Ahhoz, hogy megértsük a hiba természetét, ismernünk kell az orosz kézírást. Nézzük meg, hogy néz ki a G, ill. a g!
Nézzük meg, milyen lesz az utána álló l!
Látható, hogy ha a Gl kapcsolatot leírjuk, akkor az l becsúszhat a G kalapja alá. Ilyenkor úgy tűnhet, mintha a kalap három száron állna. Van hasonló betű? Van bizony, méghozzá a T!
Természetesen a dolog fordítva is működik: ha a T szárait kicsit slendrián módon írjuk, úgy tűnhet, mintha azok nem a szárak lennének, hanem egy külön betű, pl. egy l.
Valójában a következő történhetett. Honti biztos akart lenni abban, hogy nem felejti el a falu nevét, és nem is szerette volna rosszul lejegyezni. Minden valószínűség szerint az adatközlőt kérte meg, hogy írja le valahova. Az adatközlő persze az oroszországi szokás szerint hanyagul írt, Honti meg idővel, amikor a feljegyzéshez fordult, már elfelejthette, hogy hogyan is hangzott a falu neve. A felírt szó T-jét pedig Gl-nek silabizálta ki, így lett Tugijaniból Glugijani.
Hogy mindez nem a valóságtól elrugaszkodott okoskodás, arra meggyőző bizonyítékunk van. Az alábbi kézírást tavaly rögzítettük Tugijaniban.
6 megjegyzés:
Nagyon szép találat!
Oroszországban is szokás az írott ш alá, és a m (T) felé vonalat húzni?
Ott szokás, hol még? :)
Mongóliában.
Ja, ha nekünk át kellett volna vennünk a cirill ábécét, nyilván mi is így csinálnánk...
Ezek szerint ez nem mongol sajátosság :)
Megjegyzés küldése