Az udmurt és a komi egymáshoz viszonylag közel álló rokon nyelvek, beszélőik valamennyit külön felkészülés nélkül is megértenek egymás nyelvéből, néhány szabályosság megtanulásával pedig már egész sokat megérthetnek a másik anyanyelvéből. Az egyik ilyen szabályosság, hogy az első szótagi komi o-nak az udmurtban igen gyakran u felel meg, illetve hogy a nem első szótagi komi a-nak az esetek jelentős részében udmurt o felel meg. Így például a 'drága' komiul dona, udmurtul duno (szó szerint mindkettőt 'áras'-nak fordíthatnánk). A nyelvtörténész számára ilyenkor az első kérdés, ami az eszébe ötlik, az, hogy melyik az eredeti, régebbi, ill. ha egyik sem, akkor milyen régebbi alakból fejlődtek a maiak.
Erre a kérdésre Müller adata már önmagában is nagyon pontos választ ad: ha az udmurtban korábban tona volt a tuno helyén, akkor azt is feltételezhetjük, hogy dona volt a duno helyén, tehát korábban a szó az udmurtban is ugyanúgy hangzott, ahogy a komiban, tehát a komi alak a régebbi. Sőt, azt is feltételezhetjük, hogy az összes olyan szóban, ahol a komiban o, az udmurtban u áll, eredetileg o állt.
De mi lenne, ha nem lennének olyan feljegyzéseink, mint Mülleré? (Jegyezzük itt meg, hogy ezt hívjuk nyelvemléknek. Nyelvemlék lehet bármi, ami egy korábbi nyelvállapotot tükröz. Így pl. a harmincas években forgatott Meseautó című filmben az egyik szereplő a motorházban turkál, mire a másik megkérdezi: defekt? Ebben a korban ugyanis a szó még mindenféle műszaki hibát jelentett, nem kizárólag az abroncs sérülését. De nyelvemlék bármilyen nyelvi anyag, amelyre az adott kor nyelvhasználatát vizsgálva tekintünk.) Nyelvemlékek híján is vannak adatok, amelyek arra utalnak, hogy az udmurtból o-ból lett u. Így például az orosz okno 'ablak' az udmurtban ukno. Azt elég biztosan tudjuk, hogy az oroszban a szóban sosem volt u, a változás tehát csak az udmurtban mehetett végbe. Márpedig ha ebben a szóban végbement a változás, akkor végbemehetett másokban is, tehát igen valószínű, hogy a duno szó első szótagjában is o volt, sőt, a tuno első szótagjára is ezt jósolnánk Müller adatai hiányában is.
De miért vagyunk annyira biztosak abban, hogy az oroszban sosem lehetett meg az ukno alak, sőt, abban, hogy ez a szó az oroszból került az udmurtba, és nem fordítva? Ennek az az oka, hogy az okno egy sor szláv nyelvben megvan, és mindenhol okno alakban. Természetesen elvben nem lehet kizárni, hogy az oroszban az o-ból u, majd megint o lett, vagy akár azt, hogy egyes orosz nyelvjárásokban volt meg az ukno alak, és az udmurtok ezt vették át. Ezt azonban csak akkor tehetnénk meg, ha erről lennének adataink. Ráadásul független adatokra van szükség: nem lehet úgy érvelni, hogy az udmurtban megvan az ukno alak, akkor biztos az oroszban is megvolt, ezért vették át így.
A szó azonban másról is árulkodik. Az o-t tartalmazó orosz eredetű szavak többségében az udmurtban is o van, csak néhány kivételben találunk u-t. Mit mond ez a nyelvtörténésznek? Azt, hogy az oroszból való szóátvételek idejére az o-ból már u vált, ezért a változás az újabb orosz jövevényszavakat már nem érintette. A legkorábbi jövevényszavakban azonban végbement a változás, ami azt jelenti, hogy ez a változás körülbelül akkor zajlott le, amikor az oroszok és az udmurtok először szorosabb kapcsolatba kerültek.
Mikor történhetett ez? Az udmurtban és a komiban azonos eredetű az oroszok neve: komiul rocs, udmurtul dzsucs. (Az udmurtban a szó elején az r dzs-vé vált, l. pl. komi rok, udmurt dzsuk 'kása'.) Mindez azt jelenti, hogy a név már a komi és az udmurt kettéválása előtt megvolt a közös ősükben. Az udmurt és a komi kettéválását (itt nem részletezendő okokból) a 9–10. századra teszik. (Ugyanakkor mindvégig kapcsolatban maradtak, tehát bizonyos jövevényszavak ezután is elterjedhettek mindkét nyelvterületen.) Mindez azonban nem jelenti, hogy az udmurtok és komik ősei már a 9–10. században kapcsolatba kerültek az oroszokkal. Az oroszok rusz- elnevezése a finnségi népektől származik, és eredetileg az északi germánokra, a mai svédek, dánok, norvégok őseire vonatkozott. Az észben a rootsi a mai napig 'svéd'-et, a finn Ruotsi 'Svédország'-ot jelent. Amikor az oroszok behívták uralkodóknak a vikingeket, a germán vezérek népneve ráragadt a szláv népcsoportra (ahogyan a török bolgárok neve ráragadt egy másik szláv népcsoportra). (A szláv rusz- népnevet vették át a sztyeppei törökök urusz formában – mivel a törökben nem kezdődhet szó r-rel –, és ebből származik a magyar orosz.) A 9–10. században az udmurtok és komik ősei számára is a velük kereskedő vikingek neve lehetett a rocs, majd később az általuk vezetett szlávoké. (Akik ugyanúgy nyugatról érkeztek a komikhoz és udmurtokhoz.) A népnév tehát nem segít az udmurt–orosz kapcsolatok kezdetének megállapításához.
A történeti forrásokból azonban tudjuk, hogy az udmurt területeket a 14. század végétől kezdték elfoglalni az oroszok, ekkor azonban a hatalmuk csak a mai Kirovi területre terjedt ki. Az udmurt nyelvterület fennmaradó része csak a 16. század közepén került a hatalmukba, de itt is eltarthatott egy ideig, amíg erősebb nyelvi hatás érvényesülhetett: addig ugyanis jelentős orosz betelepülés nem történt. A legkorábbi orosz jövevényszavak tehát legkorábban a 14. század végén, de valószínűleg inkább a 17. században kerülhettek az udmurtba. Valamikor ebben az időszakban válhatott az o u-vá.
Ennyire azért mégsem egyszerű minden. Képzeljük el a következő helyzetet. A komiban máig nem használatos az orosz okno. Mivel azonban a komiba ma is rengeteg orosz szó kerül be, nem elképzelhetetlen, hogy mondjuk ebben az évszázadban bekerül, és így az udmurt ukno mellett ott lesz a komi okno. Ebből a nyelvtörténész könnyen következtethetne arra, hogy az okno még a komi és az udmurt közös ősébe került be, és aztán az udmurtban szabályosan megváltozott. Azt, hogy mégsem így történt, csak jóval részletesebb vizsgálatok tudnák kimutatni.
Remélhetőleg a fenti leegyszerűsített gondolatmenet is jól mutatja, hogy a nyelvtörténeti következtetések során adatok sorát kell figyelembe vennünk, és rengeteg tényt összehangolva kell a nyelvtörténeti folyamatokat rekonstruálnunk. A néhány szó hasonlóságán alapuló elképzelések nyelvtörténeti szempontból semmiképpen sem lehetnek helytállóak.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése