2009. április 17., péntek

Letölthető udmurt (nép)dalok

Az udm-music.izhnet.ru/ oldalról összesen mintegy másfél tucat udmurt zeneszámot tölthetnek le az udmurt zene iránt érdeklődő blogolvasóink. A számok között egyaránt akadnak népdalok, népdalfeldolgozások és műdalok, hangszerrel kísért énekek és szólóprodukciók, hagyományos hangzású dalok és „esztrádosított” műremekek. Kellemes zenehallgatást!

2009. április 16., csütörtök

Fenyő nőtt a tüdejében

Meglepő hírt közöl a hvg.hu. Eszerint egy öt centiméteres fenyőágat operáltak ki egy férfi tüdejéből. A hír finnugor vonatkozása, hogy mindez az udmurt fővárosban, Izsevszkben történt. Az eredeti hír itt olvasható.

2009. április 15., szerda

Finnugor nyalánkságok 2. – A mämmi

Az újszerű kulináris élményekre vágyóknak érdemes ünnepek táján meglátogatni a finn rokonokat. Ha a húsvéti étkezések valamelyikére sikerül a terített asztal mellé csöppennünk, ne döbbenjünk meg, ha édességképpen egy meglehetősen gyanús, nem túl nagy bizalmat ébresztő barna masszát tálalnak fel nekünk.

A nyalánkság neve mämmi és gyakorlatilag különböző rozstermékek képezik az alapját: rozsmaláta és rozsliszt, amelyet melasszal és egy narancsfajta héjával ízesítenek, és vízzel kevernek össze. A mämmit kemencében sütik meg (körülbelül 3 óráig) és néhány napos hűtés (ma már fagyasztás) után tálalják.

Hagyományosan nyírfahéjból készült edényben (tuokkonen) tárolták a mämmit, amelyet egyes cégek a csomagolásban ma is igyekeznek utánozni. A mämmit tejjel vagy vaníliaszósszal szokás feltálalni, azonban vannak, akik kenyérre kenve eszik. A mämmiből ital is készül, az egyik finn sörfőzde mämmisörrel lepte meg húsvétra a vásárlóit.

A mämmirajongók külön társasággal is rendelkeznek. Honlapjukon találhatunk recepteket, például sütemény és marmeládé is készíthető ebből a húsvéti specialitásból.

Az étel a középkori német területekről ered és állítólag a katolikus vallással terjedt el Észak-Európában. Eredetileg böjti étel volt, és nagypénteken is fogyasztották, mivel sokáig elállt, és hashajtó hatása miatt tisztító ételnek is tartották. Ma egész évben kapható, de a finnek is elsősorban húsvétkor fogyasztják.

2009. április 14., kedd

Pluralica-bemutató a Ráday Könyvesházban

Április 17-én, pénteken, 18.00 órakor a Ráday Könyvesház pincéjében is bemutatkozik az új irodalmi folyóirat, a Pluralica, melynek első száma az észt kultúrát hozza közelebb az olvasóhoz. A folyóirat szerkesztőivel Radics Viktória beszélget.

„[...] itt az új Nyugat, ami valahogy kelet, dél és észak is egyben. A lap két fő elve a nyitottság és a koherencia. Nyitott mindenféle művészeti megmozdulásra, és koherens, mert az egész, összetett világ megértésére, megismertetésére törekszik. Ennek egyik eszköze, hogy a köztudatban kevésbé jelen levő országok, népek – az első számban például az észt – kultúrákat hozza közelebb az olvasóhoz.”

További részletek a Ráday Könyvesház honlapján.

2009. április 13., hétfő

Az uráli helyesírások 7. A mai hanti helyesírások

A mai manysi helyesírások kapcsán el kellett mondanunk, hogy nem ezért kell több mai helyesírással számolnunk, mert több irodalmi nyelv is van (mint a mordvin, a mari vagy a komi esetében). Nos, a hanti esetében találunk csak igazán káoszt: itt több irodalmi nyelv is van, és egyiknek sincsenek kialakult helyesírási normái.

Ma három hanti nyelvjárásnak van irodalmi nyelve, két északinak (a suriskarinak és a kaziminak) és két keletinek (a szurgutinak és a vahinak). Ez az a három változat, amelyiken időnként újságcikkek, könyvek jelennek meg. Ezeken kívül jelentős mennyiségű irodalom jelent meg a negyvenes-ötvenes években az ún. közép-obi (serkáli) nyelvjárásnak. (Ez az északi nyelvjárások közé tartozik. A harmadik nagy nyelvjáráscsoportnak, a délinek sosem volt írásbelisége.) E nyelvjárások hangjai között jelentős különbségek vannak, ezért természetes, hogy különböző betűket használnak. Mivel azonban pontos képet aligha adhatunk, ezúttal csak a legfőbb jellemzőket említjük meg.

A hanti helyesírások általában az orosz hangjelölési módot követik, azaz a mássalhangzók lágyságát a magánhangzójelek mutatják. Minden írásbeliséggel rendelkező hanti nyelvjárásban megvan a [t] – [ty] és a [n] – [ny] pár, az északiakban a [s] – [ś] pár is (ez utóbbi inkább a magyar [s]-re hasonlít, de a legtöbb északi nyelvjárásban, a cirill írásbeliséggel rendelkezők mindegyikében megvan a magyar [s] megfelelője is). Ezen kívül vagy az [l]-nek van lágy párja, vagy ha van egy [l]-hez hasonló hang (erről nemsokára szólunk), akkor annak.

Van a hanti helyesírásnak olyan változata, amely kizárólag az orosz ábécé betűit használja. (Régebben az északiaknál kifejezetten ez volt a jellemző, ma már egyre inkább távolodnak ettől.) Természetesen ez egy sor különböző hangot egyformán jelöl. A hantiban az első szótagban vannak igen rövid, ill. hosszabb hangok. (A rövidek rövidebbek a magyar rövid magánhangzóknál, a hosszabbak hossza változó.) Ezeket ez a helyesírás nem különbözteti meg. Egyébként a sajátos betűket használó helyesírások sem következetesek ezek megkülönböztetésében. A nagyon rövid hangok hangzásukban általában két hosszabb között állnak, így pl. az egyik az [o] és az [u] között: ezt hol о-val, hol у-val jelölik. A nem első szótagban az ы hol [i]-t jelent (olyan kemény mássalhangzó után, melynek van lágy párja), hol [ə]-t, azaz svát (pl. az angol a 'egy' névelőben vagy az -able '-ható, -hető' képzőben van meg). A hantiban, akárcsak a manysiban és a mariban, néhány mássalhangzójel kissé más hangot jelöl, mint az oroszban: a в [w]-t, a г [γ]-t (ahol megvan). (A szurgutiban a [γ]-nek a х vagy – újabbanӽ a jele, a szurgutiban nincs olyan [h]-szerű hang – vö. doh –, mint az északi nyelvjárásokban.) Az [ƞ]-t ([n]-hez hasonló, de annál hátrébb képzett hang, a magyarban a [k] és [g] előtt, az angolban pl. a folyamatos melléknévi igenév – -ing – végén fordul elő) betűkapcsolat, az нг jelöli.

Azok a helyesírás-változatok, amelyek néhány sajátos, az oroszban meg nem levő betűt is használnak, éppen erre vezetnek be egy új betűt, a már ismert ӈ-t (vagy az ӊ-t – a választás gyakran csak a technikai lehetőségeken múlik). Ezen kívül több írásrendszer használja a ә betűt. A kazimi hantiban ez nem első szótagban a svá jele, első szótagban egy ehhez igen hasonló, de hosszú hangé. A szurguti hantiban, ahol az első szótagban is van svá, mindenhol ezt jelöli. Ahol a svát nem jelöli külön betű, ott vagy az [e]-t jelölő betűket, vagy az ы-t használják a jelölésére.

A szurguti hantiban sokkal többféle magánhangzó van, mint az északi nyelvjárásokban, ezek jelölésére a következő betűket használják: ө (az [u] és az [o] közötti, mások szerint az [o]-hoz hasonlóan hangzó magánhangzó), ӱ (a magyar [ü] és [u] közötti hang), ӧ (a magyar [o] és [ö] közötti hang) és ӓ (a magyar nyelvjárási nyílt [ä]-hez hasonló hang, a köznyelvi hangok közül az [e]-hez áll legközelebb). Ezek mindegyike az igen rövid hangok közé tartozik. Ugyanakkor még így sincs minden szurguti magánhangzónak önálló betűjele, pl. az а egyszerre jelöl egy magyar [á]-hoz hasonló rövid és hosszú hangot, továbbá egy, a magyar [a]-hoz hasonló hosszú hangot.

Az északi helyesírások általában nem tesznek különbséget a nagyon rövid és megnyúltabb magánhangzók között. Ha mégis, akkor a rövidebbeket jelölik: ӑ, ў. Ha azonban ezek lágy mássalhangzó után állnak, akkor ugyanúgy я, ill. ю jelöli őket, mint a közönséges (nyúlásra hajlamos) [a]-t és [u]-t. (Egyes források szerint használják a я̆ és ю̆ betűket is, de ilyenekkel egyik kiadványban sem találkoztam.) De ugyanebben a helyesírásban a rövidke ([u] felé hajló) [o]-t is az у, ill. a ю jelöli; a svát viszont nem az ә, hanem az ӑ, kivéve, ha lágy mássalhangzót követ, mert akkor a я. Az északi nyelvjárásokban is van nyílt [ä], de ez hosszú és є-vel jelölik, ha jelölik.

A szurguti mássalhangzók között is van legalább egy olyan, amelyik az északi nyelvjárásokban nem fordul elő. Ez a [k]-hoz hasonló, de annál hátrébb képzett hang. Betűjele a ӄ.

Van továbbá a szurgutiban egy [l]-hez hasonló hang is, de ezt a kazimiban is megtaláljuk. (Ezt az [l]-hez hasonlóan képezzük, de nem a nyelvünk hegyét, hanem a nyelvünk hátát nyomjuk a szájpadlásunkhoz, és oldalt engedjük ki a levegőt. Hangzásra amolyan [h]-ba fojtott [t]-nek tűnik.) A szurgutiban ezt a hangot egy az л ([l]) után tett aposztróffal jelölik: л’. (A szurgutiban a ч után is használják az aposztrofot (ч’), ami valószínűleg arra utal, hogy a szurguti [cs] keményebb, mint az orosz. Az azonban nem világos, hogy ennek jelölésére miért van szükség.) A kazimiban ezzel szemben, ahol jelölik egyáltalán, az ԓ vagy a ӆ betűt használják (a technikai körülményektől függően). A suriskariban szintén van kétféle [l]-szerű hang, az egyik az oroszéhoz hasonló, a másikat pedig kissé visszahajtott nyelvvel ejtik (ilyesmit hallhatunk egyes Debrecen környéki magyar beszélőknél is). Érdekes módon az oroszhoz közelebb álló hangot jelölik ԓ-lel, és a másikat л-lel (már amikor megkülönböztetik őket).

Ahogy a manysinál is, korábban az [ś]-t mindig с-szel és a megfelelő lágyító betűvel jelölték, de az utóbbi időben néhány változatban helyette önálló betűt, a щ-t használják. Van azonban egy változat, amelyik ennél is tovább megy, és megszünteti az orosz hangjelölés alapelveit: lényegében minden hangra önálló betűt vezet be. A fennmaradó három lágy mássalhangzót a szerbhez hasonlóan önálló, a hasonló kemény mássalhangzót jelölő betű és a lágyságjel kombinációjával álló betűvel jelöli: лљ, нњ; a т lágy párját jelölő betű nem szabványos, ezért nem tudjuk megmutatni, de körülbelül úgy néz ki, mintha a keményjel (ъ) tetején található vízszintes vonást a szártól jobbra is meghúznánk. (Az с lágy párja viszont itt is a щ.) Annak érdekében, hogy a hanti olvasó számára ne legyen zavaró, hogy a ни kapcsolatot [ni]-nek, és nem [nyi]-nek kell olvasnia, az и-t törölték az ábécéből, és helyette az і-t vezették be. Az е-t szintén törölték, csak az э-t használják, emellett az є jelöli a nyíltabb [ä]-t. Az ӑ és az ў mellett bevezették az ŏ jelet, de ez hol az igen rövid, [u]-ba hajló [o]-t jelöli, hol a hosszabbfajta [ə]-t. Mivel a lágyságot mindig a mássalhangzó jele jelöli, nincs szükség lágy- és keményjelre, ezért ezek sem szerepelnek az ábécében. A [j]-t minden esetben a й jelöli.

A vahi nyelvjárású kiadványiok írásmódjáról eddig nem szóltunk, ilyen kiadványt ugyanis nem sikerült találnunk. A wikipédián (pontosabban annak angol és orosz verzióján) viszont a hanti ábécék összesített betűkészletében szerepel néhány olyan betű, amelyekkel kiadványokban nem találkoztunk. Ezek némelyikéről a vahi hangok és a vahihoz legközelebb álló szurguti nyelvjárás helyesírásának ismeretében eléggé biztosan megtippelhetjük, hogy milyen hangot jelölnek. (A tévedés lehetősége természetesen nem kizárt.)

Különösen igaz ez a magánhangzójelekre: ӛ – a svának egy előrébb képzett változata (l. a hanti magánhangzó-harmónia leírását), ӫ – a magyar [ü] és [ö] közötti, igen rövid hang. Nem világos viszont, hogy mit jelölhet az є̈. Lehet, hogy ez nem is a vahiban használatos, hanem a kaziminak vagy a suriskarinka van egy olyan változata, amiben ez jelöli a nyílt [ä]-t, ha lágy mássalhangzó áll előtte.

A mássalhangzók közül a ҷ talán ugyanaz, mint a szurguti ч’. A қ és a ҳ minden bizonnyal csupán a ӄ, ill. a ӽ egy alakváltozata.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy pusztán az íráskép alapján a gyakorlatban lehetetlen azonosítani a hantit, a rendkívül változatos íráskép ezt egyszerűen nem teszi lehetővé. A legbiztosabb módszer, ha alaposan megismerkedünk legalább az egyik hanti nyelvjárással.