Szentivánéj

Szentivánéj az egyik legfontosabb ünnep az északi népeknél. A június 23-a és 24-e közötti éjjelre esik, ez az év legrövidebb és legvilágosabb éjszakája. A pogány természeti és földművelő népek számára éppen ez adta jelentőségét. Tulajdonképpen a karácsony párjának tekinthető. Fontos határpont volt a mezőgazdasági munkákban is: ekkor fejeződtek be a tavaszi munkák és
kezdődtek a nyári munkák, pontosabban a szénakaszálás.

Az ünnep nem kifejezetten a finnugor népekre jellemző, fontos szerepe volt a kelta, germán és szláv népeknél is. Mi több, még az ünneplés módja is hasonló vonásokat mutat: fontos szerepe van benne a máglyagyújtásnak. A szokás ma is megvan Írországban (Oiche Fheile Eoghain avagy Bonfire Night, ill. Saint John's Eve) és Skandináviában (Midsommar vagy Sankthans). Az ünnep neve az oroszoknál Иван Купала (Ivan Kupala), mely Szent Iván és a pogány szláv nyáristen, Kupala nevének összekapcsolásából keletkezett. A hiedelem szerint ilyenkor aktívabbak a tündérek, boszorkányok és hasonló lények (l. Shakespeare Szentivánéji álom c. darabját).

Ma Finnországban és a skandináv államokban a Szentivánéjt (Johannus) a június 20. és 26. közé eső szombaton ünneplik. Régi szokás, hogy reggel az ajtó két oldalára egy-egy nyírfacsemetét állítanak (Juhannuskoivu), este pedig vízparton vagy tavon hatalmas máglyát (Johannuskokko) gyújtanak.

Az észtek is máglyát gyújtanak, de nem olyan hatalmasakat, mint a finnek: az ünnep fontos része a máglya átugrása. Az észtek számára ma már az ünnep (Jaanipäev -- Szent Iván napja, Jaaniõhtu -- Szentivánéj) szorosan összekapcsolódik a győzelemünneppel (Võidupüha): 1919 június 23-án az észt csapatok fontos győzelmet arattak a németek felett, ami fontos lépés volt a függetlenség elnyerése felé. A törvény szerint az állami zászlókat nem vonják le erre az éjszakára.

Az udmurtoknál is találunk hasonló ünnepet, a neve gyron bydton (szó szerint a 'szántás befejezése') vagy más területeken gerber (< gery ber 'eke-utó'), gužem juon 'nyárünnep, nyári ivás', kwarsur 'levél-sör' stb. Ez az ünnep időben nem volt annyira kötött, mint a nyugatabbra eső népeknél: akár július második felére is tolódhatott. Formája is radikálisan eltért: nem gyújtottak máglyát, hanem a közösségek közös (pogány) áldozásra, a jó termésért való imádkozásra és kásaevésre gyűltek össze. Jellegét tekintve sokkal közelebb áll a tatár Sabantuj ünnephez, mint a finnségi népek Szentivánéjéhez. Amiért mégis itt kell említeni a gerbert is, az az, hogy Udmurtiában hivatalos ünneppé vált, és elsősorban az udmurtok, ill. a mezőgazdaságból élő lakosság (túlnyomóan az udmurtok) ünnepe. Ezt az ünnepet általában június 10. és 26. között tartják, az egyes falvaknak, járásoknak saját ünnepségeik vannak, és minden évben más járás ad otthont a köztársasági ünnepnek.