Finnugor ismeretterjesztő műveket, történeti tanulmányokat olvasva találkozhatunk azzal az állítással, hogy Bjarmia és a bjarma nép említése nemcsak Halogalandi Ottár úti jelentésében fordul elő, hanem a viking sagák is emlegetik ezt az országot és népet, mely bizonyosan finnugor, s talán más finnugor adatok is föllelhetők ebben a hihetetlen gazdag irodalmi hagyományban. Hirtelen meg nem mondom, honnan, mely olvasmányaimból szűrtem le magamnak a fenti mondatban megfogalmazott állítást. Amikor megpróbáltam utánanézni, pl. Zsirainál (Finnugor rokonságunk, Bp. 1937) ezt így nem találtam meg, Vászolyi Erik sem ilyen formában fogalmazza meg állítását (Zürjének, Perm, Bjarmia és egyéb kérdőjelek a középkori zürjén történelem lapjain. NYK LXIX/2. Bp. 1967. 283–311.). Mindenesetre olvasmányaim emlékeként az első mondatban említett állítás maradt meg bennem, s ez késztetett az utánolvasásra: vajon tényleg rejlenek finnugor történeti adatok a sagákban?
Saga címszót találunk a magyar Wikipédiában is. A tömör összefoglalás tájékoztat arról, hogy a sagákat Izlandon foglalták írásba a 9-14. században, megismerhetjük a sagák osztályozását, fontosabb jellemzőit és néhány nevezetesebb saga címét is. A szócikk végén található bibliográfia felsorolja a magyar sagakiadásokat is (nem sok van), valamint említ egy antológiát (Észak-európai népek irodalma. Bp. 1970.) E művek fordítójaként, szerkesztőjeként Bernáth István nevével találkozhatunk. Ugyanő írta a Világirodalmi Lexikon rendkívül alapos Saga szócikkét is, valamint a kérdéskörhöz tartozó egyéb szócikkeket is. A sagairodalom legkiemelkedőbb alkotójáról, a költő-történetíró Snorri Sturlusonról, valamint Heimskringla (Földkerekség) című művéről is olvashatók az alapvető adatok az interneten. A Wikipédia Heimskringla szócikke felsorolja azt a 16 sagát is, amelyek összedolgozásával Snorri Sturluson megalkotta nagy művét. A szerzőről bővebb információk találhatók a Világirodalmi Lexikonban. A felsorolt összefoglalások elegendő tudást nyújtanak ahhoz, hogy a sagák finnugor vonatkozásaira térhessünk.
Az első kérdés: hogyan kerülhettek finnugor vonatkozások a viking hősök tetteit idéző művekbe?
A finnugorok által lakott erdőövezet felé a 8. század közepén indultak az első portyázó viking csapatok. Hamar felderítették a baltikumi viszonyokat, megismerték a balti finn népeket, s elkezdték a tovább vezető hajózási útvonalak felderítését. Egyik útvonaluk Kijeven át a Dnyeper folyón hajózva a Fekete-tengerig vezetett, a másik pedig a Volgán a Kaszpi-tengerig. A Volgába a Ladoga-, az Onyega- és a Fehér-tó vízrendszerén át jutottak be. Ezen az útvonalon legfontosabb kiinduló bázisuk Ladoga (a mai Sztaraja Ladoga) városa lett. A 9-12. században ezeken az útvonalakon élénk kereskedelem folyt. A Volgán portyázó vikingek viselt dolgairól Ibn Fadlán, a bagdadi kalifa követségének tagja is beszámol, aki 922 táján találkozott velük (Simon Róbert: Ibn Fadlán. Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Bp. 2007.).
A vikingek keleti utazásait az orosz történettudomány immár két évszázada kutatja, elemzi. Az elmúlt negyedszázad kutatói közül T. N. Dzsakszon és G. V. Glazirina nevét kell az on-line katalógusokba beírnunk, hogy a sagák keleti vonatkozásait elemző művek adataira rábukkanhassunk.
A sagák a következő (részben vagy teljesen) finnugor vonatkozású helyneveket tartalmazzák:
Aðalsýsla = Észtország Saaremaa szigetével szemközti partszakasza
Aldeigjuborg, Aldeigja = Ladoga (Sztaraja Ladoga)
Austmarr = ’Keleti tenger’, a Balti-tenger keleti része
Austrveg = ’Keleti útvonal’, a Fekete- és Kaszpi-tenger felé vezető útvonalak összessége
Bjarmaland = a bjarmák országa – hogy a bjarmák mely finnugor népekkel azonosíthatók, annak igen nagy szakirodalma van
Dýna = Nyugati Dvina
Eistland = Észtország, az észtek földje
Eysýsla = Saaremaa szigete
Garðaríki, Garðar = az Óorosz állam neve a sagákban, valószínűleg Kijevre és a Kijev alá tartozó kisebb fejedelemségekre vonatkozik, mivel Novgorodnak saját neve van a sagákban
Hólmgarðr = Novgorod
Surtsdalar = Szuzdal
Vína = Északi Dvina
Ezekhez a területekhez, városokhoz, folyókhoz a sagák különböző eseményei, leginkább csaták, utazások kötődnek. A királyi sagák beszámolnak az említett területek egynémelyikén – pl. Aldeigjuborgban, Eistlandban – zajlott háborúskodásokról. A motívumok több sagában is visszatérhetnek, több személlyel kapcsolatban is szerepelnek. Részben emiatt is népmesei jellegűek, történeti forrásértékük lényegében nincs. A sagák műfajukból következően a történetek valóságmagvától igen erősen eltávolodnak. Elmondásuk, majd leírásuk nem a valósághű történetmesélés, hanem a szórakoztatás jegyében történt.
Bjarmia és Bjarmaland mesebeli, távoli, különös tájként tűnik fel a sagákban, ugyanígy a Vína (Északi Dvina) folyó is, amely olyasféle határvonal valóság és mese között, mint a magyar Óperenciás-tenger. A hasonlatot folytatva: a bjarmák pedig olyan mesebeli népként szerepelnek a sagákban, mint a magyar folklórban a burkusok (poroszok).
Finnugor szempontból az a motívum a legjelentősebb, amely a bjarmák legendás kincsekkel teli templomának kifosztásáról szól. A Heimskringla ismeri a bjarma főisten nevét is: „egy körülkerített helyen áll »Bjarma isten, amelyet Jómálinak hívnak /stendr goð Bjarma, er heittr Jómáli/« – ami nyilvánvalóan a finnségi Jumala istennév megfelelője”. (Az idézet Voigt Vilmos: Végre maga Ohthere szólal meg című tanulmányából való, in: Emlékkönyv Bereczki Gábor 80. születésnapja alkalmából.)
Az izlandi sagák finnugor vonatkozásai érdekes kultúrtörténeti adalékokat jelentenek. Némely esetben, például amikor Ladoga városának égéséről szólnak, talán kötődnek a valósághoz, mivel a régészek a feltárások során megtalálták a ladogai tűzvész nyomait, de más események – mint a bjarmiai templom kifosztása – régészeti igazolásához igen nagy szerencse kellene. Ha az események meg is történtek, a sagák nem valós térbe és időbe helyezik őket. Vagyis nehéz eldöntenünk, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a mese. Ezért a sagák nem nevezhetők történeti forrásoknak.
Saga címszót találunk a magyar Wikipédiában is. A tömör összefoglalás tájékoztat arról, hogy a sagákat Izlandon foglalták írásba a 9-14. században, megismerhetjük a sagák osztályozását, fontosabb jellemzőit és néhány nevezetesebb saga címét is. A szócikk végén található bibliográfia felsorolja a magyar sagakiadásokat is (nem sok van), valamint említ egy antológiát (Észak-európai népek irodalma. Bp. 1970.) E művek fordítójaként, szerkesztőjeként Bernáth István nevével találkozhatunk. Ugyanő írta a Világirodalmi Lexikon rendkívül alapos Saga szócikkét is, valamint a kérdéskörhöz tartozó egyéb szócikkeket is. A sagairodalom legkiemelkedőbb alkotójáról, a költő-történetíró Snorri Sturlusonról, valamint Heimskringla (Földkerekség) című művéről is olvashatók az alapvető adatok az interneten. A Wikipédia Heimskringla szócikke felsorolja azt a 16 sagát is, amelyek összedolgozásával Snorri Sturluson megalkotta nagy művét. A szerzőről bővebb információk találhatók a Világirodalmi Lexikonban. A felsorolt összefoglalások elegendő tudást nyújtanak ahhoz, hogy a sagák finnugor vonatkozásaira térhessünk.
Az első kérdés: hogyan kerülhettek finnugor vonatkozások a viking hősök tetteit idéző művekbe?
A finnugorok által lakott erdőövezet felé a 8. század közepén indultak az első portyázó viking csapatok. Hamar felderítették a baltikumi viszonyokat, megismerték a balti finn népeket, s elkezdték a tovább vezető hajózási útvonalak felderítését. Egyik útvonaluk Kijeven át a Dnyeper folyón hajózva a Fekete-tengerig vezetett, a másik pedig a Volgán a Kaszpi-tengerig. A Volgába a Ladoga-, az Onyega- és a Fehér-tó vízrendszerén át jutottak be. Ezen az útvonalon legfontosabb kiinduló bázisuk Ladoga (a mai Sztaraja Ladoga) városa lett. A 9-12. században ezeken az útvonalakon élénk kereskedelem folyt. A Volgán portyázó vikingek viselt dolgairól Ibn Fadlán, a bagdadi kalifa követségének tagja is beszámol, aki 922 táján találkozott velük (Simon Róbert: Ibn Fadlán. Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Bp. 2007.).
A vikingek keleti utazásait az orosz történettudomány immár két évszázada kutatja, elemzi. Az elmúlt negyedszázad kutatói közül T. N. Dzsakszon és G. V. Glazirina nevét kell az on-line katalógusokba beírnunk, hogy a sagák keleti vonatkozásait elemző művek adataira rábukkanhassunk.
A sagák a következő (részben vagy teljesen) finnugor vonatkozású helyneveket tartalmazzák:
Aðalsýsla = Észtország Saaremaa szigetével szemközti partszakasza
Aldeigjuborg, Aldeigja = Ladoga (Sztaraja Ladoga)
Austmarr = ’Keleti tenger’, a Balti-tenger keleti része
Austrveg = ’Keleti útvonal’, a Fekete- és Kaszpi-tenger felé vezető útvonalak összessége
Bjarmaland = a bjarmák országa – hogy a bjarmák mely finnugor népekkel azonosíthatók, annak igen nagy szakirodalma van
Dýna = Nyugati Dvina
Eistland = Észtország, az észtek földje
Eysýsla = Saaremaa szigete
Garðaríki, Garðar = az Óorosz állam neve a sagákban, valószínűleg Kijevre és a Kijev alá tartozó kisebb fejedelemségekre vonatkozik, mivel Novgorodnak saját neve van a sagákban
Hólmgarðr = Novgorod
Surtsdalar = Szuzdal
Vína = Északi Dvina
Ezekhez a területekhez, városokhoz, folyókhoz a sagák különböző eseményei, leginkább csaták, utazások kötődnek. A királyi sagák beszámolnak az említett területek egynémelyikén – pl. Aldeigjuborgban, Eistlandban – zajlott háborúskodásokról. A motívumok több sagában is visszatérhetnek, több személlyel kapcsolatban is szerepelnek. Részben emiatt is népmesei jellegűek, történeti forrásértékük lényegében nincs. A sagák műfajukból következően a történetek valóságmagvától igen erősen eltávolodnak. Elmondásuk, majd leírásuk nem a valósághű történetmesélés, hanem a szórakoztatás jegyében történt.
Bjarmia és Bjarmaland mesebeli, távoli, különös tájként tűnik fel a sagákban, ugyanígy a Vína (Északi Dvina) folyó is, amely olyasféle határvonal valóság és mese között, mint a magyar Óperenciás-tenger. A hasonlatot folytatva: a bjarmák pedig olyan mesebeli népként szerepelnek a sagákban, mint a magyar folklórban a burkusok (poroszok).
Finnugor szempontból az a motívum a legjelentősebb, amely a bjarmák legendás kincsekkel teli templomának kifosztásáról szól. A Heimskringla ismeri a bjarma főisten nevét is: „egy körülkerített helyen áll »Bjarma isten, amelyet Jómálinak hívnak /stendr goð Bjarma, er heittr Jómáli/« – ami nyilvánvalóan a finnségi Jumala istennév megfelelője”. (Az idézet Voigt Vilmos: Végre maga Ohthere szólal meg című tanulmányából való, in: Emlékkönyv Bereczki Gábor 80. születésnapja alkalmából.)
Az izlandi sagák finnugor vonatkozásai érdekes kultúrtörténeti adalékokat jelentenek. Némely esetben, például amikor Ladoga városának égéséről szólnak, talán kötődnek a valósághoz, mivel a régészek a feltárások során megtalálták a ladogai tűzvész nyomait, de más események – mint a bjarmiai templom kifosztása – régészeti igazolásához igen nagy szerencse kellene. Ha az események meg is történtek, a sagák nem valós térbe és időbe helyezik őket. Vagyis nehéz eldöntenünk, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a mese. Ezért a sagák nem nevezhetők történeti forrásoknak.
Bejegyzések
9 megjegyzés:
Azt lehet tudni, hogy a bjarma népnévnek mi a forrása?
A bjarma népnév a szakirodalom szerint az orosz krónikákban felbukkanó perm népnévvel hozható kapcsolatba. A permből származik a permi finnugorok elnevezés és Perm város neve. Erről irodalmat találunk Vászolyi Eriknél ( Zürjének, Perm, Bjarmia és egyéb kérdőjelek a középkori zürjén történelem lapjain. Nyelvtudományi Közlemények LXIX/2. Bp. 1967. 283–311.), valamint Glazirinánál (G. V. Glazirina: Iszlandszkije vikingszkije szagi o Szevernoj Ruszi. Naucsno-izdatyelszkij centr Ladomir. Moszkva, 1996. 240 l., az Akadémiai Könyvtárban megvan).
Ez a feltételezés történetileg elfogadható, ugyanis a permi finnugorokat a vikingek ismerhették. A permi finnugorokat mindenki ismerte, mivel jelentős prémexportot bonyolítottak (ennek régészeti bizonyítéka is van).
Ugyanakkor vannak történeti ellenérvek is, mivel a skandináv források (nem csak a sagák) alapján Bjarmaland a délkeleti Ladoga-vidékre, Karéliába és a tőlük északra fekvő részekre a Fehér-tengerig és a Kola-félszigetig képzelendő el. E tájakon pedig permiek nem éltek.
Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a bjarma népnév és Bjarmaland országnév is az itt élő balti finn népek (karélok, vepszék), vagy a lappok nyelvéből származik.
Ez még nem zárja ki azt az összefüggést, hogy a bjarma és a perm népnév etimológiailag kapcsolatban legyen egymással, de ezen körülmény miatt mégsem valószínű, hogy a bjarma egyenesen a permből származna.
Én nem látom a két nevet teljesen összeegyeztethetetlennek. A Perm név a szakirodalom szerint a finnségi Perämaa (határvidék) szóból származik, s a történelem folyamán fokozatosan keletre tolódott. A p > b változás magyarázható azzal, h a germánan a zöngétlen explozívák hehezetesek voltak, ezért a nem hehezeteseket b-nek fogták fel (ez a lapp helyesírásban is tükröződik), nekem inkább a j magyarázataokozna gondot. A Perm név egyébként megérne egy külön posztot, talán majd egyszer...
1. Én is éppen azt írtam, hogy a két név nem teljesen összeegyeztethetetlen. Az általad felvetett megoldás, hogy a perm a Perämaaból származik, éppen azt jelenti, hogy összefüggenek, de a kapcsolat áttételeken keresztül létezik, vagyis a bjarma nem egyenesen a permből származik. Teljesen egyetértünk.
2. Elképzelhető, hogy az a mondatod, miszerint a két nevet nem látod teljesen összeegyeztethetetlennek, arra vonatkozik, hogy történeti kapcsolatot látsz a nevek között, nem etimológiait? Ez is elfogadható éppen, mint írtam, csak vannak ellenérvek is. Történetileg nem logikus a Perm tájegységnévből vagy perm népnévből származtatni a Bjarmia, bjarma neveket, mert furcsa lenne, hogy először egy távoli vidéket neveznek el, majd annak nevét átviszik egy közelebbire. Csak akkor logikus, ha a Bjarmiának a Perämaahoz hasonló jelentése lehetett, és azt a jelentést a vikingek is ismerték. Ekkor elképzelhető, hogy mind távolabbi vidéket neveztek Perämaanak,'határvidék'-nek. Ez esetben az a kérdés, hogy vajon elképzelhetőnek tartjuk-e a finnugor eredetű bjarmia szó viking átvételét, majd a körülmények szerinti alkalmazását.
1. Nem cáfolni, kiegészíteni szerettem volna, amit írtál.
2. Én elsősorban etimológiai kapcsolatról beszéltem. Mivel tudjuk, hgy történetileg több Perm is volt, nem zárható ki, hogy a keleti határvidékek mellett az északiakat is annak nevezték.
Ami biztos, hogy a vikingek nem a mai komik/udmurtok elődeinél jártak, ilyen alapon tehát a bjarma biztosan nem azons a Permmel. A két szó etimológiai kapcsolatát azonban nem zárhatjuk ki. (A bjarmáknak és a permieknek, ha akkoriban használták egyáltalán ezt a szót, kb. annyi közük lehetett egymáshoz, mint ma a szlovákoknak a szlovénekhez, az olaszoknak az oláhokhoz, a ruszinoknak az oroszokhoz. Persze sarkítva.)
Egészen bizonyos, hogy a vikingek jártak a komi-permjákok elődeinél (a perm népnév elsődlegesen hozzájuk köthető a történeti források alapján). Ez a csoport ápolta a legkiterjedtebb kereskedelmi kapcsolatokat a keleti finnugorok közül.
Az lehet, de ha tippelhetek, akkor azok a vikingek nem a Fehér-tenger felől, hanem a Néván--Volgán--Kámán át közelítették meg őket. Mindenesetre szívesen olvasnék erről.
Én is, de ki fogja azt megírni?
Hát az, aki ilyen jól tájékozott a témakörben...
Megjegyzés küldése