NRVV 58. Tegi: formakultúra

A formakultúra iránt érdeklődő utazók számára mindenképpen ajánljuk a tegi postahivatalt, különösen annak meszeletlen tapasztott kályháját, mely a helyiség középpontjában helyezkedik el, meghatározva ezzel a szobácska térbeosztását. Ahogy a hanti sátorban szigorúan elkülönül a női fél és a férfi fél, oly szigorúan különül el a postán a dolgozó és az ügyfél. A két felet mintha láthatatlan fal választaná el, így a postai alkalmazott mintha észre sem venné, hogy három idegen, akik ráadásul külföldiül beszélnek, belépett. Ez szerencsés helyzetet teremt, ugyanis nyugodtan lehet fényképezkedni. A helyiségbe csak úgy árad be a napfény, nem csoda, ha egy polccal és néhány csomaggal meg is kell szűrni. Az ablak melletti polcon már nem postai küldemények állnak, hanem iroda- és tisztítószerek, melyek forgalmazásába a föderáció teljes területén bekapcsolódott a posta is.


A kliensek térfelén található a kiberposta:


Ennek használatáról nem tudunk beszámolni, kivéve arról a funkciójáról, hogy ha megpiszkáljuk, azonnal felkeltjük a postahivatalnok érdeklődését, és hirtelen lesz rá ideje, hogy velünk foglalkozzon. A dizájnínyencek figyelmét külön felhívjuk az ízlésesen lekerekített, barkácsmelegházi világot idéző fényáteresztő műanyag lapokra, illetve a hátul látható, időtlen anyaggal függönyözött, légáteresztő lambériával keretezett ajtónyílásra.


Tegibe nem csupán az internet érkezett meg, hanem az ATM-kultúra is. Igaz, ottjártunkkor a masina éppen nem működött, de igen alkalmasnak bizonyult a felmosófelszerelés tárolására. A térelrendezés meghatározója a függőleges (ATM, virág, nejlonzacskókba csomagolt hüvelyesek és gabonatermékek) és vízszintes (festés, mélyhűtő) vonalak szabályos, mégsem könnyen kiszámítható rendje.

Megjegyezzük, hogy az Ob mentén időnként a legeldugottabb boltban is lehet bankkártyával fizetni. Ez különösen elismerésre méltó annak fényében, hogy Budapesten nem egyszer központi helyen fekvő számítástechnikai boltokban is készpénzben kell kiperkálni egy notebook árát. Mi több, ezekben a boltokban akár készpénzt is felvehetünk bankkártyánkról, ráadásul az ATM-használat díja nélkül! Ez azért nem csupán Magyarországon nem lehetséges, de az unióban sem bevett gyakorlat.


Az elektronikáról térjünk át egy másik kurrens témára, a hulladékhasznosításra. Nyugat-Szibériában gyakori a lucskos idő, különösen nagy probléma ez a tavaszi hóolvadáskor: ilyenkor az utcák járhatatlanná válnak. E probléma megoldására szolgálnak a kiöregedett radiátorok, amelyek ebben az esetben útburkolatként funkcionálnak.


A Limpopo park pálmafákkal díszített bejárata igencsak tájidegen elem. A park a nevét a Limpopo folyóról kapta, de csak áttételesen: a név az orosz gyermekirodalomban vadállatokkal teli, veszélyes és távoli tájat jelent (forrás). A hely Kornyej Csukovszkij Doktor Ajbolit (Jajdefáj) című művéből vált ismertté. Ez a mű elismerten Hugh Lofting Doctor Dolittle című művének átdolgozása, s mint ilyen, nem egyedülálló az orosz gyermekirodalomban: Pinocchio történetét Buratyino kalandjai címen ismerik az orosz gyerekek, Alekszej Tolsztoj (nem keverendő össze Lev Tolsztojjal!) átdolgozásában, Óz történetét pedig Alexander Volkov feldolgozásában ismerhetik A smaragdváros varázslója címen. Ide sorolhatjuk még Ivan Krilovot is, aki Ezópus és La Fontaine állatmeséit dolgozta fel.


Végezetül a település ellentmondásait jól illusztrálja ez a kép, melyen a szénakazal mellett egy műholdvevő áll. Miközben a modern technika vívmányai beszivárognak, a lakosság nagyrészt kézi erővel, minimálisan gépesített mezőgazdasági munkából él meg – ha nem a segélyekből.

2009 augusztusában a faluban még nem működött egy mobilhálózat sem, bár a torony már állt. (Hanti-Manszijszk közelében jóval jelentéktelenebb településeken is volt már hálózat.)

A multani vérvád

Nemrégiben a kitűnő Konteo blog remek posztot közölt a vérvádak történetéről. [Időközben a poszt átkerült ide.] Ezt az átfogó munkát szeretném kiegészíteni néhány finnugor vonatkozású adattal.

A vérvádak alapja általában a más vallásokkal szembeni bizalmatlanság, illetve tudatlanság: nem tudjuk, mit csinál a másik, de valamit másképp csinál, mint mi. Ha viszont másképp csinálja, akkor nyilván rosszul csinálja, ha pedig rosszul csinálja, mi zárná ki, hogy nagyon rosszul csinálja? Oroszország, ahol a mindenféle mássággal szemben való gyanakvás, sőt, egyáltalán a gyanakvás az alapvető életérzések egyike, természetes táptalaja a vérvádaknak. A Konteo ugyan csak egy legújabb kori eseménnyel kapcsolatban említi Oroszországot, de az ottani vérvádak története külön posztsorozatot is megtöltene. Természetesen a vádlottak általában a zsidók. A magyar olvasó elsősorban szépirodalmi művekből, pl. Szemjon Reznyik A velizsi vérvád című regényéből nyerhet képet ezekről.

Miközben a magyarok a vérvádügyekben elsősorban a szégyenteljes tiszaeszlári perrel kapcsolatban említhetők, az udmurtok a vádlott, ha nem is dicsőséges, de legalább nem dicstelen szerepét mondhatják magukénak. A 19. század végén az udmurtok, ha formálisan meg is voltak keresztelve, őrizték pogány hagyományaikat. Természetesen az oroszok tudták, hogy az udmurtoknak saját hitviláguk és rítusaik vannak, de valójában igen keveset tudtak erről, amely gyanakvásra adott okot. S míg a zsidók valójában (a második templom lerombolása óta) már nem áldoztak vérrel, az udmurtokról valóban elmondhatjuk, hogy áldoztak, ha nem is embert, de állatokat igen: ráadásul e szertartásokon központi szerepe volt a vérnek, melyet gyakran az áldozóhelyen egy gödörbe folyattak.

Domokos Péter szerint Herzen is megemlékezik arról, hogy az orosz hatóságok nem egyszer faluról falura hurcoltak egy hullát, azt állítva, hogy a falu határában találták, és nyomozásba kezdenek. A helyiek persze jobbnak látták, ha fizetnek a sosemvolt ügy „eltusolás”-áért. (Az udmurt irodalom története, 441. – sajnos Domokos nem adja meg, hogy az idézet pontosan honnan is származik.) Hasonló történt 1892 május hatodikán, amikor Vuzs Multan (Sztarij Multan, Ómultan) falu mellett megtalálták egy megcsonkított koldus (más források szerint helyi paraszt) holttestét. Ezután udmurtokat vádoltak meg a megboldogult rituális meggyilkolásával, és 1894 decemberében, tehát egy több mint két és fél évig tartó per során 7 embert több éves szibériai száműzetésre ítéltek. A sajtó lecsap a szenzációs ügyre, felfedi az eljárás szabálytalanságait, végül 1896 júniusában, tehát négy évvel az esemény után harmadfokon a vádlottakat felmentik. A felmentő ítéletben nagy szerepe volt Vlagyimir Korolenko ukrán származású orosz írónak.

Érdekességképp megemlítendő, hogy még az orosz nyelvű wikipédia is azt állítja, hogy ha Multanban nem is történt rituális gyilkosság, de az emberáldozat az udmurtok körében más területen még nem sokkal korábban is előfordult. Ezt a megállapítást Grigorij Verescsagin udmurt származás néprajztudós egy cikkére alapozza. A cikk alapján azonban úgy tűnik, az „interjú” forrása is inkább hallomásból értesült emberáldozatokról, vagy inkább csak fantáziált róluk.

A multani ügy feltűnő hasonlóságokat mutat a tiszaeszlári üggyel, nem csak abban, ahogy a per lefolyt és hogy egy író játszott központi szerepet a felmentő ítéletben, hanem irodalmi utóéletét tekintve is. Ahogy Magyarországon Krúdy Gyula írta meg a per történetét, Udmurtiában Mihail Petrov dolgozta fel az eseményeket. E könyv ma is széles körben ismert az udmurtok körében. A regény az ötvenes évek első felében íródott (a szerző még személyesen is találkozott vádlottal), és ez sok mindent elmond: szereplői öntudatos udmurtok, akik az eljövendő forradalomról, közgazdasági kérdésekről és az osztályharcról társalognak, és gyakran kerül szóba Lenin, aki a korban aligha lehetett ismert paraszti körökben.

Magyarul a kérdésről bővebben Domokos Péter említett könyvében lehet olvasni.

NRVV 57. Tegi

Tegi a Kis-Ob nyugati partján terül el. Berjozovótól északra a Hanti-Manysi Autonóm Körzet határán belül a legnagyobb település. A Berjozovó és Szalehard között közlekedő szárnyashajónak ez az első és utolsó állomás a körzet határain belül. (Ez a járat egyébként igen érdekes útvonalon jár: reggel hétkor indul Berjozovóból, tíz órakor áthalad Muzsin, délután fél kettő körül eléri Szalehardot, ahonnan kettőkor visszaindul és fél hat után ér Muzsiba. Muzsiban éjszakázik, reggel hatkor ismét elindul Szalehardba, ahol tíz körül fordul, és valamivel kettő előtt ismét áthalad Muzsin, majd este hat körül ér Berjozovóba. Ennek köszönhetően Muzsi és Szalehard között napi két járat is van, de Muzsi és Berjozovó között csak napi egy.) Kelet–nyugati irányban azonban semmilyen közlekedés nincs, így a Nagy-Obról, Vanzevat felől legfeljebb csónakon közelíthető meg. Az utazók tehát kénytelenek csónakot bérelni.


Tegi falu (Tek kurt) Tek hősről kapta a nevét, tehát mitológiai jelentőséggel bír. A hely misztikus varázsát azonban nagyban csökkenti az a tény, hogy a falut már kétszer átköltöztették, tehát már régen nem az eredeti helyén van. A költözködés oka az volt, hogy az Ob folyamatosan elmossa a partot. Egy hagyományos településnél ez nem volt igazán gond, a kialakult utcarendszerrel rendelkező településeknél azonban már igen. Egyébként az átköltöztetés csak mérsékelten mondható sikeresnek, hiszen a település a jelenlegi helyén is folyamatosan erodálódik.

A magasparton helyenként megtaláljuk a valamikor ott állt faházak nyomát.

A parthoz legközelebb álló utcasorból már kitelepítették a lakosságot.

Festői képet nyújtanak a folyó mellett álló csinos kis faházak.

A rönkház nagy előnye, hogy szétszedhető és újra felépíthető.
Erről a helyről áthelyezték a házat, csak az alapok és a régi, feleslegesnek ítélt bútorok maradtak.

A falu elhanyagoltsága ellenére is (vagy éppen ebből fakadó romantikájának köszönhetően)
igen kellemes helynek mondható.

A gazdasági helyzet persze itt is rossz, az emberek főleg a segélyekből, nyugdíjakból és az utcákon legelésző tehenek tejéből élnek, illetve halászattal egészítik ki jövedelmüket. A hanti nyelv helyzete itt is nagyon rossz, a huszonévesek körében már ritkaságszámba megy, ha valaki beszél hantiul, az idősebbek között azonban még több adatközlőnek is alkalmas személy akad.

Duodji - Számi kézművesmunkák - Ilmari Tapiola alkotásái

Ma este 17 órakor lesz a Duodji - Számi kézművesmunkák - Ilmari Tapiola alkotásai című kiállítás megnyitója a Néprajzi Múzeumban. Köszöntőt mond Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese. A kiállítást megnyitja Jari Vilén, a Finn Köztársaság Nagykövete. A tárlatot bemutatja Ilmari Tapiola. A megnyitót fogadás követi.

A kiállítás 2010. augusztus 10. és november 28. között tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10–18 óra között.

(Két nappal a megnyitó előtt sem a múzeum honlapján, sem a szervező Finnagora honlapján nem szerepelt semmilyen információ a kiállításról és a megnyitóról. Pontosabban az utóbbin igen, de kizárólag finnül.)

Uráli játszótér

A MorphoLogic és az MTA Nyelvtudományi Intézete évek óta fejleszt morfológiai elemzőket különböző uráli nyelvekre. Ezek csak mostanában kezdenek hozzáférhetővé válni a szélesebb közönség (elsősorban persze a kutatók számára). Pillanatnyilag négy elemzőt próbálhatunk ki magyar, illetve angol felületen: egy nganaszant, egy manysit, egy komit és egy udmurtot. A határozatlan névelő használata azért indokolt, mert egyes nyelvekhez több elemző készül. A most elérhető manysi elemző Kálmán Béla Wogulische Texte mit einem Glossar című művében használatos átírást használja, de remélhetőleg hamarosan elérhető lesz a Chrestomathia Vogulica, illetve a Munkácsi Bernát-féle Vogul Népköltési Gyűjtemény átírását használó elemző is. A komi és az udmurt elemzők cirill alapúak, az irodalmi nyelvi normát ismerik. A nganaszan elemző sajátos átírást használ, ehhez már virtuális billentyűzet is van, az adatok begépelését megkönnyítendő. Mivel azonban az interneten fellelhető udmurt szövegek többségében nem használják az ékezetes betűket, várható egy olyan változat is, amely ékezet nélkül is képes megelemezni a szavakat. Az elemző kipróbálásához rögtön példaszövegeket is találunk.

Mit csinál egy morfológiai elemző? Megmondja, hogy egy szövegben található szóalakok mely lexémáknak milyen alakjai. Természetesen egyes szóalakoknak több elfogadható elemzésük is lehet, pl. a magyar ment szó egyszerre lehet a magyar megy ige múlt idejű és a ment ige jelen idejű alakja, mindkettő egyes szám harmadik személyben, alanyi ragozásban. Az elemzőnek mindkét lehetőséget fel kell tüntetnie. A lehetőségek közül a számítógép nem tud választani, ezt nekünk kell megtenni. A választásunkat elmenthetjük a böngészőből, és saját gépünkről újra megnyithatjuk a fájlt. A lehetséges morfológiai elemzésekhez hasonlóan a többjelentésű szavak jelentései között is választhatunk, bár ez egyelőre inkább csak a manysira és az udmurtra igaz. A nganaszan és az udmurt esetében magyarul kapjuk meg a jelentést, a manysi esetében viszont magyarul, angolul és németül is. A komi elemző egyelőre nem ad meg jelentést: ebben az esetben viszont először az orosz jelentések fognak megjelenni.

A morfológiai elemzőt meg is fordíthatjuk, ekkor morfológiai generátor lesz belőle. A generátor használatához ismernünk kell a használható címkéket. (Persze az elemzés megértéséhez is, de ha ismerjük a nyelvet, ill. a leírásához használatos terminológiát, akkor ez nem jelent különösebb kihívást.) Ezt segíti elő, hogy választhatunk a lehetséges címkék között, de ez a funkció még csak korlátozottan működik: minden nyelvnél csak a nganaszan címkéi érhetőek el.

Mindeme kényelmetlenségek mellett is jó játék az elemző, különösen azoknak, akik e nyelveket tanulják. Nagy segítség lehet akkor is, ha fordítani akarunk: ha megértjük a címkéket, a glosszákból egész jól megérthetjük, miről szól a szöveg, akár akkor is, ha egyáltalán nem ismerjük a nyelvet. Az elemző használata során persze vicces hibákat is felfedezhetünk, de éppen ez az oldal egyik célja: a fejlesztők várják a visszajelzéseket a különböző jellegű hibákról.