Hírcsokor a finugor.ru-ról

A Rokon Népek Napjai keretében Sziktivkar lakói október 20 és 22 között az oroszországi kis finnugor népekről nézhettek meg kilenc dokumentumfilmet. A hír szerint a szentpétervári Etnosz filmstúdió filmjei a vótokról és az izsórokról szólnak, más népekről nem történik említés.
A fesztivált zenei műsor nyitotta meg, melyen több finnugor nép népdalai is felcsendültek. Sajnos Magyarországon a finnugor népekről alig láthatunk dokumentumfilmeket, még a Rokon Népek Napja alkalmából sem.

(Forrás)

Mint arról korábban beszámoltunk, joskar-olai városi bíróság felmentette Valerij Tanakov mari papot, akit az ügyészség etnikai gyűlölet szításával vádolt. Újabb fejlemény, hogy a pap ügye ismét a bíróság elé került (igaz, az új hír szerint keresztneve Vitalij, nem pedig Valerij). Tanakov könyvét korábban a Nyizsnij Novgorodi, a szaranszki és a joskar-olai egyetem szakértői is rtalmatlannak nyilvánították, de az ügyészség nem adja fel és újabb vizsgálatot követel, ezúttal Moszkvában. A vizsgálat eredményére legalább hat hónapot kell várni.

(Forrás)

Kudimkarban már nincs olyan iskola, ahol komi-permjákul tanulnának (azaz ahol akár tantárgyként tanulható lenne a komi-permják nyelv). Az egész komi-permják körzetben csak az iskolások ötöde tanul komi-permjákul, miközben a lakosság kb. 60%-a komi-permják. Csak a legeldugodtabb falvakban maradtak meg a komi-permják órák. A problémával már foglalkozik a Permi Kraj szövetségi tanfelügyelője. (Kíváncsian várjuk az intézkedéseit.)

(Forrás)

Az Oroszországi Posta Mariföldi részlege nem hajlandó mari feliratú képeslapokat forgalmazni, és a tájékoztató feliratokat sem függesztik ki mariul, habár az a Marij El államnyelve. (Sajnos a hírből nem derül ki, hogy ki és milyen formában kezdeményezte a képeslapok forgalmazását, ill. a mari nyelvű tájékoztató feliratok kitételét.)

(Forrás)

Az izsevszki Šudon Korka (Játszóház) Klub első őszi rendezvényét a Kuzebaj Gerd Óvodában tartották. Az est atrakciója Tilári Gábor és Vajda Zsuzsa bábműsora, Az égig érő fa volt. Az előadás magyarul folyt, csak a legfontosabb kifejezéseket fordították udmurtra. A városi udmurt gyerekek helyzete nehéz, anyanyelvüket általában csak szűk családjukban használhatják. Ezért fontosak az udmurt óvodák, a gyerekek nem érzik magukat furcsa csodabogaraknak, ha udmurtul beszélnek.

(Forrás)

Mint arról korábban beszámoltunk, Vlagyimir Torlopov, a Komi Köztársaság elnöke bejelentette, hogy 2009 a komi nyelv éve lesz. Szóltunk már Sziktivkar városképéről is. Október 23-án összeül a Komi vojtir (Komi nép) mozgalom éves konferenciája, melynek fő témája idén Sziktivkar nemzeti színezetének kialakítása és otthonossá tétele lesz. A javaslatokat fogadnak el arról, hogy miként őrizzék meg és fejlesszék a hivatalos nyelvek (azaz az orosz és a komi) együttes használatát 2009 és 2011 között, miképpen alakítsák a várost olyan kulturális térré, melyet nemzeti jellegét a komi nyelvnek és a komi motívumoknak, díszítőelemeknek használata jellemez. A gazdaság állami és magánszereplőinek javasolják komi nyelvi és vizuális elemek használatát saját termékeik forgalmazásakor (a termékek elnevezésében, reklámokban, a termékek feliratain) a köztársasági, a szövetségi és a nemzetközi piacon egyaránt. (A komi nyelv ilyen használata nem öncélú, hanem emeli a nyelv presztizsét is.)

(Forrás)


Az udmurt Pen-klub tagjai Franciaországba látogattak abból az alkalomból, hogy kiadtak egy francia versesválogatás-kötetet.

(Forrás)

Kb. hatvan Moszkvában dolgozó külföldi diplomata ismerkedett a Komi Köztársasággal október 15-én a Komi Köztársaságnak a föderáció elnökéhez rendelt képviseletén. Vlagyimir Torlopov komi elnök a köztársaság külkapcsolatairól beszélt. A köztársaság tagja a Barents Euroarktikus Régió Tanácsának. Az elnök kiemelte a technológiai újítások bevezetésére, az infrastruktúra fejlesztésére és a természet védelmére tett erőfeszítéseket. Hozzátette, hogy a köztársaságban rendszeresen tartanak föderációs és nemzetközi jelentőségű társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális rendezvényeket. Sziktivkarban nemzetközi újságírókonferenciát ékészítenek elő, professzionális diplomaták képzését tervezik. A bemutatót a köztársaságból érkezett művészek koncertje zárta.

(Forrás)

125 éves a Finnugor Társaság

A finn Finnugor Társaság (Suomalais-Ugrilainen Seura), megannyi kutatás (1883 és 1914 között negyven terepmunka) támogatója és uralisztikai kiadvány támogatója idén 125 éves. A társaság az uráli népekre irányuló kutatások mellett főként az altajisztikai kutatásokat támogatta, támogatja. Az alapítók példaképüknek Castrént tekintették. Az évforduló alkalmából kiállítást és két szemináriumot szerveznek, ill. kiadbnak egy könyvet.

A helsinki Kultúrák Múzeumában Castrén csizmájában címmel rendeznek kiállítást. Az anyag a Finnugor Társaság Lappföldre, Szibériába és Közép-Ázsiába induló expedíciói által gyűjtött
tárgyakat, az ott készített képeket és hangfelvételeket mutatja be. A kiállításon kalmük, szölkup, komi, udmurt és mari anyagokat mutatnak be. A kiállítás 2008. november 16-án nyílik és 2009. március 8-ig tekinthető meg.

A kiállítás megnyitójához kapcsolódva november 15-ére szemináriumot rendeznek A terepmunkától a tudományos ismeretig címmel. Az ezen elhangzó előadások egy-egy jeles kutató munkáját, vagy egy-egy kutatómunkát mutatnak be, a szemináriumot a fenti említett kiállítás ünnepélyes megnyitója zárja.

Egy másik szemináriumot a Helsinki Egyetem kis dísztermében tartanak december 12-én, ennek címe Finnugor nyelvközösségi hálózat. Nem tűnik egyértelműen, mire is gondoltak, az előadások igen heterogénnek tűnnek:

• Finnugrisztikai hálózatok (Johanna Laakso)
• Az északi-számi tipológai fejlődése: térbeli tájékozódás és információs struktúra (M. M. Jocelyne Fernandez-Vest)
• A hal keresi a hálót, nem a háló a halat: a nyelvészeti hálózatkutatás karjalai szemszögből (Anneli Sarhimaa)
• A déli balti-finn nyelvi tér újraszervezése (Karl Pajusalu)
• A balti-finn--szláv nyelvi kapcsolatok kutatásának jelene (Janne Saarikivi)
• A permi nyelvek mai helyzete (Jevgenyij Cipanov)
• Az obi ugor nyelvek: beszélók, kutatók és feljegyzések hálózata (Csepregi Márta)
• Az ősuráliak mint nyelvi közösség (Juha Janhunen)
  

Timo Salminen Aatteen tiede című munkája a Finnugor Társaság történetét mutatja be, elsősorban az alapításra és a korai időszakra, illetve a társaság tevékenységének kultúrtörténeti jelentőségére összepontosítve. (A kötet címét sajnos a kötet ismerete nélkül elég nehéz lefordítani, de kb. Az eszme / gondolat / terv tudománya. A pontosabb fordítással kapcsolatos javaslatokat a kötet, ill. a fenti előadások címére vonatkozóan is örömmel veszünk.)

Minden krétai csángó hazudik?

A Fríg Könyvkiadó kínálatát áttekintve könnyen megérthetjük, hogy a kft. a hagymázas őstörténeti és nyelvészeti szakirodalom szegmensére specializálódott. A kiadó kínálata említésre sem lenne méltó, ha nem fedeznénk fel Varga Csabának, a kiadó alapítójának (tulajdonosának?) művét, mely az Ógörög: régies csángó nyelv címet viseli. Vessünk egy pillantást az ajánló szövegre:

[...] bebizonyítom, hogy az etruszk és a magyar nyelv korabeli egyezése nem egyedülálló különlegesség, hanem csak a jéghegy csúcsa. Mert többek között az ógörög is ugyanannak a nyelvnek a leszármazottja – igaz, egy másik nyelvjárásának –, mint amelyikből ered Mario Alinei bizonyítása szerint (is) az etruszk nyelv. S igazolom azt is, hogy ennek az ógörög néven ismertté vált ősi nyelvjárásnak a mai csángók a leghívebb őrzői. Vagyis Európának úgy kellene vigyáznia a csángókra, mint a szeme fényére.

Természetesen Alinei „elmélete” a magyar nyelv etruszk eredetéről butaság (l. Csepregi Márta , Mario Alinei: Ősi kapocs. A magyar-etruszk nyelvrokonság. Finnugor Világ 10(2005)/3: 37–38., sajnos tudtommal az interneten nem érhető el), de legalább olyan feltételezés, amely elképzelhető lenne. Az etruszkok az időszámításunk előtti negyedik században kerültek római fennhatóság alá, és nyelvük valamikor az első században tűnt el Itáliából. A magyarok valamikor a kilencedik században bukkannak fel a Dél-Európai sztyeppéken (mai lakóhelyüktől éppen az ellenkező irányba, mint az etruszkok éltek). Bár a források egyáltalán nem utalnak a két nép között bármilyen kapcsolatra, és a nyelvrokonság igazolására tett kísérletek (a legudvariasabban fogalmazva) cseppet sem meggyőzőek, elvben természetesen nem lenne kizárható, hogy egy nép valahol eltűnik a történészek szeme elől, hogy aztán néhányszáz év múlva máshol bukkanjon fel.

Az „ógörög–csángó rokonság” esetében egészen más a helyzet. Először is: egységes ógörög nyelvről nem beszélhetünk. Ógörög nyelvjárásokat (aeol, dór, ión, attikai) ismerünk, melyek között jelentős különbségek voltak. Később azonban e nyelvjárások keveredtek és az első század környékén egybeolvadtak egy olyan változattá, amelyet koinénak nevezünk. Ebből fejlődött a mai görög nyelv (az összes mai görög nyelvjárás). Elvben persze elképzelhető lenne, hogy egy mai nyelv szintén a görög korábbi változatából fejlődött, de akkor vagy a koinéból, vagy valamelyik ógörög nyelvjárásból, vagy egy még korábbi változatból (melyet helyesebb lenne inkább ősgörögnek nevezni).

A csángó a magyar nyelv egyik nyelvjárása. A csángók valamikor a 15.-16. században vándoroltak a Kárpátokon túlra, Moldvába. Ettől kezdve kapcsolataik meggyengültek a többi magyarral, így nyelvük is külön úton fejlődött. Egyrészt megőriztek egy csomó régi vonást, mely a többi nyelvjárásban eltűnt, másrészt sok új vonás is kifejlődött. Az összes nyelvjárástól elkülöníti, hogy rengeteg olyan román jövevényszót használnak, amelyet még az erdélyi magyar nyelvjárások sem ismernek. Ennek következtében a tiszta moldvai csángó beszéd még az erdélyi magyarok számára is igen nehezen érthető.

A csángó eredete tehát tisztázott: a ómagyarból származik. Ha tehát a csángó a görög valamelyik változatából származik, akkor az ómagyar is, következésképp a magyar összes mai változata is. Nincs tehát értelme azt mondani, hogy a csángó származik a görögből, (ha igaz lenne) azt kellene mondani, hogy a magyar származik a görögből (függetlenül attól, hogy melyik nyelvjárása mennyi görög sajátságot őrzött meg).

Végül pedig térjünk vissza a zárómondatra. Természetesen a csángó nyelvjárás, éppúgy mint minden nyelv és nyelvváltozat, őrizendő, de legalábbis szorgalmasan dokumentálandó. Számunkra, magyar anyanyelvűek számára különös értékkel bír. Annyira különleges nyelvjárás, hogy akár önálló nyelvnek is tekinthető. (Mindenesetre nagyobb az eltérés a csángó és a magyar bármelyik másik változata, mint pl. a cseh és a szlovák között.) Márpedig nekünk, magyaroknak nincs közeli rokon nyelvünk, ami a csángóhoz hasonló élményt nyújthatna. Csángó szövegeket a Magyar Elektronikus Könyvtárban hallagathatunk: mindennapi beszédet és meséket is.

Index–Google Internet Printout Projekt

Az Index elindult a Google pályázatán, melyen tízmillió dollárt lehet nyerni különleges világmegváltó projektek finanszírozásához. Az Index ötlete: nyomtassuk ki a világhálón található weblapokat és jutassuk el őket olyan területekre, ahol nincs internet. Természetesen az Index által elnyerendő pénzből a Rénhírek is részesülni szeretne, ezért máris várjuk a javaslatokat: olvasóink a Rénhírek mely bejegyzését nyomtatnák ki, és hova küldenék el. Ötletadóink
az Indextől elnyert pénzünkből sikerdíjban részesülnek.

Hírcsokor a finugor.ru-ról

Mint arról korábban beszámoltunk, valaki több mint hetven fát vágott ki egy mari szent ligetben. Közben megszületett az ítélet, az illetőt egy év és egy hónap szabadságvesztésre ítélték és több, mint 280000 rubel pénzbüntetésre (kb. két és fél millió forint) ítélték. Az elítélt és ügyvédje bejelentették, hogy fellebbezni fognak. A Marij El elnökének tájékoztatási hivatala bejelentette, hogy a szent ligetet helyreállítják, és további 16 szent ligetben ültetnek fákat, építenek ki bekötőutakat és alakítanak ki imádkozóhelyeket. (A Mari Köztársaságban jelenleg 400 szent liget van, és a lakosság 0,7%-a vallotta magát a hagyományos mari vallás követőjének.)

(Forrás)

Észtországban a Rokon népek napjai keretében finn, karél, lív, erza, mari és magyar együttesek lépnek fel, először külön-külön (Észtország szinte minden járásában fellép egy-egy együttes), majd közös koncertet tartanak Tallinnban, ill. a népművészeti központnak számító Viljandiban is. A koncertek ingyenesek. Az együtteseken kívül finnugor írók-költők és irodalmárok is érkeznek Észtországba, hogy a tallinni írók házában és a tallinni és tartui egyetemeken tartsanak előadásokat.

(Forrás, program)

A magyar sajtóból is tudhatjuk, hogy Nobel-békedíjat ezúttal egy finn politikus, Martti Ahtisaari nyerte el. Ahtisaari legutóbb azt nyilatkozta, hogy helyes lenne, ha Finnország belépne a NATO-ba, mivel a nyugati államok között egyre furcsább kivétellé válik. Ahtisaari véleménye szerint a NATO fontos békefenntartó szerepe miatt lenne erre szükség, és a belépés nem irányulna Oroszország ellen.

Ahtisaari szerint Oroszország nem jelent valós veszélyt, mivel a kormányzat gyenge, a korrupció jelentős, az ország állapota a fejlődő országokéra emlékeztet: Oroszország nem demokratikus állam, a kormányzás tekintélyelvű. Ahtisaari szerint kapcsolatai az orosz vezetéssel jók, de kitüntetéséhez az orosz vezetők nem gratuláltak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint a Nobel-békedíjat depolitizálni kellene, az idei döntést nem kívánta kommentálni.

(Forrás, forrása, az eredeti hír finnül)

Százhuszonöt éves az első udmurt iskola. 1883-ban nyílt meg a ma a Marij El Mari-Tureki járásához tartozó Karligan (Карлыган) községben, Kuzma Andrejev misszionárius házában. A fő tantárgyak szépírás, számtan és hittan voltak. Itt tanult az első udmurt költőnő, Asalcsi Oki és az udmurt „felvilágosodás” több alakja: Makszim és Mihail Prokovjev, Jakov Iljin stb.
Később az iskolát bezárták, helyén tanítóképző nyílt, itt képezték az első udmurt tanítókat: tizenkét évesen vették fel őket, az oktatás 4-6 évig tartott. Jelenleg Karliganban középiskola működik, 200 tanulója közül 80 tanul udmurt nyelvet. (A Mari-Tureki járásban jelentős az udmurtok száma, itt a sosmai – korábbi elnevezése szerint malmizs–urzsumi – nyelvjárást beszélik.)

(Forrás)

Karjalában törvényt készítenek elő a nemzetiségi települések oktatási státuszáról. A törvény a nemzetiségi települések oktatását, a nemzetiségek kulturális fejlődésével kapcsolatos jogokat és a hagyományos gazdasági tevékenységeket érintő kérdéseket kívánja szabályozni. Jelenleg Karéliában az Aunusi (Olonyeci) és a Kalevalai járás rendelkezik nemzetiségi státusszal, egy mostani döntés alapján a Prääsäi (Prjazsai) járás is meg fogja kapni ezt a státuszt.

(Forrás)