Finnugor várak/1. – Koporje

Koporje Oroszországban, a Leningrádi terület Lomonoszovi járásában található, a Koporka (más források szerint Koporje) folyócska partján, egy magaslaton. Hogy jobban értsük: az egykori Inkeri vagy Ingermannland területén, a Finn-öböl vizétől csupán pár kilométernyire Inkeri belseje felé. E területért évszázadokig folyt a háborúskodás, eleinte a német lovagok és Novgorod, majd Svédország és Oroszország között. A sokszor kiújult csatározások következtében a finnugor őslakosság olyannyira megritkult, hogy a vót nép és nyelv lényegében kihaltnak tekinthető. Becslések szerint a vótok létszáma 100, de inkább 50 fő alatt van.

Koporje az 1600-as években

A novgorodi 1. krónika a 6748. (1240.) évnél ezt írja: „Ezen a télen a németek a csúdokkal a vótok ellen mentek, és győztek és adót vetettek ki rájuk, Koporja környéken pedig erődítményt építettek.”

Ez igen sportszerűtlen cselekedet volt a németektől: kihasználták a tatárjárás okozta felfordulást, az orosz fejedelemségek végveszélybe sodródását. Novgorod városa azonban elkerülte a pusztulást, fejedelme egy év múlva visszavágott:

„A 6749. (1241.) évben. … Ugyanebben az évben Olekszandr fejedelem a novgorodiakkal és a ladogaiakkal, a karélokkal és az izsórokkal a németek ellen ment Koporjába, és bevette a várost, a németeket Novgorodba vitte, a többieket meg szabadon engedte; a vót és csúd árulókat azonban felakasztották.”

Látható, hogy ekkoriban még a Baltikum finnugor őslakói önálló hadrendekbe szerveződve, saját parancsnokaik alatt küzdöttek.

Koporje (vagy Koporja) 1256-ban is szerepel egy híradásban. Ekkor a svédek érkeztek finn (suomi és häméi) segédcsapatokkal Inkeri keleti határára, és erődépítésbe kezdtek a Narvánál (ez lett később Ivangorod). Alekszandr Nyevszkij először Koporjébe ment, azt a látszatot keltve, mintha a novgorodi területre betört svédek és segédcsapataik ellen indulna, de onnan Finnország felé fordult: „És elérték a häméiek földjét, egyeseket megöltek, másokat foglyul ejtettek; és a novgorodiak Olekszandr fejedelemmel mindnyájan épségben visszatértek.”

Koporje lett Novgorod vót körzetének (Водьская пятина/Vogyszkaja pjatyina = Vót ötöd) a központja. Inkeri és lakói, a vótok és inkerik/izsórok még évtizedekig Novgorod fennhatósága alatt maradtak, de a harcokban fokozatosan felőrlődtek. Nyilván megindult eloroszosodásuk is. A 6846. (1338.) évnél ezt olvashatjuk: „Ugyanebben az évben a németek eljártak a városból (Viborgból) Toldoga (település Nyugat-Inkeriben) ellen harcolni, és onnan a vót földre kívánkoztak, s nem foglaltak el semmit sem: mivel a koporjaiak elsáncolták magukat, és Fedor Vasziljeviccsel kitörtek, és megverték a németeket; és ott megölték Mihej Koporjanyint, a jeles férfiút, Fedor alatt pedig megsebesítették a lovát, de neki magának nem esett bántódása, mivel csak néhányan törtek ki.”

A Novgorodi 1. krónikában utoljára az 1383. évben említik Koporjét, de a vótokat már nem. A vár azonban nem veszíti el jelentőségét, sőt Ivangoroddal és Jammal együtt folyamatosan karbantartják, fejlesztik, akár svéd, akár orosz uralom alatt van éppen. Az állandó korszerűsítéseknek köszönhetően az erőd egyre nagyobbodik, terjeszkedik. Egykori nagysága folytan romjaiban is igen tekintélyes. Ma népszerű kirándulóhely, turisztikai látványosság. Az interneten Koporje történetéről is tájékozódhatunk, de sok fotót is találunk az egykori vót körzet székváráról.

A koporjei vár romjai

Koporje részletes története a Világ várai című orosz nyelvű honlapon:
http://www.allcastles.ru/russia/koporye.html

Orosz fotóoldalak Koporjéről:
http://photohost.ru/showgallery.php?galleryid=3344
http://www.dorogami.ru/okrest1.html

Koporje angolul a Wikipédián:
http://en.wikipedia.org/wiki/Koporye

Koporje észtül a Wikipédián:
http://et.wikipedia.org/wiki/Koporje

Koporje finnül a Wikipédián:
http://fi.wikipedia.org/wiki/Kaprio

Koporje az Északi erődök honlapon angolul:
http://www.nortfort.ru/koporje/index.html

Angol nyelvű fotóoldal Koporjéről:
http://enlight.ru/camera/106/index_e.html

Az uráli helyesírások 10. A mai nganaszan helyesírás

Mai nganaszan helyesírásról mindenképpen túlzás beszélni, hiszen csupán az utóbbi évtizedekben jelent meg néhány kiadvány. Itt most a 2004-ben megjelent nganaszan ábécéskönyv alapján mutatom be a nganaszan helyesírást. (Feltehető azonban, hogy ettől kisebb-nagyobb mértékben minden más kiadvány eltér.)

A nganaszan helyesírás is az oroszt követi abban a tekintetben, hogy a mássalhangzók lágyságát általában az őket követő magánhangzók jelölik (vagy ha nem magánhangzó következik, akkor a lágyságjel.) A nganaszanban három kemény–lágy pár van: [n] – [ny], [l] – [ľ] (korábban a magyarban is megvolt, egyes nyelvjárások ), [sz] – [ś] (a magyar [s]-hez áll közelebb). Ezen kívül van egy lágy hang, aminek nincs kemény párja, a [gy].

A [ś] jelölése kivételes, ha [o] követi: ilyenkor lágyságát nem az őt követő ё jelöli, hanem saját betűjele van: ҫ (amit az о követ). (Nem találtam példát a nganaszanban [ľo] és [nyo] kapcsolatra, [gyo] biztosan előfordul, de az ábécében nem. Az ábécéskönyben a ё kizárólag szó eleji helyzetben szerepel, ekkor is egy orosz szóban – a nganaszanban nincs szó eleji [j]).

A [gy]-t ugyanúgy a д + я/е/и/ё/ю/ь jelöli, mint az oroszban. (Bár elvben a д lágyságát külön nem kellene jelölni, hiszen [d] nincs, a heti egy órában nganaszanul – egyébként oroszul – tanuló gyerekek számára egyszerűbb az orosz mintát követni.)

A я nem csak lágy mássalhangzót jelölhet. Ha nem д, л, н vagy с után áll, akkor az [ⁱa] diftongust jelöli.

A nganaszanban ugyan megvan az [ï], de lágy mássalhangzó után nem fordulhat elő, és az [i] sem fordulhat elő olyan nem lágy mássalhangzó után, aminek van lágy párja. Ebből következik, hogy az ы és az и használata hasonló az oroszhoz (azzal a különbséggel, hogy kemény, de lágy párral nem rendelkező mássalhangzók után az [ï] és az [i] is előfordulhat).

A nganaszanban három olyan magánhangzó van amelyik nem fordul elő az oroszban, és ezért saját betűjelet kellett kialakítani neki: a magyar [ü]-höz hasonlót ү-vel, az [ö]-höz hasonlót ѳ-vel jelölik – ezek nem jelenhetnek meg olyan kemény mássalhangzók után, amelyeknek van párjuk, így automatikusan jelölik az előttük álló mássalhangzó lágyságát is.

A harmadik, az ә az e-hez hasonló, de hátul ejtett hangot (nem svát!) jelöl. Ez elvileg előfordulhat lágy mássalhangzó után is, de az ábécéskönyvben nem találtam ilyen példát, így homályban marad, hogyan jelölnék az ilyen kapcsolatot.

A nganaszanban van három olyan mássalhangzó is, amely nincs meg az oroszban, ezért szintén új betűt alakítottak ki neki. Ebből kettő már ismerős: az ӈ az [n]-hez hasonló, de annál hátrébb képzett hangot, a " a gégezárhangot jelöli (a nganaszanban csak egyféle van). A harmadik bevezetett betű, ami a [δ]-t (az angol the névelő kezdőhangjához hasonlót) jelöli, teljesen egyedüli, a Unicodeban és valószínűleg a nganaszanon kívül más írásokban sem fordul elő: з̌. Bár nem túl gyakran bukkan fel a szövegekben, ez az a betű, amelyik alapján egyértelműen azonosíthatunk egy nganaszan szöveget. (Ugyanakkor feltételezhető, hogy más kiadványokban éppen ezt a betűt cserélik másra tipográfiai nehézségek miatt.)

"Finnes" programajánló májusra

Ha finn vonatkozású programokra vágyunk, érdemes szemmel tartanunk a budapesti Finn Nagykövetség honlapjának ajánlatait. A májusi programok között akad egy komolyzenei esemény (a raisiói gyülekezet Martinus-kórusának és a magyar Nap-Éj kórusnak a közös koncertje Szentendrén), két kiállítás (Hannes Heikura, a Helsingin Sanomat fotósának kiállítása a Mai Manó Házban, illetve finn és magyar képzőművész-tanárok közös kiállítása a Pataky Művelődési Központban), valamint egy ún. „Civil Nap” Veszprémben, ahol a Magyar-Finn Egyesület mutatkozik be.

A programok pontos helyszínéről és idejéről, illetve a júniusi programokról a Nagykövetség honlapján tájékozódhatunk.

Szvetlana Gyiniszlamova a Magyar Írószövetségben

Május 4-én (hétfőn) 17 órakor állítólag a Magyar Írószövetség vendége lesz Szvetlana Gyiniszlamova manysi költőnő, akinek manysi és magyar nyelven megjelent kötetéről már korábban beszámoltunk. Azért állítólag, mert az írószövetség honlapján ez a rendezvény nem szerepel. Ennek viszont azért nem tulajdoníthatunk jelentőséget, mert szeptember óta semmilyen program nincs feltüntetve. Nos, forogjon a manysi rulett...

(A szövetség székházának címe: 1062 Budapest, Bajza u. 18.)

Észt hét

Május 6. és 10. között lesz az idei Észt Hét, melynek keretében észt filmeket, színielőadásokat, kiállításokat láthatunk. A rendezvénysorozat hivatalos honlapja itt látható, de amikor e sorokat írom, gyakorlatilag használhatatlan, minden napra ugyanazokat a programokat ajánlja, nem képes elválasztani a különböző programokat. Reméljük, hamarosan kijavítják.