Bár Ruttkay-Miklián Eszterrel és Kováts Zsófiával kutatóútra érkeztünk, a sorozatban elsősorban turisztikai szempontból mutatom be a vidéket. Akit a tudományos eredmények érdekelnek, megismerkedhet velük a szakmai fórumokon. A blog olvasói közül valószínűleg többeket érdekel az, hogy turistaként mennyire érdemes a területre ellátogatni. Ez a kérdés azért is jogos, mert a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzet, más néven Jugra, turisztikai célpontként is hirdeti magát.
Ez persze kevésbé meggyőző, ha figyelembe vesszük, mi mindenként hirdeti magát még a körzet. A város központjában elhelyezett plakátsor szerint Hanti-Manszijszk a következők városa: a boldogág, az egészség, a perspektívák, az ünnepek, a vágyak, a remények, a jövő, a tudás, a különböző kultúrák, a kézművesség, a valós ügyek, a béke, a színek és persze a turizmus. (Mi marad másnak?) Minket természetesen az fog érdekelni, hogy a finnugor érdeklődésű, korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező turista mit talál, és nem foglalkozunk azzal, hogy milyen lehetőségek nyílnak helikopteres vadászatra, sem azzal, milyen próbákat állhatnak ki a túlélőtúrák kedvelői. Azt előre le kell szögezni, hogy a leginkább tipikusnak tartott hanti életforma, a réntartás e terület déli részén sosem volt meg, ahol pedig valaha megvolt, mára megszűnt. Aki tehát ilyenre vágyik, ne ezt az útvonalat válassza.
A Hanti-Manysi Autonóm Körzetbe egyszerű vízummal is ellátogathatunk, ehhez pedig egy megfelelő meghívóval juthatunk hozzá. (Ezzel szemben a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetbe, ahol a hantik másik jelentős csoportja él, csak speciális engedéllyel léphetünk be, mely két hónapig készül. Az a terület az egyszerű turista számára pillanatnyilag megközelíthetetlennek tűnik, és egy kutató sem juthat el oda egyszerűen.) A területet legegyszerűbb repülőgéppel megközelíteni, Moszkvából naponta több járat is indul a fővárosba, Hanti-Manszijszkba. A dolog szépséghibája, hogy míg a Budapestről érkező járatok Seremetyevón szállnak le, a Hanti-Manszijszkba indulók Vnukovo vagy Domogyedovo repülőteréről indulnak – szerencsére olyan későn, hogy kényelmesen el lehet őket érni. (Már amennyiben a városon való átjutással és a váróteremben eltöltött üres órákkal kapcsolatban kényelemről lehet beszélni.) A Seremetyevo–Domogyedovo távolság kb. 4000 rubelbe fáj, ami ugyan nem kevés, de ha figyelembe vesszük, hogy másfél órás taxiútról van szó és négy felé osztható, kifejezetten kedvezőnek tűnik. A Moszkva–Hanti-Manszijszk jegyárak 50000 forint körül indulnak, de némi szerencse is kell ahhoz, hogy ezeket elcsípjük: ne lepődjünk meg, ha bizonyos időpontokra már csak háromszoros vagy még magasabb áron tudnunk foglalni.
Újabb syépséghiba, hogy míg az Oroszországba közlekedő járatokra 23 kg poggyászt adhatunk fel és még tizet kézipoggyászkánt felvihetünk a fedélzetre, a belföldi járatokon összesen 20 kilót szállíthatunk magunkkal, a többiért szigorúan fizetni kell: kilónként a jegyár 1-2 százalékát.
Az Uralszkije Avialinyii (aka Ural Airlines) feltehetően kifejezetten a nosztalgiaturistákat célozza meg. Tu-154-esének berendezése felthetően tökéletesen tükrözi azt a képet, amellyel Brezsnyev elvtárs találkozhatott, amikor bemutatták neki az első elkészült példányt. A Malév már kilencvenes évek elején úgy érezte, hogy teljesen át kell alakíttatni a gép belső külsejét, de itt a legapróbb változtatásnak sincs észrevehető nyoma. Külön figyelemre méltő a fal borítása, illetve a középső lámpasor.
A gép hajnali négy után landol, de kimerültség a hajnali kelés ellenére még mindig elviselhető: Budapesten még alig múlt éjfél.
Bejegyzések
