finnugor hagyományoknak. Ezek együttélését valahogy olyanformán képzelem, mint napjaink emberének viszonyát a modern orvostudományhoz – tiszteletre méltók az eredményei, de azért ne feledkezzünk el a hagyományos módszerekről sem: kérdezzük csak meg a természetgyógyász véleményét is. Ezt a feltételezést nem csak erre az egyetlen adatra alapozom. Az orosz őskrónikában a 6538. (= 1071.) évnél ezt olvashatjuk:

„… egy novgorodi ember csúd földre ment egy varázslóhoz, jóslatot kért tőle. Az pedig szokása szerint elkezdte hívogatni az ördögöket a házába. A novgorodi annak a háznak a küszöbén ült, a varázsló dermedten feküdt és hirtelen rávágott az ördög. A varázsló felállt és azt mondta a novgorodinak: »Az istenek nem mernek idejönni, van rajtad valami, amitől ők félnek.« Az embernek eszébe jutott, hogy kereszt van rajta, és elment, és letette a keresztet a házon kívül. A varázsló ismét hívta az ördögöket. Az ördögök meg dobálva őt elmondták, amiért a novgorodi idejött. Azután a novgorodi megkérdezte a varázslótól: »Miért félnek az ördögök attól, akinek a keresztjét magunkon hordjuk?« Az pedig azt mondta: »Ez az égi isten jele, akitől a mi isteneink félnek.« A novgorodi meg azt mondta: »Milyenek a ti isteneitek, hol laknak?« A varázsló meg azt mondta: »A mélyben. Ábrázatuk fekete, szárnyuk, farkuk van; az égig is felszállnak, hogy meghallgassák a ti isteneiteket. Merthogy a ti isteneitek az égben vannak. Ha valaki meghal a ti embereitek közül, azt az égbe viszik, ha meg valaki a mieink közül hal meg, azt a mi isteneinkhez viszik, a mélybe.« Így is van: a bűnösök a pokolban vannak, az örökös kínokat várják, az igazak pedig az égi lakban lakoznak az angyalokkal.”

Persze a krónikaíró szerzetes végül a keresztény hitet hozta ki győztesnek, de álláspontja mit sem változtat azon a tényen, hogy egykor karjalai és csúd sámánok vállán (is) nyugodott a novgorodi nép lelki gondozásának terhe.