Szírjén szótár

Az alábbiakban hazánk nagy könyvkereskedője reklámozza Fokos-Fuchs Dávid klasszikus komi (zürjén) szótárát – szír szótárként.



(Köszönjük Mártonfi Attilának, hogy megosztotta velünk felfedezését.)

Rajzfilmek võrui nyelven

Akik két évtizeddel ezelőtt tanulták a finnugor családfát, azok nem találkozhattak a võrui nyelvvel. Akik viszont foglalkoztak az észt kultúrával, azok tudják, hogy a 19. századig az észtek két irodalmi nyelvet használta: az északit (revalit, azaz tallinnit) és a délit (dorpatit, azaz tartuit). Ezek egymástól majdnem annyira eltértek, mint a finntől. Később, különösen a független Észtország megszületésével, az északi változat lett az uralkodó, a déli kiszorult a hivatalos használatból, könyvek és újságok sem jelentek meg rajta. Csak 1991-től, a függetlenséggel élesztették újra a délészt nyelvet, de ezúttal már a nyelvterület legnagyobb települése, Võru
alapján võrui néven. (Ez alig mutat eltérést a tőle délre és délkeletre, az észt–orosz határ környékén beszélt szettutól: a kettőt minden további nélkül tarthatjuk egy nyelvnek.)

Mint minden kevés beszélővel rendelkező nyelvvel kapcsolatban, a võruival is az a fő probléma, hogy az élet kevés területén lehet használni. A kilencvenes évektől ugyan jelentek meg könyvek, újságok, folyóiratok, de ezek száma is csekély. Éppen ezért jelentős, hogy a võrui nyelven beszélő gyerekek több mint száz rajzfilmet nézhetnek meg az interneten keresztül.

Azt sajnos nem igérhetjünk, hogy olvasóink le lesznek nyűgözve a filmek képi világától – sőt, mondjuk ki, hogy képesek tönkretenni a fiatalkorúak vizuális szocializációja irányában való minden törekvésünket. Azoknak viszont, akik tudnak észtül vagy finnül, remek szórakozást nyújtanak: elég, ha a képek helyett a feliratokra és a hangra koncentrálunk.

Egy állatorvosi ló 1.

Bár e blognak határozottan nem célja, hogy a tudománytalan elképzelések híveivel vitatkozzon, egyes „műkedvelői” alkotások mégis felkeltik a figyelmünket. A jelen posztban górcső alá vett írások azért érdekesek, mert jól mutatják, mit nem értenek a laikusok: azaz felhívják a figyelmet arra, hogy miről érdemes beszélnünk.

A wikiszotar.hu valóságos állatorvosi ló. Magát értelmező szótárnak nevezi: egy értelmező szótár a szavak jelentését magyarázza. Ehhez képest meglepő, hogy a kezdőlapon nem a jelentésmeghatározás elveit találjuk, hanem két „szócikk”-et, mely a finnugor rokonsággal foglalkozik: az egyik szimplán tagadja, a másik (bár címe szerint a szó eredetéről szól) egy összeesküvéselméletet tár az olvasó elé.

Kezdjük ez utóbbival.

A szöveg a címének megfelelően a szó eredetéről kezd szólni, majd megjegyzi: „A legtöbb közkézen forgó szótár nem, vagy csak nagyon felszínesen említi meg a szavak eredetét.” Nos, nem egészen világos, milyen szótárakra utal, de a valódi értelmező szótárak vagy a gyakorlati célra készült kétnyelvű szótárak természetesen nem foglalkoznak a szavak eredetével. Ezeken ezt számon kérni azonban olyan, mintha a szakácskönyvek szemére hánynánk, hogy nem adják meg a borsó rendszertani besorolását, nem említik, hogy a krumpli Amerikából származik, és nem hoznak statisztikákat a világ tejtermeléséről. Ha valaki a szavak eredetére kíváncsi, akkor a szavak eredetéről szóló szótárakat kell a kezébe vennie. Ezeket a szótárakat etimológiai (vagy szófejtő) szótáraknak hívják, a legjelentősebb magyar nyelvű és magyar szavakat tárgyaló etimológai szótár A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

A szöveg azonban hirtelen elfeledkezik a szótárakról és szavakról, és a magyar nyelv eredetéről kezd beszélni. Mondanunk sem kell, hogy a nyelv eredetének, ill. az adott nyelvben található szavak eredetének nem sok köze van egymáshoz. Az ősi eredetű szavak száma eltörpülhet a belső keletkezésű és a jövevényszavak száma mellett. Az persze elengedhetetlen, hogy ahhoz, hogy egy nyelvet X eredetűnek mondjunk, X eredetű szavaknak is kell benne lenniük. Csakhogy a magyarban vannak finnugor és szláv eredetű szavak is, mégis, a magyart finnugornak mondjuk, és nem mondjuk szlávnak. A különbségtétel oka az, hogy a finnugor eredetűnek nevezett szavaink már akkor megvoltak, amikor a magyar (pontosabban az ugor, és csak azután a magyar) még nem vált ki a finnugor nyelvközösségből (azaz amikor még nem voltak finnugor nyelvek, hanem egy finnugor nyelv volt), míg a szláv eredetű szavak csak a magyar külön élete során kerültek a nyelvbe. Ezzel a cikk szerzője vagy nincs tisztában, vagy nem ismeri fel fontosságát: a különbség végül is lényegtelen. A cikk szerint „A mai hivatalos nyelvészeti állásfoglalás az ún. finnugor szócsaládba sorolja be nyelvünket.” Szócsaládba nyelvet? Hamarabb megy át a teve a tű fokán...

(Az is érdekes, mit érthet a szerző „mai hivatalos nyelvészeti állásfoglalás”-on. Az egyes kutatóintézetek nem hivatalos szervek, és nem is szoktak állást foglalni. Talán arra gondol, hogy a hivatalos tanterv szerint a finnugor nyelvrokonságot kell tanítani? Igen, mert az iskolai oktatásban a tudomány eredményeit kell tanítani. Vajon „mai hivatalos földrajzi állásfoglalás”-nak tekintené a szerző, hogy a Föld gömbölyű?)

Lássuk, mit jelent a szerző szerint a finnugor nyelvrokonság: „sok ma is Európában élő nép: a finnek, az észtek, a lettek, valamint más kisebb népek (akik főleg Oroszország európai részén élnek) lennének a nyelvrokonaink.” Rögtön le kell szögeznünk, hogy a lettet soha senki említésre méltó nyelvész nem tekintette finnugor nyelvnek. Tehát a szerző még azt a fáradságot sem vette, hogy megismerje azt az állítást, amellyel vitatkozik. Ha ettől eltekintünk, a definíciónak akkor sincs sok értelme: tulajdonképpen azt mondja ki, hogy az, hogy X nyelvcsaládba sorolnak egy nyelvet, azt jelenti, hogy az X nyelvcsaládba sorolt nyelvek a rokonai. Ez persze igaz, de definíciónak aligha mondható. (Ha egészen precízek szeretnénk lenni, nem azt mondjuk, hogy egyes népek nyelvrokonok, hanem azt, hogy egyes nyelvek rokonok.)

Feltűnő még a fenti idézetben, hogy milyen hangsúlyosan említi, hogy a finnugor nyelvek többségét Európában beszélik. Ez persze igaz, de ne felejtsük el, hogy az uráli nyelvcsalád másik nagy ágának nyelveit, a szamojéd nyelveket szinte kizárólag Ázsiában beszélik vagy beszélték. Ugyanakkor az uralisztikában sosem volt igazán hangsúlyos, hogy a rokon nyelveket hol beszélik. Az már inkább foglalkoztatta a kutatókat, hogy ezek a nyelvek honnan jönnek, tehát a közös alapnyelvet, amelyből e nyelvek származtak, hol beszélték. Ezt hívják őshazakutatásnak. Az őshazát korábban mindig Ázsiába tették, és a ma Magyarországon legelfogadottabb feltételezés szerint az Urál hegység környékén, azaz Európa és Ázsia határán volt. Köppen ugyan 1886-ban a Volga környékére tette az őshazát, de Magyarországról nézve ennek is inkább keleti, mint európai fekvését hangsúlyozták. Hogy a WikiSzótár definíciós kísérletében miért kap oly nagy hangsúlyt az európaiság, azt a szöveg folytatásából érthetjük meg.

A hírhedt Trefort-idézetről van szó. Erről már korábban szóltam, és valószínűsíthettem, hogy ebben a formájában nem hangozhatott el, hiszen Trefort korában nem volt szokás Európára hivatkozni, másfelől a legközelebbi rokonainkat Ázsiában tudhatjuk. Később hasonló érvek alapján a Töriblog is amellett foglalt állást, hogy az idézet hamisítvány. Itt azonban nem is az idézet hitelessége érdekes, hanem a tudatos manipuláció. Nyilvánvaló, hogy a finnugor rokonság „definíció”-ját úgy manipulálták, hogy az jobban illeszkedjen a rá árnyékot vető idézethez.

Mindezek alapján a WikiSzótár szerint „napnál is világosabban látszik, hogy itt egy közvetlen politikai beavatkozásról, önkényességről van szó.”, ezért „a tekintély bevezette hamis adatokat” félreteszik. Csakhogy nem világos, mit neveznek hamis adatnak, különösen, hogy azt sem zárják ki, hogy a magyar nyelv finnugor lenne... ellenben: „ahová a nyelvész már nem lát be, oda megpróbálunk betekinteni”. Csak találgatni lehet, mit tudnak mondani a nyelvről, amire egy nyelvész (a nyelv szakértője) nem képes.

Ezután még egyszer hangsúlyozzák, hogy nem szeretnének semmit mondani a magyar nép származásáról. Ez különösen akkor hangzik hitelesen, ha elolvassuk másik szócikküket, melyre a jövő héten térünk ki.

A szócikk fennmaradó része azzal foglalkozik, hogy egy szócikken belül hogyan jelölik a szó eredetére vonatkozó adatokat. Ez csak azért érdekes, mert elvben értelmező szótárról van szó, és arról nem esik szó, hogy a jelentéseket hogy adják meg.

Az izsevszki és votkinszki munkások felkelése a kommunisták ellen – 1918. augusztus 9.

Az orosz fegyvergyártás egyik hagyományos központja Udmurtiában található. Ezen a területen a 18. század végén hozták létre az első üzemeket. Izsevszk és Votkinszk a nehézipari termelés céljaira alapított tervezett városok. A kohászat nagy vízigénye miatt gátakat emeltek, víztárolókat létesítettek. Ezek a mérnöki műtárgyak ma is állnak és műemléki védettséget élveznek. A városok nevüket is azon folyókról kapták, amelyek mellé telepítették őket. Izsevszk az Izs, Votkinszk a Votka partján terül el. E városokban az orosz származású betelepített ipari munkásság alkotta a lakosság többségét, de minden bizonnyal udmurt munkások is dolgoztak a különböző ipari üzemekben.

1918 nyarán az izsevszki és votkinszki munkásság már forrongott a pár hónapja hatalomra jutott bolsevikok túlkapásai, kegyetlenkedései miatt és szervezkedésbe kezdett a hatalom ellen. Az elégedetlenség az egész Urál–Káma vidékre átterjedt. 1918. augusztus 9-én Izsevszk a felkelők kezére került. A harcban mindenki részt vett: férfiak, asszonyok, gyerekek. A felkelők munkás és paraszt néphadseregnek nevezték magukat, vörös karszalagot viseltek és vörös zászlók alatt vonultak a bolsevikok ellen. A parancsokat a parancsnokok kollektívája hozta és a munkásküldöttek tanácsa hagyta jóvá. Az egyszerű harcosoktól a parancsnokokig mindenki egyforma zsoldot kapott.

A bolsevikok nehéz harcok árán november 8-án visszafoglalták Izsevszket. A várható kegyetlen megtorlástól tartva a munkások tömegesen és családostul menekültek. Pontonhidat építettek a Kámán, amelyen mintegy 16–30 000 izsevszki és 45 000 votkinszki lakos menekült a túlsó partra. Az új helyzetben a felkelők csatlakoztak Kolcsak fehérgárdistáihoz, de együttműködésük nem volt zavartalan. A menekült munkásokból szervezett egység élére a Káma mellékéről származó Viktorin Mihajlovics Molcsanovot állították. Az egység az ő vezetése alatt, szervezetten hagyta el Oroszország területét, mikor helyzetük már reménytelenné vált. A felkelők közül később sokan visszatértek Votkinszkba és Izsevszkbe, többségük a megtorlás áldozatává vált.

A külföldre távozottak egy darabig biztonságban éltek Kínában, Harbin városában, az oroszországi menekültek mintegy 150 000 fős kolóniájában. A 2. világháború utójátékaként azonban a Szovjetunió Mandzsúriában megtámadta a megszálló japán csapatokat, s győzelme után a harbini kolóniát felszámolta, a menekülteket a GULAG táboraiba szállították. Azok jártak szerencsésen, akik Kínából még időben tovább emigráltak az USA-ba. Az 1970-es években San-Franciscóban még működött az izsevszkiek és votkinszkiak társasága.

Finnougrovízió

Az Oroszországi Föderáció Finnugor Népeinek Kulturális Központja megindította internetes „televízióadás”-át. Az oldal felületének, illetve az interjúk nyelve a legnagyobb finnugor nyelv, az orosz.