NRVV 49. Tugijani

Tugijani rendkívül fontos hely a magyar ob-ugrisztika számára, mivel ez „Schmidt Éva faluja”. Az első világháború és a Szovjetunió felbomlása között magyar kutató gyakorlatilag nem juthatott el Szibériába. Schmidt Éva azonban a hetvenes években Leningrádban tanult, és ott kérvényezte, hogy a téli szünidőre hanti barátnőjéhez látogatóba mehessen. Máig sem érthető, miként kapta meg az engedélyt, vélhetően egyszerű figyelmetlenségből. Szibériában pedig, mivel oroszul és hantiul is kiválóan beszélt, ill. társnőjétől kapott meleg ruhát, már nem tűnt fel a hatóság embereinek, hogy külföldi.

A kilencvenes években, amikor a belojarszkiji archívumban dolgozott, Tugijaniba is visszajárt és jelentős mennyiségű anyagot gyűjtött. Ezek egy részét azóta kiadták, de sok zárolva van (legalábbis a magyar kutatók előtt). Sokat azonban ne várjunk a településtől. A korábban gazdag kolhozzal rendelkező településen mára főképp idősek élnek, a nyugdíjkorhatár előtt állók nagy része is munkanélküli. Igaz, a városba költözöttek visszajárnak régi házaikba, hogy halásszanak, esetleg vadásszanak. A falu lényegében egyetlen, a parttal párhuzamos, attól kb. ötven méterre húzódó utcából áll.


A település annyira érdektelen, hogy fő látványosságaként ezt a (már legalább egy évtizede nem működő) művelődési házat lehet kiemelni. Az oldalában működik (de tényleg!) a posta, mögötte valamilyen távközlési célokat szolgáló antenna látható. Schmidt Éva ittjártakor még élénk klubélet folyt, felvételeket is készített itt. Egykori adatközlői, ha életben is vannak, ma már nem lennének képesek elmondani azt a folklóranyagot, melyet Schmidt Éva még felgyűjtött.


A gerendaház előtt egy klasszikus szovjet iparművészeti alkotást, egy vasrudakból összeeszkábált feliratot láthatunk. (Kino: azaz mozi.)

NRVV 48. Útban Tugijani felé

Nem sokkal Serkalitól északra, Peregrobnojénél kettéágazik az Ob: nyugaton a Kis-Ob, keleten a Nagy-Ob halad. (Valójában a folyó sok-sok ágra szakad, és a két fő meder között is rengeteg kisebb ágon lehet közlekedni.) A szárnyashajó a Kis-Obon közlekedik, míg Priobjéből (többek között Serkalin, Tugijanin és Polnovaton át) Kazimba közlekedik egy újabb típus, a Zarja (hajnalpír).


Bár látszólag tömpe orráról azt gondolhatnánk, hogy csak igen lassan halad, sebessége meghaladhatja a negyven kilométert.


Külső fedélzete nincs, csak a a szűkre szabott belső térben lehet utazni. A hajók időnként (különösen hétvégén) túlzsúfoltak, esetenként fel sem veszik az utasokat. Megszokott az is, hogy a poggyászt be sem lehet hozni az utastérbe, hanem a fedélzeten kötik ki,: ha nem áztatja el az eső, eláztatják a felcsapó hullámok.


Egy szerencsés család vagy társaság azonban asztalhoz is juthat. Mi kétszer utaztunk a Zarján, egyszer Serkali és Tugijani között, egyszer pedig Tugijaniból Polnovatba. Az első alkalommal fel sem merülhetett, hogy elővegyük a fényképezőgépet, akkora volt a zsúfoltság. A második alkalommal azonban szinte üres volt a jármű.


A Zarja sem túl kényes a kikötőkre, egyszerűen felfut a homokpadra, egy pallót eresztenek le a fövenyre, és az utasok máris szaladgálhatnak föl-le.

Letölthető udmurt könyvek

Az Udmurt Köztársaság Nemzeti Elektronikus könyvtárából letölthető közel hetven, 2001 és 2009 között megjelent kiadvány, melyek jelentős része udmurt nyelvű (főként szépirodalom, de több helytörténeti mű is), ill. megtalálhatunk itt néhány udmurt vagy udmurtiai vonatkozású, orosz nyelvű kiadványt is.

Vappu körkép 2010

A sült kolbász és mustár illatától megcsömörlött, körhintától és majálisos rajcsúrtól elszédült olvasóinknak bizonyára felüdülés lesz olvasni, hogyan is ünnepelték meg a finnek vapput, azaz május 1-jét. A majálisozás már tegnap megkezdődött, hiszen a vappu egyik legfontosabb része az előestéje, amely elsősorban a (volt és jelenlegi) diákok ünnepe. (A vappu hátteréről, a hozzá kapcsolódó szokásokról már korábban beszámoltunk.)

Álljon itt néhány link, amely cserediákok és bevándorlók szemével mutatja be ezt a tavaszi ünnepet.

http://mertnet.net/node/1135 (Tampere)
http://english.sina.com/world/p/2010/0430/317445.html (Helsinki, számos képpel együtt)
http://ancsatampereben.blog.hu/2010/4 (Tampere)
http://www.nectareal.com/vappu-celebrations-turku-2010/ (Turku)

Valamint egy tavalyi beszámoló is, amely ugyan valamelyest már elavult, azonban részletesen bemutatja a tamperei eseményeket:
http://szociofinn.blog.hu/2009/05/02/vappu_avagy_majus_elsejei_ossznepi_osszeomlas_finnorszagban

És végezetül egy csemege: képek arról, hogyan nézett ki a vappu a kilencvenes évek végén (egész pontosan 1999-ben) Helsinkiben:

http://kaliban.hu/foto/19990430/

Jó vappuzást-majálisozást mindenkinek!

Levizelte-e Budenz a Kaiser arcképét?

Nádasdy Ádám nemrégiben az ésben tett közzé egy remek írást Budenzről és a finnugor nyelvrokonság bizonyításáról.