NRVV 21. – Szamarovo 2. A habcsókbálvány

Már korábban is utaltam rá, hogy az oroszországi köztéri szobrok vagy teljesen egyértelműek, ikonikusak (gondoljunk csak az olyan emlékművekre, melyeket az elesett katonák emlékére állítottak, és egy éppen eleső katonát ábrázolnak, vagy éppen a könyvtár előtt a könyveken álló baglyokra), vagy teljes mértékben értelmezhetetlenek. Itt van például a fenti szobor, mely a felfedezők emlékművéhez tartozó parkoló sarkában áll.

A betonból öntött, lapos, felállított mézeskalácsra emlékeztető alakzat egy télapószerű férfialakot formáz, aki a hétágra szóló napsütésben is sapkát és vastag bundát hord, halászathoz és horgászathoz sem igazán célszerű viselet. Igaz, nem is úgy tűnik, hogy a halat most rántotta ki a vízből, sokkal inkább úgy, mintha éppen áldozatként mutatná be, felajánlaná – de kinek? Inkább maga van úgy felállítva, mint egy bálvány, akinek áldozatot illene bemutatni. A rózsaszín festése viszont inkább profán, mintha arra utalna, hogy a szobor valójában egy habcsókból készült figurát ábrázolna, mintegy a térbe átültetve a regény a regényben koncepcióját.