Ha a magyar nyelv nehézségeiről kérdezzük a magyarul tanulókat, a tárgyas ragozás az igekötőkkel együtt a lista legelőkelőbb helyén szokott szerepelni. Nyelvtanulási karrierünk során viszont mi magunk ritkán találkozunk még egy olyan nyelvvel, amelyben szintén megtalálható lenne a tárgyas vagy pontosabban a határozott (determinált) ragozás. Különösen egy olyan nyelvvel, amelynek a megismerése során rá kell döbbennünk, hogy a magyar tárgyas ragozás átlátható és néhány egyszerű szabály követésével helyesen alkalmazható.
Az uráli nyelvek esetében a határozott ragozás megléte nem ritka jelenség, az obi-ugor és a szamojéd nyelvek mellett a két mordvin nyelvben is megtalálható. A határozott (determinált) és határozatlan (indeterminált) ragozás megkülönböztetése azért szerencsésebb, mint az alanyi és tárgyas ragozás terminusok használata, mert az utóbbi félrevezető lehet például az Olvasok egy könyvet típusú mondatok esetén, amelyekben tárgy szerepel, mégis alanyi ragozást használunk. Ez rá is mutat a magyar nyelvnek arra a sajátságára, hogy a nem alanyi típusú ragozás használatának egyik feltétele a tárgy határozottsága. A másik kritérium (természetesen a tárgy megléte mellett), hogy harmadik személyű legyen. (A -lak/-lek formákra itt nem térek ki.) A mordvin nyelvekben ezzel szemben egyáltalán nem mindegy, hogy milyen személyű a tárgy, ugyanis különböző igei formák a határozott tárgy számát és személyét is jelölik. 112 különböző formát különíthetnénk el és lennénk kénytelenek megtanulni, ha minden személyre és számra külön toldalék utalna. Azonban teljes paradigmát a mordvin nyelvekben csak a harmadik személyben találhatunk, a ragozás itt teljes, összesen 61 eltérő formánst különböztethetünk meg. Ez árulkodik arról a jelenségről, hogy a határozott ragozás történetileg az egyes szám harmadik személyből indult ki. A magyarban nem is terjedt ki a többi személyre, a mordvin nyelvekben igen, de a többi személyre utaló alakokban számos egybeesést figyelhetünk meg.
Ha a jelenség eredetének kívánunk utánanézni, heves vitákra bukkanunk. A kutatások mai állása szerint az uralisztikában az az általános felfogás, hogy az indeterminált–determinált szembenállás valamilyen mértékben már az uráli alapnyelvben meglehetett, de egyfajta általános ragozásként és csak a nyelvek saját életében alakult ki teljes mértékben. Azokban az uráli nyelvekben, amelyekben nem található meg a két ragozási típus, azokban is elkülönül, vagy történetük során egy időszakban elkülönült, két egyes szám harmadik személyű forma az ige tranzitív vagy intranzitív jellege alapján, illetve a cselekvés perfektív (befejezett) – folyamatos aspektusa alapján.
A határozott alakok morfológiai felépítettsége nagymértékben hasonló az uráli nyelvekben, azonban a determináló elemek etimológiailag nem vezethetők vissza egy alakra. Egyezés jelentkezik viszont abban, hogy a határozott ragozás mindegyik nyelvben az egyes szám harmadik személyből indult ki és terjedt át más személyekre, később számokra. A determinált paradigma ragjai minden esetben a proto-uráli személyes névmások agglutinálódásából keletkeztek. Néhány észak-hanti nyelvjárást leszámítva, a tárgyas ragozással rendelkező uráli nyelvekben a jelöletlen indeterminált alak áll szemben a testesebb, jelölt determinált formákkal; míg a személyes névmások a determinált ragozásos formákban jelentkeznek, az indeterminált ragozás igeragjai vagy képzői vagy más névmási eredetűek.
A magyar nyelvészetben ezzel szemben a tárgyas ragozás korai ősmagyar kori eredetét tartják valószínűbbnek, az uráli alapnyelvre visszavezethetőként csak az agglutinálódott személyes névmásokat jelölve meg. (Pl. a mordvinban tendencia, hogy a 3. személyű tárgyra -s, a 2. személyűre -t, az 1. személyűre -m elemű toldalék utal.)
A magyar nyelvészetben ezzel szemben a tárgyas ragozás korai ősmagyar kori eredetét tartják valószínűbbnek, az uráli alapnyelvre visszavezethetőként csak az agglutinálódott személyes névmásokat jelölve meg. (Pl. a mordvinban tendencia, hogy a 3. személyű tárgyra -s, a 2. személyűre -t, az 1. személyűre -m elemű toldalék utal.)
A mordvin nyelvek tanulásánál nemcsak a determinált ragozású formák bebiflázása jelent nehézséget, hanem a ragozás eltérő használata is okozhat keserű perceket a nyelvtanuló számára. A mordvinban több szempontot is figyelembe kell vennünk, általánosságban három kritériumnak kell teljesülnie a determinált ragozás megjelenéséhez: a mondatban határozott tárgy van, az ige tárgyas és a cselekvés perfektív aspektusú: veďeńť kandiń ’hordtam be a vizet’, veďeńť kandija ’behordtam a vizet’ (definit-perfektív) (Keresztes 1999). Az utóbbi esetben az ige determinált ragozású, a tárgy mindkét esetben határozott, csak az igeszemléletben (folyamatos vagy befejezett-e a cselekvés) van különbség.
A tulajdonnevek és a birtokos személyraggal ellátott formák mellett a mordvin nyelvekben indeterminált igei formák állnak, ugyanezt tapasztalhatjuk a Tudom, hogy típusú alárendelő mellékmondatokban. A mordvin nyelvekben viszont a ’minden’ jelentésű általános névmás és a genitívuszi (birtokos esetű) ragot tartalmazó vonatkozó névmás is határozott ragozást kíván.
Összefoglalva becses tárgyas ragozásunk nem is annyira kuriózum, mint ahogy ezt eddig (talán) gondoltuk. Ugyanakkor az is tanulságos, hogy ezekben a számunkra viszonylag könnyebben hozzáférhető uráli nyelvekben gyakran olyan izgalmas nyelvi csemegéket lehet felfedezni, mint amilyeneket távoli óceániai vagy ausztrál bennszülött nyelvek kutatói írnak le.
- Dr. Balásné dr. Szalai Edit. 1999. A határozottság kifejezése a magyar és a mordvin nyelvben. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 212. szám. Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. (szerk. V. Raisz Rózsa és H. Varga Gyula) I. kötet. Kiadja a Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 381–387.
- Keresztes László. 1999. Development of Mordvin Definite Conjugation. MSFOu 233.
- Patayné Salamon Ágnes. 1983. Az erza-mordvin tárgyas szerkezetek. Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. Debrecen.
- Zaicz Gábor. 2003. A mordvin tárgyas szerkezetekről. In: Uráli TÁRGYaló 2002. január 10–12. (szerk. Oszkó Beatrix, Sipos Márta). Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 164–177.
Bejegyzések
4 megjegyzés:
"A határozott (determinált) és határozatlan (indeterminált) ragozás megkülönböztetése azért szerencsésebb, mint az alanyi és tárgyas ragozás terminusok használata, mert az utóbbi félrevezető lehet például az Olvasok egy könyvet típusú mondatok esetén, amelyekben tárgy szerepel, mégis alanyi ragozást használunk."
Ezt az érvelés sosem értettem. Ilyen erővel szerintem írhatnánk, azt is, h a tárgyas--tárgyatlan terminus a jobb, mert a határozott--határozatlan nem mutatja, h nem akármelyik mondatrésznek, hanem a tárgynak kell határozottnak lennie.
"A másik kritérium (természetesen a tárgy megléte mellett), hogy harmadik személyű legyen." -- A manysiban határozott ragozást használnak egyes és többes számú tárgy mellett is, és asszem, a hantiban is.
"A határozott alakok morfológiai felépítettsége nagymértékben hasonló az uráli nyelvekben, azonban a determináló elemek etimológiailag nem vezethetők vissza egy alakra." -- Miben hasonló? Az obi-ugor nyelvekben kiszegmentálható a tárgy számára utaló elem, míg a magyarban nincs is ilyen megkülönböztetés.
"Néhány észak-hanti nyelvjárást leszámítva, a tárgyas ragozással rendelkező uráli nyelvekben a jelöletlen indeterminált alak áll szemben a testesebb, jelölt determinált formákkal" -- Pontosan melyik hanti nyelvjárásban? Én az északi manysiról tudom, hogy ott az alanyi ragozásban is jelölt minden alak (ott is csak kijelentő mód jelen időben), de a rendhagyó igék ott is kivételesek, mert ott jelen idő kijelentő módban az egyes szám harmadik személyű alak is jelöletlen. (Persze elemzés kérdése is, de az alanyra utaló szegmentum biztos nincs rajtuk.)
"A magyar nyelvészetben ezzel szemben a tárgyas ragozás korai ősmagyar kori eredetét tartják valószínűbbnek, az uráli alapnyelvre visszavezethetőként csak az agglutinálódott személyes névmásokat jelölve meg. (Pl. a mordvinban tendencia, hogy a 3. személyű tárgyra -s, a 2. személyűre -t, az 1. személyűre -m elemű toldalék utal.)" -- Nem értem, hogyan függ össze a két állítás...
"általánosságban három kritériumnak kell teljesülnie a determinált ragozás megjelenéséhez: a mondatban határozott tárgy van, az ige tárgyas és..." -- Az hogy a mondatban tárgy van, nem előfeltételezi-e, hogy tárgyas igének is kell lennie???
"és a genitívuszi (birtokos esetű) ragot tartalmazó vonatkozó névmás is határozott ragozást kíván." -- Példa híján én ezt nem is értem.
Én nagyon hiányoltam a példákat minden említett nyelvnél és jelenségnél, s - mint kis telhetetlen - nem is csak egyet-egyet, hanem mindenhol többet is :) Aki nem ismeri az említett nyelveket (mint pl. én) adott nyelveket, annak bizonyára hasznos lenne.
Köszönöm a megjegyzéseket, megpróbálok sorban mindegyikre válaszolni:
1. A határozott-határozatlan ragozás terminusban valóban nincs benne a tárgyra való utalás, de szerintem pontosabban kiemeli a lényeget, mint az alanyi-tárgyas megkülönböztetés. Persze a legprecízebb a határozatlan tárgyas és a határozott tárgyas ragozás megnevezés lenne, de ez eléggé nyakatekert.
2. A harmadik személyű tárgy kitételnél a magyar nyelvre utaltam, nem az uráli nyelvekre általában.
3. A hasonlóságot arra a tendenciára értettem, amely legalábbis a magyarra és az erzára igaz, hogy a határozott ragozásban általában a birtokos személyragok agglutinálódott formája jelenik meg igeragként. Természetesen az egyes nyelvekben kialakulhattak olyan jegyek, amelyek a többi nyelvben nem.
4. Tanulság, hogy ne írjak olyan nyelvről, amit nem ismerek. A mondat a hanti nyelvjárásokról az Uralisztika tankönyv 95. oldalának lábjegyzete alapján készült. Elképzelhető, hogy félreértettem, mert egyrészt a hantit egyáltalán nem ismerem, másrészt mert sajnos ennek az infónak nem néztem aztán utána.
5. A mordvin nyelvekben a determinált ragozásban található igei személyragok szintén személyes névmásokból agglutinálódtak (erre utalnak a -m, -t, -s elemű ragok).
6. A kritériumok sorrendje volt hibás, a helyes sorrend: az ige tárgyas, a mondatban található tárgy határozott és harmadik személyű. Egyébként szerepelhetnek a mondatban olyan mondatrészek, amelyek formailag tárgyak, jelentésükben határozószók (pl. egy kicsit sietek).
7. Peťa, kińť Vaľa uš sodiźe, uľńeś pŕevej. Petya, akit Valja már ismert, okos volt. (A ki 'aki' vonatkozó névmás kińť determinált genitivus ragos formája.)
8. A példákkal valóban túl szűkösen bántam, igyekszem ezeket hamarosan pótolni.
Kedves Bogi!
1. Abban ugye egyetértünk, hogy a határozott/tárgyas ragozáshoz határozott tárgy kell. Akkor hogyan értendő az, hogy a határozott ragozás terminus "pontosabban kiemeli a lényeget", mint a tárgyas ragozás terminus? Én meggyőzhető vagyok, de azzal, hogy "a szívem csücskében érzem", nem.
2-3. Nekem úgy tűnt, hogy a bekezdés az uráli nyelvekről szól.
4. Az idézett helyen egyes hanti nyelvjárásokról van szó. Utánajártam a dolognak (Honti: Chrestomathia Ostiacica, 38-45), és eszerint éppen az északi nyelvjárások azok, ahol az alanyi ragozás egyes szám harmadik személye mindig ragtalan. Az első kivétel a már délies nyelvjárásokat mutató serkáli, ahol jelen időben lehetséges egy rag megjelenése, ha a tő t-re végződik. A nizjamiban, amit már hol az északihoz sorolnak, hol a délihez, általában valóban jelölt, de a déliben csak múlt időben. A keletiek közül a szurgutiban perfectumban és az i ~ 9j végű tövek után kötelezően, a mássalhangzókra végződő tövek után fakultatívan jelenik meg. A vahi-vaszjugániben szintén lehet jelölt, de jelen időben csak aktívumban, illetve a jelöletlen múltban. Tehát egyedül a nyizjamiról nem mondhatjuk el, hogy legalább az esetek többségében jelöltebb a tárgyas, mint a tárgyatlan ragozás (persze csak egyes szám harmadik személyben). Paradox módon az Uralisztika éppen nyizjami példát hoz, és pont olyat, ahol az alanyi ragozásban jelöletlen alak van.
5. Számomra a szövegösszefüggés ott bomlik meg, hogy az első mondat a magyar nyelvészetről és a korai ősmagyarra vonatkozik, majd erre jön egy mordvin példa -- holott mordvin példa aligha lehet releváns az ősmagyarral kapcsolatban.
Egyébként szerintem itt említhető lenne, hogy a bemutatott felfogás azért nem fogadható el, mert az összes uráli nyelvben megvannak a személyes névmási eredetű igeragok (és ide jöhetne a mordvin példa), és nehezen elképzelhető el, hogy ezek mind párhuzamos fejlődés során alakultak ki.
6. A példa ügyes, de mi a bizonyíték arra, hogy a kicsit tárgy? Persze névelős határozószó nehezen lehetne, de miért kell valamilyen kategóriába besorolni? Az biztos, hogy az idézet mondatban a kicsit jelentése nem kompozicionális abban az értelemben, ahogy pl. az Eszek egy kicsit mondatban az, ha arra utalunk, hogy több sütemény, szendvics közül egy kisebbet fogunk elfogyasztani. Ezzel szemben "tárgyatlan" igék is lehetnek tárgyasak, sőt, határozott tárggyal is állhatnak: Amikor a második kört futottam, ... Persze definíció kérdése, hogy azt tekintjük-e tárgyas igének, amelynek szemantikájához szükségszerűen kapcsolódik a tárgy, vagy az olyat, ami valamilyen környezetben felvehet tárgyat. Ezért célszerűbbb szerintem csak annyit mondani, hogy ha tárgy van, és az határozott. (Ezzel egyébként az egy kicsit problémáját is kikerültük, hiszen a kicsit ilyesmi jelentésben nem használatos).
7. A fordítás alapján nekem úgy tűnik, hogy a kińť a mondatban tárgy.Én még csak sejtem, hogy a mordvinban lehet genitivusragos tárgy (bár arról már fogalmam sincs, hogy ez, különösen az adott szövegkörnyezetben, mivel állhat szemben), de mi van a Rénhírek egyszerű olvasójával. Vagy például mi az, hogy "determinált genitivus"? Van "indeterminált genitivus" is? Szerintem még aki járatos az esetekről szóló általános nyelvészeti szakirodalomban, az is megütközéssel olvassa ezt.
Megjegyzés küldése