Tõnu Seilenthal a rokon népek támogatását célzó észt programról

A Komi Köztársaság Észtországi Üzleti Hírportálja interjút közöl Tõnu Seilenthallal, a Tartui Egyetem docensével, az Uráli (finnugor és szamojéd) nyelvek és kultúrák észt állami támogatásának programja tanácsának elnökével.

Kérdésre válaszolva Seilenthal elmondta, hogy Észtország számára nem közönbös a rokon népek és nyelvek sorsa. A konkrét támogatásokról nem minisztériumi tisztviselők, hanem független bizottság dönt. Bár elvben a döntést a minisztérium felülbírálhatja, ezt egyszer sem tette meg.

Arra a kérdésre, hogy mennyire sikeres a program, Seilenthal azt válaszolta, hogy a támogatott projektek többsége eddig megvalósult, ha nem is mindig pontosan úgy, ahogy a támogatás elnyerésekor tervezték.

A program a legtöbb pénzt finnugor diákok észtországi egyetemeken és fősikolákon való oktatására fordítja. Eddig egyszerre legfeljebb száz diák tanult a program támogatásával. Az utóbbi időben a doktori programokra jelentkezőket igyekeznek támogatni. A tanulmányikat megkezdők és a végzők aránya nagyjából megfelel az észt diákoknál jellemző arányra. Egyesek korábban hazatérnek, de sokan végeznek is.

Jelenleg a finnugor diákokat nem a régiók küldik, mint öt-tíz évvel ezelőtt, hanem a diák maga felvételizik az egyetemre, és ha felvételije sikeres, támogatást kap a programtól. Ez körülbelül a megélhetésre elég, beleértve a lakbért és az évi két hazautazás költségét is. Kivételes esetekben, ha az adott diplomát csak térítésköteles képzés keretében lehet megszerezni, fizetik a tandíjat is.

Seilenthal szerint a program hatásosságát elsősorban azzal mérhetjük, hogy a megvalósult terveknek mekkora társadalmi hatásuk van. Természetesen elsősorban az oroszországi finnugor társadalmakról van szó.

Egyelőre sajnos nincsenek pontos felmérések arról, hogy a program támogatásával finnugor nyelvekre fordított kiadványok hogyan jutnak el az olvasókhoz és mennyire népszerűek. A minél hatékonyabb terjesztés érdekében igyekeznek együttműködni a hatóságokkal. Így tesznek pl. most, az első mari nyelvű Mariföld-térkép kiadásakor.

A programnak köszönhető a moksa nyelű Mordvin mitológia kiadása. Seilenthal külön kiemeli a komi Nyikolaj Kuznyecov (Nikolay Kuznetsov) temékenységét. Ő egyetemi és doktori tanulmányait egyaránt Tartuban végezte. Most az egyetemen nyelvi lektorként dolgozik, komi nyelvet tanít, emellett az Észt Irodalmi Múzeumban dolgozik, nemrégiben publikált egy Paul Ariste által gyűjtött komi folklórgyűjteményt. (Jelenleg a Tartui Egyetemen négy finnugor nyelv tanulható anyanyelvi – helybeli doktorandusz – tanártól: erza, mari, komi és udmurt. Ez egyedülálló a világon. Seilenthal nem említi, de Kuznyecov szerzője egy kicsi, de nagyon jól használható komi–magyar szótárnak is.)

A tervek szerint készül egy kb. húszezer szócikkes észt–udmurt szótár, mely remélhetőleg már jövőre megjelenik. Több hasonló szótár kiadását is tervezik.

Sajnos azonban évek óta nem tudnak megoldást találni arra, hogyan támogathatnának más jellegű: környezetvédelmi, egészségügyi programokat, melyek nem kevésbé fontosak az uráli népek megmaradása szempontjából. A program tanácsának ugyan lenne joga ilyen projekteket is támogatni, de elsősorban a források szűkössége miatt erre eddig nem került sor. Ha azonban Oroszoroszországból indul ki hasonló kezdeményezés, azt tudják támogatni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a projekt valamilyen észt szervezettel való együttműködés keretében valósuljon meg. Ilyen partnereket nem nehéz találni.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy miben nem sikeres a program, Seilenthal azt válaszolta, hogy korábban tervezték, hogy biztosítják a felsőfokú végzettség észtországi megszerzésének feltételeit a szibériai uráli népek tagjai, manysik, hantik, nyenyecek számára is. De közülük mindössze egy nyenyec tudta megszerezni a magiszteri fokozatot, a többiek hamarabb megszakították tanulmányaikat.

Az észt, a finn és a magyar tevékenységet összehasonlítva Seilenthal azt válaszolta, hogy Magyarország sokkal kevesebb diákot fogad, mint Észtország. Magyarországra a régiók (pontosabban azok minisztériumai) küldik a diákokat. Az így küldött diákok az esetek többségében nem is beszélnek finnugor nyelvet.

Finnországban nem teljes képzésre, csupán egy-két szemeszterre fogadnak diákokat, elsősorban doktoranduszokat, ill. olyanokat, akik már fokozatot szereztek.

Mindhárom ország közös problémája, hogy tanulmányuk végeztével a diákok nem mindig térnek haza. Persze egyes esetekben valamilyen módon külföldön is saját népük javát szolgálják, de nem minden esetben. Ezen azonban aligha lehet segíteni.

Amikor Európában Oroszországról beszélnek, gyakran egy etnikailag homogén, csupán oroszok által lakott államra gondolnak. Amikor októberben Párizsban finnugor kulturális hetet tartottak, sokak számára meglepetés volt, hogy Oroszországban van élő udmurt nyelv és kultúra.

A program iránt a legélénkebben Mariföldön, Udmurtiában és Mordóviában érdeklődnek. Meglepően kevés a Komi Köztársasággal való együttműködés – ennek oka azonban lehet az is, hogy ők máshol találnak fedezetet programjaik finanszírozására, például Finnországban vagy a Barents-tengeri együttműködés programjaiban. Szintén kicsi az érdeklődés a balti-finn népek (karjalaiak, vepszék) körében: ők könnyebben és gyorsabban kapnak támogatást Finnországtól.

A programm finanszírozásának keretét az idén évi 3-ról 5 millió észt koronára (192 ezer, ill 320 ezer euró) emelték. Ezt az összegetolyan célokra – a gazdasági válság ellenére – a jövő évre sem csökkentették. A költségvetés teljes összegéhez és a lakosság számához viszonyítva egyaránt Észtország fordít a legtöbbet erre a célra.

Ráadásul Észtország nem ebből a forrásból költ a pénzt olyan célokra, mint a Finnugor Népek Konzultatív Bizottsága tagságának évi tizenegyezer eurós tagsági díja, ahogy pl. Magyarország teszi, hanem az ilyen költségeket más állami forrásokból biztosítják. Külön költségvetési forrásokból tartják fenn a Fenno-Ugria Társaságot, amely kb. félmillió észt koronát (32 ezer euró) kap évente. A felsoroltakon kívül is lehet állami forrásokhoz jutni, így például a Tartui Egyetem másfélmillió koronát (96 ezer euró) kapott a finnugor nyelvek kutatásának céljára.

Seilenthal azt is elmondta, hogy a rokon népek támogatására indított észt, finn és magyar programok között nincsenek viták, nézeteltérések. Finnországban már 1993-ban folytattak tárgyalásokat az együttműködésről. Ekkor döntés született arról, hogy a három állam egyetlen közös programot indít az uráli népek támogatására. Ez azonban nem indult el, így a finnek elindították saját programjukat. Az észt kormány 1998-ban fogadta el saját programját, pénzügyi támogatásban 1999 óta részesül. [Diákokat azonban már jóval korábban is fogadtak. – FL]

A három ország kulturális és oktatási miniszterei 2000-ben újra találkoztak Tartuban, ekkor úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy munkabizottságot, melyben a nemzeti programok vezetői hároméves váltással felváltva vezetik a csoportot. Ez év végéig Finnország elnököl, legutóbb november végén tartottak találkozót a közös projektek megvitatására. Észtország 2009 és 2011 között fog elnökölni.

A találkozók célja a tapasztalatcsere, így például Mariföld korábban említett, mari nyelvű térképe adta az ötletet ahhoz, hogy a finnek udmurt nyelvű Udmurtia-térképet bocsássanak ki. Az észtek egyébként is azt tervezik, hogy minden finnugor köztársaság térképét elkészítik a névadó nemzet nyelvén. A programok közül leginkább a múzeumok együttműködése jelentős, ezt Finnország koordinálja.

A közös projektek száma feltehetően nőni fog. Az Európai Unió két és fél millió eurót különített el az oroszországi finnugorok számára indított projektek részére. A következő évre ugyanekkora összeg lesz elkülönítve. Azonban az Európa Tanács még nem dolgozta ki a projektek finanszírozási mechanizmusát, ennek következtében ezt az öt millió eurót jövőre kell elkölteni.

Az észt program első tíz éve jövőre lejár, idén decemberben kezdik kidolgozni az újabb tíz éves program alapjait. Radikális változások azonban nem várhatóak. Az oktatás és a projektek finanszírpozásának aránya (az összeg fele-fele) nem változik, de bevezetik a rövidebb részképzések (egy-két szemeszter) támogatását. Remélik, hogy az oktatási, tudományos és tömegkommunikációs programok mellett környezetvédelmi és egészségügyi programokat is tudnak támogatni. Ha az új programot elfogadták, reklámkampánnyal próbálják meg felhívni rá a potenciális oroszországi partnerek figyelmét.

Az észtországi politikusok pártállástól függetlenül fontosnak tartják a finnugor népek közötti együttműködést. A program tanácsa jó kapcsolatokat ápol az észt országgyűlés külpolitikai bizottságával. A bizottság rendszeresen meghallgatja a program képviselőit. A képviselők jelentős része kifejezetten érdeklődik a finnugor ügyek iránt.

A program, akárcsak a hasonló finn és magyar program, két fővel képviselteti magát a Finnugor Népke Konzultatív Bizottságában. Mivel kevés az ember, ugyanazok ülnek a különböző bizottságokban. [A bizottság honlapján nem érhetők el a bizottsággal kapcsolatos alapvető információk, így például a tagok listája és munkaterve sem. Egyedül a 2008. november 10–11-i ülés programja és résztvevőinek listája szerepel (ezek is kizárólag oroszul). Utóbbi szerint Magyarországot Szíj Enikő képviselte. – FL]

A program tanácsával konzultálnak az európai parlament észt képviselői is, és a parlament is kellemes meglepetést okozott döntésével.

Az interjúban ezután szó esik a komiföldi „finnugor olimpia” tervéről (Seilenthal erről nem kíván nyilatkozni, mert nem érzi magát kompetensnek), ill. arról is, hogy a finnugor egyetemek közötti együttműködést célzó mari javaslat hamvába holt. Seilenthal azonban minden együttműködést szívesen fogad, különösen a finnugor nőszövetség ötletét és a finnugor ifjúsági szervezetek közötti együttműködést emeli ki. Az észt program ezeket is támogatja, finanszírozza konferenciák, szemináriumok, kutatások, monitoringok költségeit. Ha a program költségvetésébe már nem fér be egy-egy jó projekt támogatása, akkor igyekeznek más lehetőségeket keresni.

[Az interjú végén egy ide nem tartozó kérdés, az izsmai komik státuszámnak kérdése merül fel.
Ezt a részt egy külön posztban fogjuk közölni. Az észt rokon népek programjának első öt évéről itt olvashatunk. Lényegében ez a program érvényes a mai napig. A hasonló magyar programról internetes forrást nem sikerült fellelni.]