Hát, nem egy könnyű olvasmány ez az Arvisura. Nem ígérem, hogy részletesen ismertetni fogom mind a 350 részét, vagyis az Arvisura mindegyik Arvisuráját. Kezdjük a végén, tehát az elején. A 348. Arvisurában olvasható Szalaváré Tura és Paál Zoltán találkozásának története. Ez az 1999-es publikáció II. fejezete (41–76. oldal), a sok bevezető írás után voltaképpen ezzel kezdődik maga a mű.
Ez a fejezet a találkozás leírásának kései változata, utalást tartalmaz 1955-ös eseményekre, valamint arra is, hogy az eredeti 348. Arvisura 1955-re elkészült (ahogy ezt maga Szalaváré Tura elrendelte). A fejezet végén egy dátum jelzi a kézirat lezárásának idejét: 1980. január 1.
A találkozás leírásának elemzése kulcsfontosságú. Meg kell próbálnunk kiszűrni belőle a valóságot, ellenőriznünk kell, hogy a leírt események ott és akkor megtörténhettek-e.
Ez a fejezet a találkozás leírásának kései változata, utalást tartalmaz 1955-ös eseményekre, valamint arra is, hogy az eredeti 348. Arvisura 1955-re elkészült (ahogy ezt maga Szalaváré Tura elrendelte). A fejezet végén egy dátum jelzi a kézirat lezárásának idejét: 1980. január 1.
A találkozás leírásának elemzése kulcsfontosságú. Meg kell próbálnunk kiszűrni belőle a valóságot, ellenőriznünk kell, hogy a leírt események ott és akkor megtörténhettek-e.
Amennyiben Paál Zoltán valóban találkozott egy obi-ugor származású partizánnal, a következő kérdés, hogy mit tudott meg tőle, és a Paál Zoltán által alkotott mű tartalmában tükröződik-e valamiféle obi-ugor folklórhagyomány, avagy teljes egészében a szerző fantáziájának terméke (erről majd később).
1. Dátumok és helyszínek
A 2. fejezet első mondata szerint „1945. február 2-án a rózsahegyi országúton Paál Zoltán ózdi vasmunkás munkaszolgálatost későbbi partizántársai megszöktették…”
Talán magyar levéltárak, legfőképpen a Hadtörténelmi Levéltár őriz adatokat arról, hogy Ózdról kiket és mikor hívtak be munkaszolgálatra, és mi lett a sorsuk. Hogy köztük volt-e Paál Zoltán, ennek a közeljövőben megpróbálok utánajárni. A szövegben számos létező helyszín: Rózsahegy mellett Miskolc, Bánréve, Zsolna, Egerbakta, Zanat, Söpte stb. is előfordul.
A következő dátum 1944. március 20–28. Ekkor érkeztek a partizánok, köztük Paál Zoltán a Szombathely melletti Zanatra (ma már egybeért a két település). Ez kicsit előbb történt, mint ahogy Paál Zoltán beállt partizánnak… A dátumot talán elírhatta a szerző, mivel később a szövegben Szalaváré Tura temetésének leírása kapcsán szerepel a Kőszeg, 1945. március 31. hely- és időmegjelölés. Elég különös, sőt inkább hihetetlen, hogy 1945 márciusában Söptén a partizánok vezetője, Igor Szalmi (személyére még visszatérünk) a magyar különbékéről tárgyalt volna báró Kemény Gáborral, Szálasi külügyminiszterével. Mindössze pár nappal a magyarországi harcok befejeződése előtt. Egy ilyen tárgyalásnak ekkor már semmi értelme sem volt. Az is nehezen hihető, hogy Paál Zoltán szerint 1945. március 31., Szalaváré Tura temetésének napja után a partizánok tovább folytatták munkájukat. Hol? Magyarországon nem valószínű, mivel április 4. után megszűntek a harcok az ország területén.
A II. fejezet nem időrendben haladó szövege a 63. oldalon utal egy átélt nagy bombázásra. Ekkor Paál Zoltán és Szalaváré Tura együtt volt. Pár sorral lejjebb azt olvassuk, hogy ez a nagy bombázás Drezdában volt. Paál Zoltán 1955-ös bevezetőjében világosabban fogalmaz: ők ketten német fogságba kerültek, ahonnan Drezda bombázása közben megszöktek (38. oldal). Úgy tűnik, hogy az átélt és olvasott események keveredtek, átértékelődtek a szerző emlékezetében. Nehezen hihető ugyanis, hogy az 1945. február 2-án a partizánok által megszöktetett Paál Zoltán olyan gyorsan hadifogságba esik, hogy február 13-15 között már Drezdában van, ahol túléli a nagy bombázást, majd átszökve a frontvonalon, márciusban Szombathelyen harcol. Partizánok egyébként nemigen kerültek fogságba, őket elfogásuk után általában kivégezték. Ha fogságba esésük és szökésük megtörtént volna, akkor szovjet oldalon keveredtek volna gyanúba. A német fogságba került, s onnan akár megszökött katonát a szovjet hadvezetés gyanús elemnek, árulónak tekintette, tehát nem valószínű, hogy a hadifogságból szökött Paál Zoltánt és Szalaváré Turát újból hadba vetette volna. A német fogságból hazatérő szovjet katonák általában valamelyik otthoni lágerbe kerültek. A drezdai hadifogság valószínűleg csak mese.
A II. fejezetben szerepel még egy dátum: 1955. április 4-én Paál Zoltán négy egykori partizántársával a Szovjetunió budapesti nagykövetségén járt. Ha ez tényleg megtörtént, talán nem lehetetlen erre vonatkozó adatokat találni az orosz külügyminisztérium iratai között.
Legközelebb a II. fejezetben szereplő személyekkel foglalkozom.
1. Dátumok és helyszínek
A 2. fejezet első mondata szerint „1945. február 2-án a rózsahegyi országúton Paál Zoltán ózdi vasmunkás munkaszolgálatost későbbi partizántársai megszöktették…”
Talán magyar levéltárak, legfőképpen a Hadtörténelmi Levéltár őriz adatokat arról, hogy Ózdról kiket és mikor hívtak be munkaszolgálatra, és mi lett a sorsuk. Hogy köztük volt-e Paál Zoltán, ennek a közeljövőben megpróbálok utánajárni. A szövegben számos létező helyszín: Rózsahegy mellett Miskolc, Bánréve, Zsolna, Egerbakta, Zanat, Söpte stb. is előfordul.
A következő dátum 1944. március 20–28. Ekkor érkeztek a partizánok, köztük Paál Zoltán a Szombathely melletti Zanatra (ma már egybeért a két település). Ez kicsit előbb történt, mint ahogy Paál Zoltán beállt partizánnak… A dátumot talán elírhatta a szerző, mivel később a szövegben Szalaváré Tura temetésének leírása kapcsán szerepel a Kőszeg, 1945. március 31. hely- és időmegjelölés. Elég különös, sőt inkább hihetetlen, hogy 1945 márciusában Söptén a partizánok vezetője, Igor Szalmi (személyére még visszatérünk) a magyar különbékéről tárgyalt volna báró Kemény Gáborral, Szálasi külügyminiszterével. Mindössze pár nappal a magyarországi harcok befejeződése előtt. Egy ilyen tárgyalásnak ekkor már semmi értelme sem volt. Az is nehezen hihető, hogy Paál Zoltán szerint 1945. március 31., Szalaváré Tura temetésének napja után a partizánok tovább folytatták munkájukat. Hol? Magyarországon nem valószínű, mivel április 4. után megszűntek a harcok az ország területén.
A II. fejezet nem időrendben haladó szövege a 63. oldalon utal egy átélt nagy bombázásra. Ekkor Paál Zoltán és Szalaváré Tura együtt volt. Pár sorral lejjebb azt olvassuk, hogy ez a nagy bombázás Drezdában volt. Paál Zoltán 1955-ös bevezetőjében világosabban fogalmaz: ők ketten német fogságba kerültek, ahonnan Drezda bombázása közben megszöktek (38. oldal). Úgy tűnik, hogy az átélt és olvasott események keveredtek, átértékelődtek a szerző emlékezetében. Nehezen hihető ugyanis, hogy az 1945. február 2-án a partizánok által megszöktetett Paál Zoltán olyan gyorsan hadifogságba esik, hogy február 13-15 között már Drezdában van, ahol túléli a nagy bombázást, majd átszökve a frontvonalon, márciusban Szombathelyen harcol. Partizánok egyébként nemigen kerültek fogságba, őket elfogásuk után általában kivégezték. Ha fogságba esésük és szökésük megtörtént volna, akkor szovjet oldalon keveredtek volna gyanúba. A német fogságba került, s onnan akár megszökött katonát a szovjet hadvezetés gyanús elemnek, árulónak tekintette, tehát nem valószínű, hogy a hadifogságból szökött Paál Zoltánt és Szalaváré Turát újból hadba vetette volna. A német fogságból hazatérő szovjet katonák általában valamelyik otthoni lágerbe kerültek. A drezdai hadifogság valószínűleg csak mese.
A II. fejezetben szerepel még egy dátum: 1955. április 4-én Paál Zoltán négy egykori partizántársával a Szovjetunió budapesti nagykövetségén járt. Ha ez tényleg megtörtént, talán nem lehetetlen erre vonatkozó adatokat találni az orosz külügyminisztérium iratai között.
Legközelebb a II. fejezetben szereplő személyekkel foglalkozom.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Érdeklődéssel várom a további elemzést.
Piroska
Javaslom, hogy olvasd el a "Mormon könyvét" is (a mormon vallásúak bibliáját), és akkor rájössz, hogy nem olyan eredeti ötlet ez a könyv:)
Javaslom, hogy olvasd el a "Mormon könyvét" is (a mormon vallásúak bibliáját), és akkor rájössz, hogy nem olyan eredeti ötlet ez a könyv:)
Megjegyzés küldése