Éppen fél éve írtam Novgorodról, a Finnugor városok című sorozatomban. Folytatni másként e sorozatot nem is lehet, mint Ladoga városával. A két település ugyanis verseng a „legősibb orosz város”, illetve „az orosz állam bölcsője” címért. Novgoroddal kapcsolatban az orosz őskrónika (Poveszty vremennih let = Régmúlt idők krónikája) 6370. évi (= Kr. u. 862) bejegyzését idéztem, amely arról szól, hogy a csúdok, a szlovének, a krivicsek meg a vepszék behívták a ruszokat, hogy uralkodjanak rajtuk. A ruszokat vezető három testvér közül a rangidős Rurik Novgorodban kezdett el uralkodni.
Csakhogy… Csakhogy az orosz őskrónika két változatban maradt fenn. Az egyik a Lavrentyij (Laurentius)-, a másik pedig az Ipatyev (Hypatius)-kódexben olvasható. A Lavrentyij-kódex változata szerint Rurik Novgorodba ment, míg az Ipatyev-kódex szerint Ladogába. Ily módon tehát Ladoga is nevezhető az első orosz állam fővárosának.
A mai Novgorod jelentős település, több mint 200 000 lakossal, míg az egykori Ladoga maradványain egy kicsiny falu vegetál, Sztaraja (= öreg, régi) Ladoga néven. Hajdani nagyságára utal azonban, hogy területén egy vár és mintegy féltucatnyi templom és kolostor található. Ily módon Sztaraja Ladoga Szentpétervár körzetének egyik kiemelkedő turisztikai látványossága. Sztaraja Ladoga 120 km-re található Szentpétervártól, a legközelebbi nagyobb település, a 12 km-re lévő Volhov városa. A falu a Volhov folyó két partján terül el, a Ladoga-tó közelében.
Sztaraja Ladoga térképe a település határában
2003-ban Sztaraja Ladogában nagy hajcihővel ünnepelték meg az orosz államiság 1250 éves évfordulóját. Ezek szerint itt 753-ban már város, sőt főváros volt. Honnan tudni ezt ilyen pontosan? A régészeti feltárások során különböző faépítmények (lakóházak, gazdasági épületek, utak, járdák stb.) maradványai is napvilágra kerültek. Az egyik fadarab dendrokronológiai meghatározásra is alkalmas volt. Ennek alapján a fa kivágásának dátuma: Kr. u. 753. Ebből természetesen csak az következik, hogy a településen 753-ban építési munkálatok folytak. Hogy Ladoga fejedelmi székhely lett volna, az már csak a történeti forrásokra alapozott kombináció. Mindenesetre elképzelhető, hogy Rurikot (amennyiben létezett) egy működő fejedelmi központba hívták be uralkodni.
A vár a folyó felől
Novgoroddal kapcsolatban említettem, hogy a város és a hozzátartozó területek állammá szervezésében együttműködtek a keleti szlávok, finnugorok és vikingek. Ugyanez igaz Ladogára is. Viking sagák többször emlegetik a települést Aldeigjuborg néven. A vikingek és a balti finn őslakók használati tárgyait, ékszereit is megtalálták a ladogai ásatásokon.
Azt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Ladoga volt az orosz államiság bölcsője, az viszont valószínű, hogy a finnugor–keleti szláv–viking együttélés Ladogában hamarabb kezdődött, mint Novgorodban.
Sztaraja Ladoga a Wikipédián angolul itt található, a település orosz honlapja pedig itt. Egy panorámaképen megtekinthető a vár is.
2009-ben mutatta be a Rosszija televíziós csatorna a Rettegett Iván című sorozatot. Uralisztikai szempontból mindenképpen érdekes az uralkodó, hiszen ő foglalta el Kazanyt, melynek következtében az összes mari és udmurt terület orosz uralom alá került, sőt, megnyílt az út Szibéria felé. A sorozatnak további uralisztikai vonatkozása, hogy egy jelenetben Rettegett Iván felkeres egy mari javasembert, hogy segítsen neki fiúutódot nemzeni. A varázsló megnyugtatja, hogy lesz két fia is, de a második gyengeelméjű lesz. Ritka alkalom, amikor az orosz állami televízió országos adásában mari szót hallani.
A csodaszámbamenő jelenségre némi magyarázatot nyújt, hogy a rendező Andrej Espaj édesapja, a szintén Andrej Espajnak nevezett (bár míg a a fiú értelemszerűen Andrejevics, az apja Jakovlevics) a Mari Köztársaságban található Kozmogyemjanszkban született. Igaz, három éves korában a család Moszkvába költözött, de az ő édesapja, a szintén zeneszerző Jakov Espaj (hogy a kör bezáruljon, Andrejevics) már igazi mari volt. Ő volt egyébként az első mari klasszikus zenei szerző.
A múlt század 70-es éveiben Tímár György rendszeresen jelentkezett a Rádiókabaréban egy általa kitalált műfajjal. Ez volt a Nevető Lexikon. A szócikkek adásról adásra szaporodtak-sokasodtak, majd az összeállt nagy mű könyv alakjában is megjelent. Második, javított kiadását 1983-ban bocsátotta közre a szerző „nemzete épülésére, szellemi gyarapodására”. Ebből idézzük most a nyaraló finnugristák és szimpatizánsok szórakoztatására a finnugor vonatkozású szócikkeket. Előtte azonban emlékezzünk meg a szerzőről is:
Tímár György (1929–2003) költő, kritikus, műfordító a magyar nyelv kiváló művelője volt. Rendkívüli nyelvi leleményét nemcsak műfordításaiban, hanem irodalmi paródiáiban és a már említett Nevető Lexikonban kamatoztatta. A humorral és a Rádiókabaréval való kapcsolata a Nehéz nyelv a magyar című jelenetével kezdődött, amelyet Brachfeld Siegfrieddel adtak elő (itt olvasható és hallgatható). Különböző kancsal- és kínrímekkel alkotott bökverseit a Lúdas Matyi is rendszeresen közölte.
És akkor most következzenek a Nevető Lexikon finnugor szócikkei. Szerintem a legjobbak a koholt finn személynevek és a hozzájuk költött legendák. Néhány finnugor szócikk erőltetett, mindenesetre bizonyítja a szerző szakmai jártasságát:
Fauna Erdei szatírok számára létesített finn gőzfürdő, melyben csak Flóra-szappan használható (49.)
Finnyás Válogatós finny, aki az istennek sem ugor (52.).
Harmadfű Többször átfőzött kamillatea. Rendszerint beteg lovakkal itatják (65.).
Manysi (és Mári). Csere-misszek a „Koldus és királylány” című vogul regényből (101.).
Menjen innen (eredeti írásmód szerint: Mänjeninnen, Paavo). A helsinki közlekedésrendészet kapitánya (103.).
Oltári Mälle Oltaari, finn szépségkirálynő. Hazája legutóbbi szépségversenyén magát a híres Huusika Risaalót (lásd ott) is legyőzte mellbedobással. A világszépségversenyt is megnyerte, pedig a legyőzöttek közt olyan nevek voltak, mint a holland Schayna Van Lookehem, az ugandai Dadamell Amin Didi, a közép-afrikai Mimi N’Dene, az osztrák Heidi Dimischwan és a japán Szukacse Csekicsi. A zsűri elnöke, a brit Sir Mawk szerint a világsztár később a szállodaszobában még őt is maga mögé utasította. (Lásd a Téboly c. magazin „Jó volt együtt a hálás Mälle Oltaarival” című fényképes cikkét.) (115.)
Pingvinek Az északon élő mordvinok déli-sarki rokonai. Népviseletük a frakk (124.).
Riszáló Huusika Risaalo, finn szépségkirálynő. Helsinki egyik külvárosában, Garnisaalóban él (134.).
Ural-Altáj A házasság neve vogul nyelven (161.).
Ennyi. Nem magyar anyanyelvű olvasóinknak talán nehézséget okozhat a szócikkek minden nyelvi furfangjának megértése. Számukra különösen ajánlott az egész lexikon elolvasása.
1983. augusztusában járunk, túl a Kádár-korszak csúcspontján, egyre nő az államadósság, a gazdasági problémák. A Szovjetunió Kommunista Pártjának éppen az az Andropov a főtitkára, aki 1956-ban a budapesti szovjet nagyköveti posztot töltötte be. Halála után még türelemmel ki kell várni Csernyenko agóniáját, hogy a Szovjetunió élére másfél évvel később az a Gorbacsov kerülhessen, aki meghirdeti a peresztrojkát és a glasznosztyot. Leggyorsabban akkor kerülhetnénk elmegyógyintézetbe, ha elmesélnénk valakinek, milyen helyzet fog kialakulni az évtized végére.
Ha a történetet a vázáig csupaszítjuk, a következőről van szó. Adott egy politikailag megosztott ország két vezérrel. Az egyik ragaszkodik az ország ősi törvényeihez, szokásaihoz, és bár hajlandó a kompromisszumokra, csak annyit enged, amennyi nem megy az ország függetlenségének rovására („pogánynak tartanak, pedig Bizánc jelét magamra vettem, csak az volt a cél, hogy szabadságunk megőrizzem [...] Pogánynak tartanak, mert szembeszállok a hóditókkal [...]” stb.). Ezzel szemben a másik fél tisztában van azzal, hogy a békét csak úgy őrizheti meg, ha mindenben enged egy külső, az országot fenyegető hatalomnak: saját uralmának egyetlen célja a béke megőrzése, és ennek érdekében a hatalmat is kész átadni: „Fogadd el Rómát és holnap már tiéd az ország”.
Ha feltételezzük a mű befogadójáról, hogy nem egy süket tuskó, hanem egy intelligens ember, aki értelmet keres a dolgokban, és feltételezi, hogy a mű szerzői a valóság egy szeletéről szeretnének valamit elmondani, akkor arra jutunk, hogy akkor és ott az illető valószínűleg csak egyféleképpen értelmezheti a fent vázolt konstellációt. Az ország történetében közel 27 évvel korábban olyan események zajlottak le, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a fent vázolt eseményekre. 1956 sok mindenről szólt, de elsősorban arról, hogy az ország önállóan dönthet-e sorsáról, vagy sem. A különbségek ellenére Koppány könnyen azonosítható Nagy Imrével, aki kommunista volt (azaz Bizánc jelét magára vette), de az ország függetlensége mellett állt ki. Ezzel szemben Kádár felismerte, hogy a Szovjetunióval nem lehet szembeszállni, és hűen követni kell a szovjet utasításokat: ha kell, személyesen számol le ennek ellenzőivel. A darabbeli kereszténység, ill. a korabeli szocialista-kommunista ideológia közötti párhuzamot aligha kell külön magyaráznunk. Ezek a párhuzamok arra szolgálnak, hogy a néző megértse, miről is van szó. Ami ezen túl van, az a helyzet interpretációja.
Ne felejtsük el, hogy 1956 1956 óta (egészen a nyolcvanas évek végéig) nem közbeszéd tárgya. Az átlagos magyar állampolgár alig tud valamit a valódi eseményekről. A szemtanúk is csak az események egy-egy részletét látták, a valódi dokumentumokhoz nem lehet hozzáférni. Az István, a király interpretációja tehát légüres térbe tör be.
El kell ismerni, Nagy Imre (Koppány) nem ördögként van lefestve és nem egyértelműen negatív figura, mint a korabeli hivatalos álláspont szerint. Sőt, a néző sokkal inkább tud azonosulni az ő álláspontjával. A dinamikus, őszinte Koppánnyal szemben a bizonytalan, tépelődő és lényegében személyiség nélküli István áll. (Míg Koppány személyiségjegyeit aligha lehet Nagy Imre valós személyiségével összevetni, addig István szerény természete erős összhangban van a korabeli propaganda Kádár-képével.) A darabból azok a dalok váltak igazán népszerűvé, amelyek Koppány és tábora énekel. Ugyanakkor a darab végső kicsengése Kádárt igazolja: a történelmi szükségszerűség felülírja a pillanatnyi szimpátiákat, hiába áll ki valaki a maga igazáért, ha ezzel veszélybe sodor másokat – ezzel szemben az igazán nagy vezér akár saját népével is szembefordul, hogy megmentse azt. Lám, ezer év alatt a kereszténységhez is hozzá tudtunk szokni, megszeretjük majd a kommunizmust is. Mindez persze még meg van spékelve a jó vezér unalomig ismert toposzával is: vannak persze bajok, de azoknak a haszonlesű, elvtelen, számító lovagok, és nem a rendíthetetlen vezérek az okai. Persze a legfelső vezető nem korrumpálható, nincsenek személyes ambíciói, megelégszik a sakk-készlettel és a krumplilevessel.
Nos, ez az a darab, amelynek részleteit jobboldali tüntetésekről hazatérő fiatalok (akik a darab bemutatójának idején születtek) még ma is torkuk szakadtából üvöltik a közterületeken. Ebben a darabban az ősi magyar kultúra magvát, a magyar ősvallást a következő sorok hivatottak reprezentálni:
REF: Nap fénye világosságot Hold fénye teljességet Víz színe tisztaságot Csillagok fényességet Adjatok, adjatok, adjatok Adjatok, adjatok, adjatok
Kegyes Földanya Kegyes Napanya Kegyes Holdanya Kegyes Vízanya Kegyes Ősapák Kegyes Ősanyák Kegyes Istenek Kegyes Szellemek Áldozunk most elôttetek Tisztejük az ôsi rendet Halgassátok könyörgésünk Vigyázzátok nemzetségünk
(REF)
E dalt a bizáncjelétmagamravettem Koppány kérésére énekli el Torda, a fősámán (az ősbemutató idején Deák Bill Gyula, 3:05-től)
Na jó, de miért érdekes mindez uralisztikai szempontból? Azért, mert az „ősmagyar sámánszertartás” szövege valójában egy mari imádság parafrázisa. A szöveg eredetije az Európa Kiadónál 1979-ben megjelent Hozott isten, holdacska! című kötetből származik, és Tandori Dezső fordította magyarra.
Kegyes Nagy Isten, kegyes Teremtő Isten, kegyes Mennydörgésisten, kegyes Fiúteremtő Isten, kegyes Erőisten, kegyes Világisten, kegyes Istenanya, kegyes ég istene, kegyes próféta, kegyes angyalok kara, kegyes szelleme a háznak, kegyes angyala pénteknapnak, kegyes Földanya, kegyes Napanya, kegyes Holdanya, Szélanya, kegyes Fagyanyó, Fagyapó, kegyes Vízanya, kegyes Családgyarapító, [...] Kegyes nagy Isten, Teremtő Isten, Mennydörgésisten, Fiúteremtő, Erőisten, Világisten, Istenanya, ég istene, próféta, kegyes angyalok kara; teljes, új kenyér illatát, nagy serpenyő illatát, nagy edény friss mézillatát itt e nagy asztalról fogadjátok, háznál készült lakománk bőséges illatát örvendezve vegyétek; füst illatába lépve, füstben állva tűzparázs-széppé, füst-könnyűvé, tisztává tegyetek minket; tűzzel-füsttel a gonoszt kerítve tűzhelyünktől elűzzétek. [...] Ha kérésünkre hajlotok, hálánk fogadjátok! Szegetlen új kenyérrel kérünk tőletek áldást, kegyes istenek. [...] Nap fénye világosságot, hold fénye teljességet, föld színe tisztaságot, termékeny meleget adjatok, [...] Ezt kérjük könyörögve, tőletek, kegyes istenek, ámen! Rajtunk könyörüljetek! Ha jósággal jártok, hálánk kél érte.
És ez így kb. hatszáz soron át. Valójában a Bródy által kiválasztott soroknál sokkal költőibb képek vannak az imádságban, de ezek egy részét tematikailag is nehezen lehetett volna beilleszteni a darabba, hiszen az imában eredetileg nem hadi szerencséért, hanem jó termésért könyörögnek.
A darabban nemcsak az ima célja, hanem környezete is megváltozott. Koltaynál a szertartás vad ugrándozás, de már Szörényi zenéje is extázisos állapotot sugall. Az eredeti imát azonban nyugodtan, csöndesen, legfeljebb visszafogott fennhangon olvassák, ahogyan az alábbi, egy pogány mari szertartást bemutató videón láthatjuk.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy a ősmagyar szertartások olyanok voltak-e, mint a 19.–21. századi marik, vagy inkább a szibériai sámánszertartásokhoz hasonlítottak-e. Az egészen biztos, hogy már a fenti mari szövegben is jól látható a keresztény és a muzulmán hatás, de ezek a 9.–10. századi magyar pogány szertartási szövegekben is jelen lehettek. Az azonban biztos, hogy az István, a király pogány szertartásképe körülbelül annyira hiteles, mint az egész darab eszmeisége.
Augusztus 20. Magyarországon különböző jelentőséggel bírt a különböző rendszerek alatt. Az észtek számára az 1991-es évben lett ünnep ez a nap, mivel ekkor vált újra függetlenné az észt állam a közel fél évszázados szovjet uralom után. (Bár maga a Szovjetunió csak szeptember 6-án ismerte el volt tagállamának kiszakadását.)
Alább egy gyerekek számára készült ismeretterjesztő rajzfilmet láthatunk, amelyben egy nyuszicsalád felnőtt tagjai azt magyarázzák gyermekeiknek, mit jelent a függetlenség helyreállítása. Elmesélik, hogy a szovjet idők alatt még saját országukon belül sem lehetett szabadon utazni, a másként gondokodókat bebörtönözték és a legáltalánosabb árucikkekből is hiány volt a boltokban. A rajzfilm további epizódjai a lastekas.ee oldalon tekinthetők még, igen hasznosak lehetnek például észtül tanulóknak, mivel legtöbbjük feliratozva van, és az észt kultúra fontos jelenségeivel (őszi gombagyűjtés, füstös szauna stb.) foglalkozik. A filmek egy része oroszul is szerepel az oldalon.
A függetlenség helyreállításának napjáról szóló rajzfilm észt nyelven:
A blog célja az uráli (finnugor és szamojéd) népekre és nyelvekre vonatkozó érdekességek és hírek közzététele.
Moderálási alapelvek
A blogról eltávolítjuk azokat a hozzászólásokat, melyek nem a poszt tartalmára vonatkoznak. Kiemelten vonatkozik ez azokra a hozzászólásokra, mely a magyar nyelv rokonítására való különböző elképzeléseket támogatják vagy támadják. Kérjük, hogy a magyar nyelv rokonítására vonatkozó kérdéseket az olvasók kizárólag az ilyen tárgyú posztokhoz írt hozzászólásaikban, és kizárólag a poszt által meghatározott kereteken belül feszegessék. Az ilyen jellegű problémák megtárgyalására az internet rengeteg más fórumot biztosít.
Minden durva hangnemű, személyeskedő, valaki személyes méltóságát sértő, rasszista vagy más módon kirekesztő hozzászólást tartalmától függetlenül törlünk.
A névtelen kommentelés lehetősége megszűnt
A jövőben nem lehetséges névtelenül kommentelni, mivel a névtelen kommentelők semmilyen azonosítót nem adtak meg, így nem lehetett őket megkülönböztetni. Ugyanakkor bárki kommentelhet álnéven, ha létrehoz egy Blogger- vagy OpenID-azonosítót.
Bejegyzések
