NRVV 23. – Kisik 1. Az utazás

Kisik, mint arra korábban többször utaltunk, turistalátványosságként szolgál (erről még a továbbiakban is lesz szó), a Hanti-Manszijszki járásban található egyetlen ún. nemzetiségi falu. Ha igazi hanti falut keresünk, mindenki azt tanácsolja, látogassunk el Kisikbe. A keserű valóság azonban az, hogy csak néhány idősebb ember beszél hantiul, de ma már ez is elég ahhoz, hogy egy település nemzetiségi státuszt kapjon. Ha viszont már elutaztunk Hanti-Manszijszkig, ne sajnáljunk még egy kis pénzt arra költeni, hogy eljussunk Kisikbe, hiszen már az utazás is kaland.

Kisikbe ugyanis Mars(z) típusú légpárnás hajó jár (a szokással ellentétben azonban nem a típus nevét viseli, hanem Jugorszkijnak, azaz Jugrainak hívják), de az igazi kaland nem ez, hanem a feljutás. A hajó egyszerre kb. másfél tucat utast tud szállítani, és csak hétfőn, szerdán és pénteken jár, akkor is naponta egyszer: Hanti-Manszijszkból reggel fél hétkor indul, kb. két és fél óra múlva érkezik meg Kisikbe, ahonnan azonnal visszafordul. Tavaly tett még egy kört, idén azonban a délutáni járatot megszüntették. (Annak ellenére, hogy a heti hat járat is kevés volt, amint az Jaanus Piirsalu írásából is kiderült.) Az izgalmat fokozandó, a járatra nem lehet elővételben venni jegyet. Ennek az a következménye, hogy a reménybeli utas hajnalban taxival kénytelen kimenni a kikötőbe (aki biztosra akar menni, kb. reggel négykor), ahol aztán sorban áll. A pénztár ötkor nyit, de a kisiki járatra hivatalosan hatkor kezdik árulni a jegyet, azaz tulajdonképpen két sor áll, hiszen a kisiki utasok kénytelenek másokat maguk elé engedni, és ezek a mások gyakran önálló sort alkotnak. (A kevésbé tapasztalt utasok udvariasan beállnak a kisiki sor végére, s így lekésik jártukat.) Valójában a jegyet hatkor sem kezdik árulni, csak kb. negyed hétkor, amikor a hajó valóban beáll a beszállóhelyre. Egy helyi szerint azért ez az eljárás, mert ha már lenne jegyük, és a hajó mégsem tudna elindulni, akkor a hajótársaságnak gondoskodnia kellene az utasokról, adott esetben élelmeznie, sőt, szállást biztosítania. Ez azonban naiv elképzelés, hiszen ezt a társaság más járatok esetében sem teszi meg. Aki nem jut fel a hajóra, az két-három nap elteltével újra próbálkozhat.



Az út az Irtis torkolatáig vezet, ott a hajó átvág az Obon, majd az Ob túloldalán felúszik a Nazimon. Sajnos a hajó zárt, így a kilátásban nem igazán gyönyörködhetünk. (Ha a partközeli oldalon ülünk, igazán azt sem könnyű eldönteni, hogy hogy mikor értünk át egyik folyóról a másikra.) Az út maga legfeljebb viharos időben izgalmas. Ezen kívül sajátos élményben lehet részünk, ha ősszel utazunk. Ilyenkor ugyanis a Nazim, sőt, az Irtis és az Ob is jelentősen apad, rengeteg homokzátony jelenik meg rajta. Ez azonban egy légpárnás hajó számára nem akadály, a kisebbeken akár át is mászik. Ez azonban csak idővel tudatosul az utasban, az első néhány alkalommal rémisztő látvány, ahogy centiméterekre halad el a hajó a máskor végzetes homoktorlaszok mellett.



A hajó Kisikbe érkezésekor bátran felfut a partra. Az érkezők lekecmeregnek. Ki- és berakják postát (a világ többi részével valóegyetlen rendszeres összeköttetést jelenti a hajó), majd megindul a verseny a feljutásért. (Pénztár nincs, az útért Hanti-Manszijszkban, a leszállásnál kell fizetni.) Érthető, ha ilyen helyzetben a lakosság nem értékeli, ha a turista csak hajókázni akar, ezért a lincselés elkerülése végett eszünkbe se jusson azonnal visszafordulni, töltsünk legalább két napot Kisikben. Alapjában csendes kis falu (a távolodó hajó hangját még eltűnése után is percekig jól hallhtjuk), szép helyen fekszik, nyugalmas kikapcsolódásra éppen megfelelő. Ráadásul látnivaló is akad majd.