Nyet, Molotov!

Ezekben a téli hónapokban nehéz megfeledkeznünk a Téli háborúról, mely mély nyomot hagyott a finn öntudatban. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy egy nép megmaradása került veszélybe, és a legyőzhetetlen veszélyt sikerült elhárítaniuk. Mindennek emlékét bizonyos kultúrtermékek is őrzik, így például korabeli dalok is. Az elkövetkezendő hetekben ezekből mutatunk be egy csokorra valót. Első példányunk az öntudattól dagadó, büszke, rettenthetetlen dal. Először lássuk a finn szöveget (kurzívval az orosz szavakat emeljük ki):




Finlandia, Finlandia,
sinne taas matkalla oli Iivana.
Kun Molotoffi lupas' juu kaikki harosii,
huomenna jo Helsingissä syödään marosii.

Njet Molotoff, njet Molotoff,
valehtelit enemmän kuin itse Bobrikoff.


Finlandia, Finlandia,
Mannerheimin linja oli vastus ankara.
Kun Karjalasta alkoi hirmu tulitus,
loppui monen Iivanan puhepulistus.

Njet Molotoff, njet Molotoff,
valehtelit enemmän kuin itse Bobrikoff.


Finlandia, Finlandia,
sitä pelkää voittamaton Puna-Armeija.
Ja Molotoffi sanoi että katsos torppas niin,
Tsuhna aikoo käydä meitä kraivelista kiin.

Njet Molotoff, njet Molotoff,
valehtelit enemmän kuin itse Bobrikoff.


Uralin taa, Uralin taa,
siellä onpi Molotoffin torpan maa.
Sinne pääsee Stalinit ja muutkin huijarit,
politrukit, komissaarit ja petroskoijarit.

Njet Molotoff, njet Molotoff,
valehtelit enemmän kuin itse Bobrikoff

A szöveg magyarul kb. így hangzik:

Finlandia, Finlandia,
oda tartott megint Iván.
Amikor Molotov ígért neki minden jót,
holnap már Helsinkiben fagylaltot eszünk.

Ref: Nem, Molotov, nem, Molotov,
Többet hazudoztál, mint maga Bobrikov.


Finlandia, Finlandia,
A Mannerheim-vonal kemény akadály volt.
Amikor Karjalában megkezdődött a szörnyű tüzelés,
sok Ivánnak elment a cseveghetnékje.

Ref.

Finlandia, Finlandia,
attól fél a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg.
És Molotov azt mondta, hogy úgy megnézné a házad,
A csuhna meg akar minket ragadni a gallérunknál fogva.

Ref.

Az Urál mögé, az Urál mögé,
ott van Molotov földecskéje.
Oda jutnak majd a Sztálinok és más szélhámosok,
politrukok, komiszárok és petroszkojok.

Ref.

A szöveg tele van különböző, nehezen fordítható nyelvi játékokkal. A harosii még csak-csak megfelel az orosz [harósij]-nak, de a marosii inkább az orosz [maróz]-nak ('fagy'), mint a [marózsenoje]-nak ('fagylalt') felel meg (a szándékolt jelentésre az angol fordításból következtethetünk). A csuhna a finnek, illetve általában a finnségiek orosz gúnyneve. A politruk, ill. a komiszár az orosz hadseregben tevékenykedő párttitkár neve, Petroskoi pedig Petrozavodszk finn elnevezése. (Az akkori Karjalai SZSZK fővárosa. A szovjet tervek szerint ezt a területet egyesítették volna Finnországgal, így egy szovjet tagköztársaságot alkottak volna.) A szöveg kiejtése is igyekszik „oroszos” lenni, bár ez inkább a finnben nem létező hangok becsempészésében merül ki. A szövegnek több változata is van, az alábbi videó is egy ilyet mutat be. (Ehhez magyar fordítást nem mellékelünk, az angol fordítás viszonylag pontosan tájékoztat a tartalomról.) Ebben a változatban több a nyelvtani hiba, a szöveg inkább a szovjet katona egyedi sorsára (ti. fogságba esik) koncentrál.





Az interneten megtalálhatjuk a szöveg orosz változatát is. Ez nem szó szerinti fordítása a finn szövegnek, viszont a dallamra énekelhető. Elképzelhető, hogy a finnek ezt sugározták az orosz katonák bosszantására, de lehet, hogy későbbi fordításról van szó:

Финляндия, Финляндия,
Снова к тебе в гости идет краснo-армия,
Молотов сулит, что если двери распахнем,
Всей страною счастливо и сыто заживем.

Нет, Молотов, нет, Молотов,
Врешь ты даже больше, чем когда-то Бобриков.

Финляндия, Финляндия,
На пути у красных Маннерхейма линия,
Полыхнули пламенем карельские леса,
Многих там иванов замолкли голоса.

Нет, Молотов, нет, Молотов,
Врешь ты даже больше, чем когда-то Бобриков.


Финляндия, Финляндия,
Боится тебя доблестная красноармия,
И Молотов, ища для дачи место красивей,
Сулит нам избавление от вековых цепей.

Нет, Молотов, нет, Молотов,
Врешь ты даже больше, чем когда-то Бобриков

В дальних краях, в зауральских степях,
Будешь строить сам себе там дачи на костях.
Будет место там и прочим сталинским друзьям,
Политруки, коммиссары, мы покажем вам!

Нет, Молотов, нет, Молотов,
Врешь ты даже больше, чем когда-то Бобриков


Finnország, Finnország,
Újból vendégségbe megy hozzá a Vörös Hadsereg,
Molotov ígéri, hogy ha az ajtókat szélesre tárjuk,
az egész országban boldogan és jóllakottan fogunk élni.

Ref.: Nem, Molotov, nem, Molotov,
Te még Bobrikovnál is többet hazudsz.

Finnország, Finnország,
A vörösök útjába áll a Mannerheim-vonal.
Lángokban állnak a karjalai erdők,
Sok Ivánnak elcsuklott ott a hangja.

Ref.

Finnország, Finnország,
Fél tőled a hős Vörös Hadsereg,
És Molotov, szép helyet keresvén dácsájának,
Az évszázados láncoktól való megszabadulást ígéri.

Ref.

Távoli vidékeken, az Urálon túli sztyeppéken,
Ott fogsz magadnak dácsát építeni majd a csontokon.
Lesz ott hely a más sztálini barátaidnak is,
Polirukok, komiszárok, megmutatjuk nektek!

Ref.

Érdemes rá felfigyelni, hogy míg az első finn változat az oroszokkal kapcsolatos sztereotípiákra épít, addig az orosz változat inkább a kommunista párt ideológiáját, világképét kezdi ki, miközben a szöveg fő motívumai változatlanok maradnak. (A második finn változat szemléletében az oroszhoz áll közelebb, de szövegében a másik kettőtől jelentősen eltér.)

Az orosz változatról sajnos nem sikerült hangfelvételt találni.

Komi újságok az interneten – friss és „sok”

A http://www.komipress.ru/ honlapon számos, a Komi Köztársaságban megjelenő orosz és komi-zürjén nyelvű újság, magazin, valamint folyóirat olvasható. Ellentétben más, hasonló tartalmú internetes oldalakkal a frissítés itt meglehetősen gyakori, így az eredeti megjelenés után nem sokkal már hozzáférhetünk az aktuális számokhoz. A megtekinteni kívánt lap nevére kattintva a feltöltés / megjelenés dátuma szerinti sorrendben tárulnak elénk az olvasható cikkek címei. Egyes orosz nyelvű lapok eléréséhez regisztrációra van szükség (ezek fizetős tartalmak), ám a komi-zürjén nyelvű írások, illetve a vegyes (komi-zürjén és orosz nyelvű) lapok orosz nyelvű cikkei ingyenesen olvashatók – a legfrissebb tartalmak azonban ezek esetében is csak néhány nap elteltével válnak ingyenessé, amire a cikkek címe után feltüntetett „free” megjegyzés utal. Regisztráció nélkül böngészgethetünk továbbá a komi nemzeti rádió komi nyelven közzétett hírei között is.

Ezen a honlapon az adott sajtótermékek leggazdagabb online archívumához férhetünk hozzá. Például az Art nevű irodalmi, művészeti és kulturális folyóirat legtöbb számát itt érhetjük el az interneten – többet, mint az Art saját honlapján. Megjegyzendő, hogy a honlapra csak szövegek kerülnek fel, az írásokat esetlegesen kiegészítő képanyagok nem.

A honlapon a következő komi-zürjén nyelven (is) publikáló lapok cikkei találhatók meg:
Apт (negyedévenként megjelenő folyóirat), Би кинь (havilap gyerekeknek), Bыль тyйöд (az Udorai járás heti két alkalommal megjelenő lapja), Йöлöгa (ifjúsági hetilap), Кoми мy (heti háromszor megjelenő újság).

Finnugor Ki kicsoda – avagy ki finnugor, ki nem?

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin


Kósza hírek szállonganak a levegőben, hogy Oroszországnak nemrég finnugor elnöke volt, most pedig a miniszterelnöke lenne finnugor. A két személy ugyanaz: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

(Honlapja: http://www.putin2004.ru/)

Tudományos közleményt eddig még nem olvastam a témáról. Ez érthető: megfigyelésem szerint vezető pozícióban lévő emberek nem szeretik, ha korábbi életük, származásuk felől érdeklődnek. Putyin származásának tárgyalása tehát túlnyomórészt a bulvársajtóra marad. Megfigyelhető azonban, hogy érintettségük miatt nem kifejezetten (nem csak) bulvárjellegű finnugor hírportálok, sajtótermékek is beszámoltak a felröppent hírről.

Internetes keresést először 2008 őszén végeztem Putyin finnugorságáról, majd a napokban megismételtem. Az első keresés óta néhány hír eltűnt, persze lehet, hogy csak az én szemem elől.


Időrendben haladva:

A Kudo+Kodu 2002 május–szeptemberi számának internetes változatában az olvasható, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, Oroszország elnöke vepsze, Vlagyimir Anatoljevics Jakovlev, Szentpétervár kormányzója pedig inkeri/izsór. Származásukat, gyökereiket a Szobeszednyik 2000/11. száma tárgyalta részletesen. Sajnos, ezen hetilap internetes archívuma nem tartalmazza a 2004 előtti lapszámokat, így a Kudo+Koduban idézett cikket nem tudtam elolvasni.

A kominarod.ru független finnugor hírportál 2004. május 7-ei híre szerint Putyin nyilvánosan kijelentette, hogy meg kellene tanulnia vepszéül. Az eset a szalehardi látogatás során történt. Oroszország elnökét meglepték a Kalevala vepsze fordításával, s ekkor azt mondta: „Придётся выучить язык!” (Magyarul kb.: Ideje megtanulnom a nyelvet! A cikk szerzője Ozsomaszony Kirgya.) Az internetes keresés után úgy tűnik, hogy ez az esemény lehet az alapja a Putyin vepsze származásáról szóló legendának.
Az orosz elnök támogatta a Vepsze erdő nevű természetvédelmi terület infrastruktúrájának fejlesztését is. Ez is hozzájárulhatott a vepszeségéről szóló legenda megerősödéséhez.

Az utro.ru portál 2004. december 23-án közölt egy cikket Alekszandr Trifonov billentyűzetéből Who are you, Mr. Putin, по национальности? ('Kicsoda ön nemzetisége szerint, Mr. Putyin?') címmel. A szerző szerint a Leningrádban, 1952-ben született Vlagyimir Putyin családja a Sosa folyó mellékére, Turginov és Pominovo falvakba vezethető vissza. Ez a tveri karjalaiak vidéke. A család őse, Jakim, Nyikityin fia 1627-ben bukkant föl írásos adatokban, abban az időben, amikor zajlott a karélok szétszóródása, és létrejött a tveri karjalai etnikai tömb. Alekszandr Trifonov a Putyin családnevet finn eredetűnek tartja, és elveti azt a lehetőséget, hogy az orosz puty ’út’ szóból származna. (Az orosz származtatásról lásd itt.) Végezetül megjegyzi, hogy Putyin antropológiai vonásai is finnugor gyökerekre utalnak. Az interneten elérhető cikkek közül ez a legalaposabb, a Putyin családnév finn eredetéről azonban csak egy alaposabb tanulmány győzhetne meg.

A DELFI észt hírportál 2008 január 17-én Jaak Prozest idézi, aki szerint Putyin nyilvánvalóan vepsze származású.

A napokban megismételt keresésem során már nem bukkantam rá az interneten arra a hírre, hogy Putyin elnököt hivatalosan is megkérdezték származásáról. Az elnöki iroda válaszlevele szerint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz származásúnak tartja magát.
Véleményem szerint ő valóban orosz ember, s ha érdeklik is finnugor gyökerei, Oroszország legfőbb vezetőjeként nem is adhatott más választ. Ha nem akar örökké államfő vagy miniszterelnök lenni, hivatalai letétele után ismét magánemberré válhat. Hogy akkor majd megfogalmazza-e magánvéleményét esetleges finnugor őseiről? Talán.

Vasútvonal a komi területek között

Mint azt hétfői posztomban írtam, nincs ilyen közelkedési kapcsolat a Komi Köztársaság és a Permi Terület/Kraj között sem. Sziktivkarból Kudimkarba csak Kirovon keresztül lehet utazni. Ezen a helyzeten talán majd javít a tervezett Arhangelszk–Perm vasútvonal, mely közvetlen kapcsolatot teremt Sziktivkar és a permják területek között. A tervezett vasútvonalat Belkomurnak hívják, amely az orosz Beloje more 'Fehér-tenger', Komi és Urál szavakból alkotott mozaikszó.

A projekt honlapja még megközelítő időpontot sem közöl a munka befejezéséről, és mint a letölthető bemutatóból kiderül, a munkálatok egyelőre csak a Sziktivkartól északra eső szakaszon folynak. Az sem világos, hogy a vonal Kudimkart érinti-e: az egyes térképek más-más nyomvonalat jelölnek.

Másokat meggyőzni?

Olvasónk írja:

Akkor léccives posztold má ide be a "Finnugor-elméletben nem hívők meggyőzésére való kicsiny kátécskát", most csak mérsékelten ironizálok, egyszóval télleg érdekel, hogy pár oldalban hogyan lehet megyőzni olyan mukikat, akik évtizedekig a dilettáns "szagirodalmat" bújták. Vagy ottvan az egyszerű jónép, aki a délibábosok páréve tartó hájpolása óta egyszerűen tényként kezeli, hogy a finnugor elméletet megcáfolták, vagy legalábbis egyenragú vele a többi "alternatív" elmélet.

A kérdésre nem könnyű válaszolni. Először is, mint a kérdésben is benne foglaltatik, a „finnugor elmélet”-ben nem hívők tábora is igen többfelé oszlik. Nekik mind különbözőképpen kellene érvelni. De még mielőtt erre rátérnék, nem kerülhetem meg azt a kérdést, hogy valóban kellene-e. Mert miféle aufklérista hevület visz rá bárkit is arra, hogy a tudomány eredményeinek elfogadását ráerőltesse embertársaira. (Az ugyanis, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor, annak is ugor ágába tartozik, nem „elmélet”, hanem a kutatások eredménye.) Kétségtelenül vannak tudományos eredmények, amelyeket célszerű elfogadtatni a lakosság szélesebb rétegeivel, ilyenek pl. az orvostudomány eredményei, ill. az azokból következő, betartásra javasolt szabályok. Az azonban csaknem mindegy, hogy mit gondol, ill. gondol-e valamit valaki az általa (vagy éppen valamelyik mások által) beszélt nyelv származásáról. Persze vannak összetettebb szempontok is. Ha például közhiedelemmé válik, hogy a magyar nem uráli nyelv, az nyilván arra ösztönözheti a politikai döntéshozókat, hogy az uralisztikai kutatások támogatására biztosított (egyébként mondhatni, jelentéktelen) összeget is megvonják. (Szögezzük le: egy-egy nyelv aligha fontosabb kutatási szempontból azért, mert rokon. De Magyarország e területen a világon olyan szinten áll, mint kevesen mások: ha e kutatások támogatása megszűnik, mind a nemzetközi tudományosság, mind Magyarország csak veszthet rajta.)

A kérdésre úgy válaszolhatok a legkönnyebben, ha számba veszem a legfontosabb csoportokat.

Az elkötelezett finnugor-ellenesek

Ez a csoport önmagában is tagolt, ide tartoznak a török, a japán, a sumér és sokféle más rokonság hívei is, de azok is, akik szerint a magyar rokontalan. Ezek a különbségek azonban elhanyagolhatóak, mert a csoportok felcserélhetőek: könnyen kiegyeznek egymás elképzeléseivel is, a lényeg, hogy ne finnugor legyen. Ezen irányzatok hívei sosem vitatkoznak egymással, holott elképzeléseik egymásnak legalább annyira ellentmondanak, mint a finnugor rokonságnak.

Ennek a csoportnak az a meggyőződése, hogy a finnugor rokonság megalázó. Úgy tűnik, elsősorban a rokon nyelveket beszélő népek harci dicsőségét hiányolják. Igaz, hogy az obi-ugor népköltészet teli van hősénekekkel; igaz, hogy a 20. század során a finnek és az észtek is hatalmas túlerővel szemben kivívták függetlenségüket; igaz, hogy az orosz krónikák tele vannak a marik és udmurtok hadjárataival; igaz, hogy a kazimi hantik voltak az egyetlen népcsoport, amelyik egységben kelt fel a szovjet elnyomás ellen... és azt is tudjuk, hogy mennyi jutott a magyaroknak a harci dicsőségből a múlt század folyamán. De ez nem számít. Bármelyik belső-ázsiai koldust szívesebben elfogadnak rokonnak, mint a finnugorokat.

Gondolkodásmódjukra csak egy példa. Úgy tíz évvel ezelőtt részt vettem egy himalájai expedíció beszámolóján. Az utazók a magaroknál jártak, és ott állítólag valamilyen csodaszarvasmondát találtak. A hírre a közönség belelkesült. Az előadás végén az előttem ülő hölgy fel is tette a nagy kérdést: akkor ezután már biztosan mondhatjuk-e, hogy megdőlt a „finnugor elmélet”? Az expedíció tagjai azonban nagyon korrekt módon azt válaszolták, hogy nyelvész nem volt velük, ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak, az expedíció eredményei sem meg nem cáfolták, sem alá nem támasztották a magyar nyelv finnugor mivoltát. Nagy meglepetésemre a hölgy teljesen megelégedve ült le, és lelkesen, ragyogó arccal ismételte a szomszédjának: „Nem erősítették meg! Nem erősítették meg!”

Nos, szerintem velük nem is érdemes próbálkozni...

Az összemosók

Az összemosók valójában nem tagadják a magyar és a többi uráli nyelv rokonságát, hanem csak kiterjesztik. Igen szélesek a köreik, kezdve az olyan fanatikusoktól, akik azt hiszik (pontosabban abban hisznek), hogy a magyar minden nyelv őse, egészen a nosztratikusokig, akik azért igyekeznek minél tudományosabb módszerekkel igazolni feltevésüket. Az elfogultság azonban az utóbbiakra is jellemző, hiszen nem azt vizsgálják, hogy van-e rokonság az uráli, altáji, indoeurópai stb. nyelvek között, hanem ezt szeretnék bizonyítani. Azt, hogy az ezekkel való rokonság nem létezik, de legalábbis nem bizonyítható, ugyanúgy nem tudják elfogadni, mint ahogyan az előző csoport tagjai az uráli rokonságot.

Bár a finnugor rokonság elismerése szempontjából ez a társaság első pillantásra „jobb”, mint az előző, valójában szó sincs erről. A nyelvrokonság megállapítása ugyanis azt jelenti, hogy egy nyelvet történetileg elhelyezünk valahol más nyelvek között. Ezt a képet éppúgy rombolja az, ha nem-rokonokat tolunk bele a rokonságba, mint amikor a valódi rokonokat kitagadjuk.

Mivel ez a csoport is prekoncepcióval áll a kérdéshez, velük sem érdemes vitába elegyedni.

Az értetlenek

Valószínűleg egy kis csoport, én csak egyetlen emberről tudok, akit határozottan ide sorolnék. Az illető finn szakos volt, tehát tanult finnugor nyelvészetet, sőt, vizsgázott is. Voltak finn barátai, és igazán szerette a finneket. Mégis azt mondta, hogy szerinte a finn nem rokona a magyarnak. Annyira nem ismertem, hogy meg tudjam mondani, hogy ennyire szkeptikus volt minden tudással szemben, esetleg szimplán buta volt, s bár a vizsgán vissza tudta böfögni a tananyagot, a lényegét nem értette meg, mindenesetre nem hitte, amit tudott.

A közömbösek

Ők nagyon sokan vannak, de mivel nem szólalnak meg a kérdésben, nem annyira feltűnőek. Lényegében két részre oszthatóak, az egyik csoportot teljesen hidegen hagyja a kérdés, a másik kb. azt hiszi, amit utoljára hallott. Persze ennek a rétegnek is izgalmasabbak a finnugorellenes megnyilvánulások („már nem úgy van, ahogy az iskolában tanultuk”), de ha azt mondjuk, hogy ezek nem igazak, készséggel elhiszik, egészen addig, míg valaki kellő határozottsággal nem állítja az ellenkezőjét.

Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy rájuk miért nem érdemes sok időt pazarolni.

A lojálisak

Ők azok, akik készséggel hisznek a finnugor rokonságban, valójában azonban nem sok fogalmuk van arról, hogy miért tartjuk a magyart finnugor nyelvnek. Gondolhatnánk, hogy velük semmi probléma nincs (végülis az előzőekkel sem volt), de ők sem ütnek el az előzőektől. A magyar nyelv finnugor rokonsága racionális következtetés, nem pedig dogma. Ezek az emberek vagy a tudományos intézmények tekintélyében hisznek rendíthetetlenül – ebben az esetben csupán a kellő tudományosság látszatával elég fellépni, hogy hitüket megrendítsük –, vagy a finnugor rokonságban – bár jól tudjuk, hogy ez nem dőlhet meg, mégis valahogy ijesztő arra gondolni, hogy bármilyen megalapozott lenne a cáfolata, ők akkor is kitartanának mellette.

Velük végképp nem lehet mit kezdeni, mert még meggyőzni sem kell őket...

Az érdeklődők

Ismét széles a skála azoktól kezdve, akik annyit már megértettek, hogy néhány szó hasonlósága még nem a nyelvrokonság bizonyítéka, egészen a profi nyelvtörténészekig bezárólag. A csoport közös jellemzője, hogy időnként érdeklődik a dolgok további részletei iránt. Nem valaminek a bizonyítékát keresi, hanem a tényeket mérlegeli. A finnugor rokonságban ismeretei mélységének arányában „hisz”.

Nekik érdemes a dolgokról beszélni. Hogy pontosabban miről? Hát ami érdekli őket, és éppen addig a mélységig, amíg érdekli őket. Nem kell mindenkiből szakembert nevelni.

Mint a fentiekből kiviláglik, nem a finnugor nyelvrokonság elfogadásáért kell harcolni, hanem azért, hogy minél többen legyenek képesek a racionális gondolkodásra, a tényekből való következtetésekre, az érvek mérlegelésre, mások állításainak kritikus szemléletére, és egyáltalán annak a felmérésére, hogy rendelkeznek-e akkora tudással egy témakörről, hogy arról megnyilatkozzanak. Én pl. teljesen biztonságosnak vélem a paksi atomerőművet, de tizstában vagyok vele, hogy nem értek a témához: ha tehát egy fórumon vita indul arról, hogy biztonságos-e az erőmű, nem fogok hosszasan érvelni mellette. Ezzel szemben a nyelvrokonságról igen sokan nyilatkoznak képtelenségeket olyan magabiztossággal, hogy más hozzá nem értőkben fel nem merül a kétely, hogy valójában értenek-e a dologhoz. Amíg pedig ezek a hangok szólnak, sőt, üvöltenek, addig nem fog nyugvópontra jutni az ügy. Az egyetlen lehetőségünk, hogy elérhetővé tesszük ellenvéleményünket: akit tényleg érdekel az igazság, előbb-utóbb csak rábukkan...