NRVV 58. Tegi: formakultúra

A formakultúra iránt érdeklődő utazók számára mindenképpen ajánljuk a tegi postahivatalt, különösen annak meszeletlen tapasztott kályháját, mely a helyiség középpontjában helyezkedik el, meghatározva ezzel a szobácska térbeosztását. Ahogy a hanti sátorban szigorúan elkülönül a női fél és a férfi fél, oly szigorúan különül el a postán a dolgozó és az ügyfél. A két felet mintha láthatatlan fal választaná el, így a postai alkalmazott mintha észre sem venné, hogy három idegen, akik ráadásul külföldiül beszélnek, belépett. Ez szerencsés helyzetet teremt, ugyanis nyugodtan lehet fényképezkedni. A helyiségbe csak úgy árad be a napfény, nem csoda, ha egy polccal és néhány csomaggal meg is kell szűrni. Az ablak melletti polcon már nem postai küldemények állnak, hanem iroda- és tisztítószerek, melyek forgalmazásába a föderáció teljes területén bekapcsolódott a posta is.


A kliensek térfelén található a kiberposta:


Ennek használatáról nem tudunk beszámolni, kivéve arról a funkciójáról, hogy ha megpiszkáljuk, azonnal felkeltjük a postahivatalnok érdeklődését, és hirtelen lesz rá ideje, hogy velünk foglalkozzon. A dizájnínyencek figyelmét külön felhívjuk az ízlésesen lekerekített, barkácsmelegházi világot idéző fényáteresztő műanyag lapokra, illetve a hátul látható, időtlen anyaggal függönyözött, légáteresztő lambériával keretezett ajtónyílásra.


Tegibe nem csupán az internet érkezett meg, hanem az ATM-kultúra is. Igaz, ottjártunkkor a masina éppen nem működött, de igen alkalmasnak bizonyult a felmosófelszerelés tárolására. A térelrendezés meghatározója a függőleges (ATM, virág, nejlonzacskókba csomagolt hüvelyesek és gabonatermékek) és vízszintes (festés, mélyhűtő) vonalak szabályos, mégsem könnyen kiszámítható rendje.

Megjegyezzük, hogy az Ob mentén időnként a legeldugottabb boltban is lehet bankkártyával fizetni. Ez különösen elismerésre méltó annak fényében, hogy Budapesten nem egyszer központi helyen fekvő számítástechnikai boltokban is készpénzben kell kiperkálni egy notebook árát. Mi több, ezekben a boltokban akár készpénzt is felvehetünk bankkártyánkról, ráadásul az ATM-használat díja nélkül! Ez azért nem csupán Magyarországon nem lehetséges, de az unióban sem bevett gyakorlat.


Az elektronikáról térjünk át egy másik kurrens témára, a hulladékhasznosításra. Nyugat-Szibériában gyakori a lucskos idő, különösen nagy probléma ez a tavaszi hóolvadáskor: ilyenkor az utcák járhatatlanná válnak. E probléma megoldására szolgálnak a kiöregedett radiátorok, amelyek ebben az esetben útburkolatként funkcionálnak.


A Limpopo park pálmafákkal díszített bejárata igencsak tájidegen elem. A park a nevét a Limpopo folyóról kapta, de csak áttételesen: a név az orosz gyermekirodalomban vadállatokkal teli, veszélyes és távoli tájat jelent (forrás). A hely Kornyej Csukovszkij Doktor Ajbolit (Jajdefáj) című művéből vált ismertté. Ez a mű elismerten Hugh Lofting Doctor Dolittle című művének átdolgozása, s mint ilyen, nem egyedülálló az orosz gyermekirodalomban: Pinocchio történetét Buratyino kalandjai címen ismerik az orosz gyerekek, Alekszej Tolsztoj (nem keverendő össze Lev Tolsztojjal!) átdolgozásában, Óz történetét pedig Alexander Volkov feldolgozásában ismerhetik A smaragdváros varázslója címen. Ide sorolhatjuk még Ivan Krilovot is, aki Ezópus és La Fontaine állatmeséit dolgozta fel.


Végezetül a település ellentmondásait jól illusztrálja ez a kép, melyen a szénakazal mellett egy műholdvevő áll. Miközben a modern technika vívmányai beszivárognak, a lakosság nagyrészt kézi erővel, minimálisan gépesített mezőgazdasági munkából él meg – ha nem a segélyekből.

2009 augusztusában a faluban még nem működött egy mobilhálózat sem, bár a torony már állt. (Hanti-Manszijszk közelében jóval jelentéktelenebb településeken is volt már hálózat.)