IFUSCO XXV 2009, Petroszkoj/Petrozavodszk

2009-ben a Karjalai Köztársaságban, Petroszkojban (orosz nevén Petrozavodszk) rendezték meg az IFUSCO-t (International Finno-Ugric Students' Conference). Aki járt már valamelyik IFUSCO-n, az tudja, milyen fontos szerepet tölt be a finnugor népek fiataljainak életében ez a diákkonferencia. Az IFUSCO nemcsak tudományos fórumként jelentős, hanem lehetőséget nyújt ismerkedésre, eszmecserére. A diákok barátságos közegben, kis létszámú hallgatóság előtt próbálhatják ki tudásukat, előadói képességüket. Másrészt nagy előnye a konferenciának, hogy lehetőséget nyújt az adott területen élő finnugor nép(ek) kultúrájával való megismerkedésre. Ezért a programban az előadásokon kívül kirándulások, múzeumlátogatások is szerepelnek. Azonban az igazi IFUSCO-hangulatot az esti közös éneklések és beszélgetések adják, amelyeket sokszor hosszas szervezés előz meg, figyelembe véve azt a tendenciát, hogy az oroszországi IFUSCO-kon az oroszországi és a „külföldi” (értsd finn, észt, magyar) résztvevőket hajlamosak különböző kollégiumokban elhelyezni. Az esti találkozók mellett nagy hagyománya van a bemutatkozó esteknek, amelyre minden delegáció kisebb-nagyobb programmal készül. A vendégek gyakran valamilyen népdallal állnak színpadra, amelybe aztán belevonják a közönséget. Különösen érdekesek (néprajzosok és filológusok figyelmét is felkelthetik) azok a kéziratos füzetecskék, amelyekben a „finnugor” slágerek feljegyeztetnek, eltérő nyelveken és változatokban, tarkábbnál tarkább átírásokban. A másik hagyomány a búcsúztatás, „kikísérés”, amely Oroszországban amúgy is elterjedt szokás. Ilyenkor az ottmaradók valamilyen speciális búcsúnótával, esetleg a távozók kedvenc dalával válnak el a vonatra, buszra felszállóktól. Az IFUSCO kellékeihez tartozik még valamilyen tárgy is, amelyet a konferencia logójával látnak el. Ez lehet póló, vászonszatyor vagy kendő, amely jó szolgálatot tett idén a búcsúztatási ceremóniában.

A konferencia május 14-től 16-ig tartott. Május 14-én a regisztráció után, 12 és 14 óra között plenáris előadásokat hallhattunk. Ezek során megismerkedhettünk Karjala történetével, a balti-finn nyelvek Karél Köztársaság-beli helyzetével, az IFUSCO történetével, valamint a petroszkoji egyetem informatikai fejlesztéseivel. Az előadásokat tolmács fordította angolra a külföldi résztvevők számára. A megnyitóra magas technikai színvonal volt jellemző, Mihail Vasziljevics Moszin, az oroszországi finnugorok szövetségének elnöke, videókonferencia keretében köszöntötte a résztvevőket és így mutatkoztak be a prjazsai (finnül Prääsä, karjalaiul Priäžü) iskola diákjai is, akik karjalai és vepsze nyelven beszéltek, szavaltak és énekeltek a közönségnek.

A nyelvi korlátokat most sem sikerült áthidalni, bár voltak törekvések az egyes szekciókban is arra, hogy az előadások minél több hallgatóhoz eljussanak. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy kisebb összefoglalót nyújtottak angolul a külföldi résztvevők számára. Ugyanis a finnugor konferenciák egyik alapvető problémája a munkanyelv kérdése. Az Oroszországban élő finnugor kisebbségek képviselői általában oroszul tartanak (tkp. olvasnak fel) előadásokat, a külföldről érkezők kisebb-nagyobb orosz tudás birtokában csak részeket értenek ebből és nincs esély a vita kialakulására. A „nyugatiak” ugyanakkor angolul adnak elő, amely az oroszországiak körében okoz problémákat. Az anyanyelven előadók száma viszont igen csekély, holott maga a konferencia a finnugor nyelvekről szól. Az általam hallott előadások között vepsze és karjalai nyelvűek is szerepeltek, üdítő kivételként. Áthidaló megoldásként szokott szolgálni az eltérő nyelvű előadás és absztrakt. A jövő talán a szinkrontolmácsolásban van, a mai technikai eszközökkel lehetővé válhatna az anyanyelvi előadás orosz és angol nyelvre való tolmácsolása egyaránt. A „kis” finnugor nyelvek kilátásait tekintve ugyanis különösen problematikus, ha egy tudományos előadás oroszul hangzik el, hiszen ez azt sugallhatja, hogy tudományos körökben az anyanyelvet nem lehet használni, illetve magát a terminológiát sem dolgozzák így ki az adottt területre.

Az előadások május 14-én délután, 15-én és 16-án délelőtt zajlottak 5 szekcióban:

1. Finnugor nyelvészet: Múlt. Jelen. Jövő.
2. Finnugor világ: Tradíció. Folklór. Etnográfia.
3. Finnugor népek: Történelem. Szociológia. Jog.
4. Finnugor irodalomtudomány
5. Finnugor nyelvek: Pedagógia. A tanítás elmélete és módszertana.

A délutáni program 14-én falulátogatásból állt. Bolshaja Seljga faluban karjalai néptáncokkal, népi játékokkal, kézművességgel és irodalommal ismertették meg a résztvevőket. Május 15-én pedig a petroszkoji helytörténeti múzeumban a régészeti és néprajzi kiállítást tekinthettük meg, amely felölelte a környék történetét a Jeges-tenger közelében talált sziklarajzoktól egészen a 19. századi karél népi kultúráig. Mindeközben a múzeum vetítőtermében finnugor népek körében készült antropológiai filmeket mutattak az érdeklődőknek.

A konferencia programját számos koncert színesítette, a Noid vepsze, az Anna tulla és a Santtu Karhu karjalai együttesek mellett az udmurt Anastaszija Csusjalova és a D'Airot banda szórakoztatta a közönséget. A falusi kiránduláson pedig karjalai népi hangszerekkel ismerkedhettünk meg. Lehetőség nyílt a karjalai pirog (kalita) megkóstolására is. A következő Petroszkoj című dal, a Myllärit előadásában, a konferencia slágere volt. Mivel szövege karjalaiul van, a finnül tudók számára csak részben érthető. Szabad fordításban körülbelül arról szól, hogy „Petroszkoj szép város-e, a gyönyörű Onyega partján, a nép jól él Karjalában... Az emberek nyüzsögnek a városban, egymástól kérdezgetik, hova mész, hova mész, te Petroszkojba, én Petroszkojba... Amikor az autók a városban járnak, olyan mintha gyapjúgombolyagok gurulnának... Karjalai pirogot sütni, jegyet venni Peroszkojba.” (Sajnos a szöveg többi részét csak hiányosan értem, de ha valaki beszél karjalaiul, örülnék, ha segítene kiegészíteni a fordítást.)

Petroskoi

(Ivan Ljovkin)

Ongo Petroskoi kaunis linnaine,
Čoma Oniegan järven randaine.
Rahvas Karjalas hüvin eletäh,
Eloaigaizet ainos kohetah.

Rahvas linnah ajetah,
Toine toizel küzütah:
- Kunne ajat? - Kunne ajat?
Sinä ajat, minä ajan,
Sinä Petroskoil,
Minä Petroskoil.

A ku dorogat külih strojittih,
Kivet, kannot kai matkal murrettih
A kui mašinat linnah ajetah,
Buite villazet kerät kulgietah.

Refrén

Tulou aigu vie muga elämmö,
Gul`ankal kuudamalla ajammo
Kalitat huondeksella paistammo,
Biliet`at Petroskoil ostammo.