Komi konyha

A Mir ('világ' / 'béke', ízlés szerint) orosz tévécsatorna Vkusznij mir ('Ízletes világ' – legalábbis az 'Ízletes béke' kevésbé tűnik meggyőző fordításnak) című műsorában komi ételeket mutattak be. A két részt természetesen oroszul tudó olvasóinknak ajánljuk.

(Forrás)

Dugonics András: Jólánka, Etelkának leánya

Majdnem egy éve, tavaly júliusban írtam az első magyar regényről, Dugonics András Etelkájáról. Persze leginkább finnugor szempontból, mivel a Rénhírek olvasói ilyesmiken szeretnek borzongani. Emlékeztetőül: az Etelka egyik lábjegyzetében Dugonics András felvillantott valamit finnugrisztikai olvasottságából, s mi csak ámultunk.

Nézzük most Jólánkát, Etelkának leányát! Az Etelka folytatásaként megírt mű két méretes kötetben jelent meg 1803-1804-ben (Pozsonyban és Pesten, Füskuti Landerer Mihály kőltségével és bötűivel. I. 773 oldal, II. 772 oldal). A történet szerint Gyulafi bujdosni kényszerül, s így vetődik a finnugor rokonokhoz. Számtalan kaland után hazatér Jólánkájával, s lőn nagy hepiend.

Na de, miben is áll ez a finnugor rokonság Dugonics András szerint:

„Mivel mind-nyájan azok a’ nemzetségek, melyek Éjszak felé laknak … régenten a’ Magyar nyelvet egyetemben tudták; bizonyosak löhetünk abban: hogy mind ezek a’ Scitáknak véreik, avagy talán Szülőik.– De ezekben az üdőkben azon említett Nemzetségeknek nyelvök igen megváltozott. Sok idegen szavak iktatódtak bele. – Mindaz’-altal: mivel (még mostanában is) ki-teccik: hogy azoknál éppen olyan a’ Szó-szerkeztetés (Syntaxis), és a’ Szó-ejtés (Casus nominum, Conjugationes verborum), valamint a’ Magyaroknál (mert ebbül a’ kettőbűl ösmértetik meg a’ Nyelveknek atyafiságjok); az ő meg romlott mostani nyelvöket is magyar ivadéknak kelletik mondanunk; a’-mint ezt bővebben meg-mutatta Sajnovics bóldogúltt Jézsuvita, ki ezeken a’ tájokon forgott, és az ő mostani vegyes nyelvöket a’ mi magyar nyelvünkkel elég szerencsésen öszsze-hasonlította. – Ha pedig azt tapasztallyuk két akar-minő nyelvben: hogy se a’ Szó-szerkeztetés, se a’ szó-eset nem egyenlő, azt a’ két nyelvet egy-eredetűnek soha se lehet mondani.” (I. k. 408–409/60. j.)

Hát ez nagyon szép! Dugonics András egyszerre megértette, hogy minémű dolog lett légyen az a nyelvrokonság. Igen ám, csakhogy a rokon nyelvek szabályos hangmegfeleléseit felismerni akkoriban még nem sikerült. Így aztán szárnyalhatott a fantázia. A Jólánka szerzője maga elé kapott egy térképet („lásd Homannak Skandináviáját”), s a földrajzi nevek tengerében elkezdte keresni a magyarok rokonait. Meg is találta őket a Balta-tengör vidékén. Íme:

„Az a’ Karjeli Birodalom, mely Etelének örökös Jószága vala, éjszak felé vagyon a’ Balta-tengörnek Finomi öble mellett (sinus Finnicus). Ezt a’ sok részekre el oszlott Tengört azért nevezhették édes Eleink Baltának: mert (az ő képzelődéssek szerént) balta’ formája vólt, vagyon mostanában is. A’ Karjeli Birodalomnak határjai ezek. I-szer a’ Fínomi öböl és Honvár (Hongria, Ingria, Ingermanland) II-szor: Nap keletre, egy gyönyörű kis Ország, melyet így neveztek: Holmi; mostanában: Holmia [Häme?] III-szor: Éjszak felé vagyon egy hoszszú Ország, melyet a’ Régiek Savónak mondottak; most Savólandiának is, Savó laxiának is [Savo] IV-szer: Nap-nyúgotra vagyon Bot ország (mostanában Bothnia). Azután: Finom-ország (most Finnia). Ismét Nyil-ország (most Nylandia [Uusimaa?]. Végtére Kaján-ország (mostanában Kajánia [Kajaani]. – Ezek bizonnyára mind Magyar nevek, ’s – azt – is jelentik: hogy Magyar Eleink ezen tartományokat bírtokokban tartották és innént mentek osztán a’ Világon széjjel. – Karjel-országnak Anya-várossát régi Eleink Víg-várnak nevezték, utóbbiak Víg-burgnak. A’ mostaniak Viburnak [Viborg, Viipuri]. Ezt a’ Fő-várost, Héjja (Etelének annya) Etelkavárnak azért nevezhette: hogy Mennyének kedvét lelhesse. Ott fekszik ez a’ város, ahhol (a’ Fínomi öbölnek vége felé) a’ viznek egy kis szakadássa terjed éjszak tájjékára. Ennek a’ Ki-dülő viznek végén olvastatik most is a’ Viburgi nevezet. – Ezt a’ Karjeli Országot mostanában az Orosz-Cár bírja. Az előbbeni Századnak elején (1725-dik esztendő tájban) Karjelbe vitte lak-helyét Első Péter (az a’ leg-híresebb Orosz-Cár) és ott építette-fel Császári házát és mellette azt a’ Nagy Várost, melyet németül Petersburg-nak, deákúl Petroburgumnak neveznek.” (1. k. 357–358/55. j.)

Az etimologizálásba Dugonics András később annyira belelendült, hogy a tájegységek után már városok, tavak és folyók nevéből is ki tudta hámozni az eredeti magyar szavakat:

„Ezt a’ régi Honvár nevet a’ mostaniak Hongvárnak is, Hungvárnak-is, Ungriának-is Ingriának-is nevezik. A’ németek Ingermanland-nak mondgyák, benne egy folyó Iugerflus nevét hordozza. – Ennek a Hongvári Országnak határjai ezek: I. Éjszak felől: Karjel ezt Honvártúl csak egy folyó választya-el, mely a’ Fínomi öblöt Látóka (most Ladoga) tóval öszsze foglallya II. Nap-keletrűl egy más folyó vagyon, mely ugyan csak ezen említett Látóka-tavat az Ilmei [Ilmeny] tóval öszsze-kapcsollya Novogorod mellett.III. Nap-nyugotra az a’ folyó vagyon, mely a Fínomi öbölbül Pépes tóig vitetik (Peipus), mely osztán ebbűl a’ tóbúl is ki-menvén, Honvárnak Délszaki határjává válik. Lásd Homannak Skandináviáját. – Ennek a Honvári Országnak még most-is fen-tartatnak magyar-nevezetű egy-nehány várossai. Példáúl: Adánfa (mostanában Ádánva) Pépes tó mellett. Az-után Kapor (a’ Fejedelemnek lak-helye), mostanában Kopor, vagy Koporio [Копорье]. Végtére: Látóka tón alól két város egygyik Szarka, másik: Láb [na, ezeket nem ismerem]. – Ezek a’ nevek (melyek még most is azok köztt a’ zűr-zavaros nemzetségök köztt épségjökben Tartatnak) meg-mutattyák azt: hogy ezeknek elejök valóságos magyarok vóltanak.” (I. k. 561–562/64. j.)

Ezeknél találjon különb szófejtéseket a Horvát István! (És talált! Lásd Rajzolatok a’ magyar nemzet legrégibb történeteiből. Pest, 1825., Bp. 2001. reprint)

Nyomdában az új magyar–észt szótár

Tõnu Seilenthal ismét a Facebookon számolt be az új magyar–észt szótár helyzetéről. Eszerint a szótár szerda reggel ment a nyomdába, összesen 861 oldal (54 nyomdai ív). A szótár bemutatóját június 21-ére tervezik.

Szinjai hanti „társalgási szótár”

A Budapesti Finnugor Füzetek 20. köteteként jelent meg Szofia [sic] Onyina Szinjai hanti társalgási szótár (nyelvtani vázlattal és szójegyzékkel) című műve. (Bár a címlap 2009-re igyekszik visszadatálni, valójában csak néhány hete hozzáférhető.) A kötetet Ruttkay-Miklián Eszter szerkesztette, a bevezetőt Csepregi Márta írta.

Bár a szinjai hanti nyelvjárást Steinitz a harmincas években (más nyelvjárásokhoz viszonyítva) bőven dokumentálta, később kiesett a figyelem középpontjából: minimális anyagot közöltek belőle tudományos kiadványokban (pl. Rédeitől, muzsi nyelvjárás néven), az oktatásban a szerepe elhanyagolható volt. Ugyanakkor fontossága aligha vitatható, hiszen viszonylag sok szöveg jelenik meg ebben a nyelvjárásban a jamali hanti sajtónak köszönhetően (általában suriskari nyelvjárásként hivatkoznak erre a változatra, de ez lényegében azonos a Szinja mentén beszélt nyelvjárással), e nyelvjárás elsajátítása tehát a gyakorlatban is hasznosul. (Meg kell viszont jegyeznünk, hogy a kötetben alkalmazott helyesírás több ponton is eltér a könyvkiadásban és a sajtóban alkalmazottól.) Az utóbbi évtizedben Ruttkay-Miklián Eszter kutatott intenzíven a szinjai hantik között, az ELTÉ-n pedig Szofia Onyina oktatta a szinjai nyelvjárást. Az oktatói munkája során keletkezett segédanyagok alapján született ez a kötet is.

A bevezető röviden szól a szinjai hantikról, kutatástörténetükről, a kötet keletkezéséről, ill. rövid szakirodalmi útmutatót is tartalmaz.

A 10. és a 49. oldal között találjuk a nyelvtani vázlatot. Erről néhány megjegyzés:

• Érthetetlen, miért szerepel az affrikáták között ćć és čč kapcsolat, amikor ezek valójában a tś (ťś) ill. tš explozíva-szibiláns kapcsolatok.
• A nyelvtani vázlat használja a szilárd, ill. alkalmi mássalhangzókapcsolat [sic!] terminusokat: ezeket jó lett volna megmagyarázni, hiszen nem maguktól értetődőek.
• Steinitz a kakuminális mássalhangzót nem a mássalhangzó alá tett vesszővel, hanem ponttal jelöli (helyesen: 13. o., helytelenül: 17–18. o.)
• A töveket kár volt kemény és lágy mássalhangzósokra osztani, hiszen ezek csak helyesírásukban térnek el egymástól, a rájuk vonatkozó szabályok pedig le vannak írva a 16.–17. oldalon. (Igaz, eléggé ellentmondásosan, pl. a lágy párral nem rendelkező kemény mássalhangzók után a leírás szerint egyaránt állhat е és э – valójában csak az előbbi. Az is megfontolandó lenne, hogy nyelvészetet tanuló diákoknak szóló kötetben inkább a palatális terminust használjuk a lágy helyett.)
• A 32. oldalon szereplő нэмәʌхŏйат alak viszont nem felel meg a leírásnak, eszerint нэмәʌхŏят lenne a helyes.
  

Az 50. és a 65. oldal között található a tulajdonképpeni társalgási szótár. Ez a következő témakörökbe gyűjtött kifejezéseket tartalmazza: Köszönés, ismerkedés; Nyelv; Életkor, rokonság; Ház; Edények és ételek; Élelmiszerboltban; Áruházban; Ajándékok; Kórházban; Tanulás; Réntartás; Vadászat; Halászati módok; Növényvilág; A városban; Az órán; Időjárás. A címek időnként megtévesztőek, pl. az Áruházban cím alatt kifejezetten ruha- és cipőbolti vásárlási kifejezéseket találunk, míg pl. az óravásárlásra vonatkozó kifejezések az Ajándékok címszó alatt találhatók. Itt találhatjuk a Milyen idős ez a gyerek? kérdést is, holott van külön életkorra vonatkozó témakör is. Az inkább kedves kulturális vonás, hogy az Eltévedtem kifejezést nem az erdővel, hanem a várossal kapcsolatos kifejezések között találjuk.

A 66. és a 79. oldal között találjuk a hanti–magyar, a 80. és a 87. között a magyar–hanti szójegyzéket. Úgy tűnik, ez utóbbiba csak a társalgási szótárban található szavak kerültek be, a nyelvtani vázlatban találhatók kimaradtak. Nem lévén szinjai hanti szótárunk, ezt különösen fájlalhatjuk. Ugyanakkor a szójegyzék valószínűleg egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy a „kemény” mássalhangzókat jelölő л, н, с megelőzi a „lágy” mássalhangzókat követő л-t, н-t és с-t, függetlenül attól, hogy egyébként a cirill ábécében hol áll az őket követő betű. Érdekes módon a т-nél nem érvényesül ez a sorrend, ott a тетрадь ([tyetragy], 'füzet') pont ott áll, ahol az orosz betűrend szerint is kellene.

A Szinjai hanti társalgási szótár minden hibája ellenére hasznos kiadvány, de inkább segédkönyvként, mint tankönyvként használható. A legrejtélyesebb vonása azonban a címe. Kétségtelen ugyanis, hogy e kiadvány nem csak a gyakorlatban nem használható társalgási szótárként (ehhez túl szűk a bemutatott anyag), de még a kiadványon belül is elenyésző részt foglal el a tulajdonképpeni társalgási példatár. A Szinjai hanti nyelvtani vázlat példamondatokkal és szójegyzékkel cím sokkal pontosabban leírná, milyen kiadvánnyal is van dolgunk.

Pozitívumként kell megemlítenünk, hogy mérsékelten igényes kivitele és csekély terjedelme mellett is ma barátinak mondható az ára: 900 forint.

Vetélytársak

Valamikor réges-régen kétszer is posztoltunk udmurt filmről, nevezetesen az 1994-es Alangaszar árnyéka című alkotásról. Sajnos a filmből semmilyen részletet nem tudtunk bemutatni, mindössze a forgatási helyszínt mutathattuk meg fényképeken. Sajnos a helyzet azóta sem lett jobb, ehhez a filmhez nem tudtunk hozzáférni.

Más a helyzet azonban egy másik udmurt filmmel, az 1928-as Vetélytársakkal. Természetesen ezt sem tekinthetjük igazán udmurtnak, hiszen tematikája udmurt, de a nyelve orosz: igaz, mivel némafilmről van szó, és a feliratok vannak oroszul, ez kevésbé zavaró. Míg az Alangaszar árnyéka a kitalált udmurt őstörténetben játszódik, a Vetélytársak igazi kortárs tematikájú film: mi másról szólhatna, mint a kolhoz megalapításáról, a szocializmus építésének kezdetéről. Igazi értéke persze nem ebben van, hanem abban, hogy a kor hamisítatlan udmurt környezetét láthatjuk. Annak érdekében, hogy a közönség sajátjának érezze a filmet, hitelesen kellett utánozni a környezetet. Így valóban olyan ruhákat látunk, amilyeneket az udmurtok a huszas évek végén hordtak, illetve hamisítatlan udmurt tájakban gyönyörködhetünk.

A vérbeli propaganda szerelmi történetbe van ágyazva: Jadigarért, a szövetkezet legtanultabb tagjáért küzd Italmasz (beszélő név: zergeboglár, az udmurtok nezeti virága), Sanmajev kupec lánya és ...tigis (a név eleje nem látszik a feliraton), a szegény leány. Természetesen a kupec eszközként szeretné felhasználni a lányát a szövetkezet tönkretételére. Az itt bemutatandó részletek főként azt a szálat emelik ki, ahogy Italmasz ajándékkal, a szépségével, illetve csellel (kígyómarást színlelve) próbálja meg elcsábítani Jadigart, akinek természetesen osztályöntudata nem engedi, hogy egy kupec lányával kezdjen.

A rövid klipet a Yumshan Promo készítette (ők elsősorban a modern udmurt ifjúsági kultúra megteremtésén fáradoznak), ezért a „fiatalos”, de udmurt népzenei alapokra épülő aláfestés. A klip végén azt a felemelő jelenetet láthatjuk, amikor Jadigar beüzemeli a rádiót, és megszólal Moszkva... valójában itt a 2010. március 11- i rendezvény reklámját halljuk, természetesen oroszul.