Észak-Itáliában található Merano városa. A dél-tiroli régióhoz tartozik, lakosainak száma 35 ezer, túlnyomórészt németajkúak, de fél százaléknyian még a ladin nyelvet beszélik. A város magas hegyek lábánál fekszik, éghajlata és történelme kedvező stb., stb. A Wikipédiából még ennél is többet lehet megtudni Meranóról (http://en.wikipedia.org/wiki/Merano), csak éppen a legfontosabbakat nem. Az viszont itt és most olvasható:
1. Ebben a városban született Gertrúd, meráni hercegnő, II. András király (1205–1235) felesége. Hazánkbéli tevékenységének egy igen nehezen olvasható drámát (Bánk bán) és egy ebből következően igen nehezen megtanulható érettségi tételt köszönhet a magyar nemzet. Mindezekből megállapítható: talán jobb lett volna Gertrúdot életben hagyni. A város igazi finnugor jelentősége azonban nem benne áll.
2. Merano, vagy ahogy németajkú lakosai nevezik: Meran ősi Habsburg-birtok. Régebben még nem volt annyira ősi, mint most, Velence meg is próbálta hát elragadni I. Miksa német-római császártól (1493–1519). A Kr. u. 1508. évben kezdődött a háború, melynek során 1514-ben az ellenérdekelt felek Merano várának falai alatt is csetepatéba bonyolódtak egymással. Az ütközetben a császár felfigyelt egy vitéz hadfira, a stíriai Wippachból származó Siegmund Herbersteinre.
A fiatal katona érdemei elismeréseként rövidesen kapcsolatba került az udvarral, az uralkodói tanács tagja lett. 1516-ban kapta első diplomáciai megbízását: a dán királynál járt. Hazafelé tartott éppen, midőn a futár egy újabb császári paranccsal rátalált: irány Moszkovia. A politikai körülmények később szükségessé tették, hogy még egyszer fölkeresse minden oroszok urát. Második útjára 1526-ban indult. Élményeit Rerum Moscoviticarum Commentarii című művében írta meg. Útleírása hihetetlenül népszerű lett Európában: a 16. század folyamán 6 latin, 5 német, 2 olasz, 1 angol és egy nem teljes cseh kiadása jelent meg.
Herberstein műve tele van finnugor vonatkozású híradásokkal. Moszkoviát és szomszédait ismertetve lényegében minden finnugor népről és az északi szamojédokról is megemlékezik. A balti finn területek közül említi Karjala és Livónia földjét, és olvashatunk arról, hogy a beloozeróiaknak saját nyelvük is van (ami nyilván finnugor lehetett). A Volga-vidék leírását olvasva a mordvinokkal és a cseremiszekkel találkozunk (utóbbiak között az udmurtokat is sejthetjük). A Permi Föld is kétszer szerepel Moszkovia birtokainak ismertetésében. A Jugriába vezető út a tundra déli peremterületein halad, ezért leírást kapunk a szamojédokról is. A moszkvai udvarban Herberstein értesült a Kazany elleni 1523-as hadjárat eseményeiről és a cseremiszek hadi tetteiről is, Grigorij Isztoma orosz diplomata pedig a lappföldi átkelés viszontagságairól és a lappok életéről tájékoztatta Ferdinánd követét.
Herberstein műve több magyar közkönyvtárban is elérhető, finnugor vonatkozásait lásd a http://finnugor.elte.hu/forrasok/herbersteinindex.htm címen.
Ha a meráni csata nem lett volna, talán még most sem tudjuk, hogy kik azok a finnugorok (s köztük kik vagyunk mi).
1. Ebben a városban született Gertrúd, meráni hercegnő, II. András király (1205–1235) felesége. Hazánkbéli tevékenységének egy igen nehezen olvasható drámát (Bánk bán) és egy ebből következően igen nehezen megtanulható érettségi tételt köszönhet a magyar nemzet. Mindezekből megállapítható: talán jobb lett volna Gertrúdot életben hagyni. A város igazi finnugor jelentősége azonban nem benne áll.
2. Merano, vagy ahogy németajkú lakosai nevezik: Meran ősi Habsburg-birtok. Régebben még nem volt annyira ősi, mint most, Velence meg is próbálta hát elragadni I. Miksa német-római császártól (1493–1519). A Kr. u. 1508. évben kezdődött a háború, melynek során 1514-ben az ellenérdekelt felek Merano várának falai alatt is csetepatéba bonyolódtak egymással. Az ütközetben a császár felfigyelt egy vitéz hadfira, a stíriai Wippachból származó Siegmund Herbersteinre.
A fiatal katona érdemei elismeréseként rövidesen kapcsolatba került az udvarral, az uralkodói tanács tagja lett. 1516-ban kapta első diplomáciai megbízását: a dán királynál járt. Hazafelé tartott éppen, midőn a futár egy újabb császári paranccsal rátalált: irány Moszkovia. A politikai körülmények később szükségessé tették, hogy még egyszer fölkeresse minden oroszok urát. Második útjára 1526-ban indult. Élményeit Rerum Moscoviticarum Commentarii című művében írta meg. Útleírása hihetetlenül népszerű lett Európában: a 16. század folyamán 6 latin, 5 német, 2 olasz, 1 angol és egy nem teljes cseh kiadása jelent meg.
Herberstein műve tele van finnugor vonatkozású híradásokkal. Moszkoviát és szomszédait ismertetve lényegében minden finnugor népről és az északi szamojédokról is megemlékezik. A balti finn területek közül említi Karjala és Livónia földjét, és olvashatunk arról, hogy a beloozeróiaknak saját nyelvük is van (ami nyilván finnugor lehetett). A Volga-vidék leírását olvasva a mordvinokkal és a cseremiszekkel találkozunk (utóbbiak között az udmurtokat is sejthetjük). A Permi Föld is kétszer szerepel Moszkovia birtokainak ismertetésében. A Jugriába vezető út a tundra déli peremterületein halad, ezért leírást kapunk a szamojédokról is. A moszkvai udvarban Herberstein értesült a Kazany elleni 1523-as hadjárat eseményeiről és a cseremiszek hadi tetteiről is, Grigorij Isztoma orosz diplomata pedig a lappföldi átkelés viszontagságairól és a lappok életéről tájékoztatta Ferdinánd követét.
Herberstein műve több magyar közkönyvtárban is elérhető, finnugor vonatkozásait lásd a http://finnugor.elte.hu/forrasok/herbersteinindex.htm címen.
Ha a meráni csata nem lett volna, talán még most sem tudjuk, hogy kik azok a finnugorok (s köztük kik vagyunk mi).
Bejegyzések
