Megjelent a Finnugor Világ 2009. márciusi száma

Az új Finnugor Világ címlapját az a kép díszíti, amely az Alkukotiban is megjelent, és amire mi korábbi posztunkban külön is felhívtuk a figyelmet. A képet nyilván a Castrén-kiállítás tette népszerűvé, a szerkesztőknek gratulálunk jó ízlésükhöz!

A szerkesztői cikkből megtudhatjuk, hogy a Reguly Társaság az MTA Nyelvtudományi Intézetéből máshová teszi át székhelyét, illetve hogya Társaság az adók 1%-ából befolyt 120.000 forintot teljes egészében a Finnugor Világ számainak nyomdaköltségeire fordította.

Az első igazi cikkben Csepregi Márta számol be a helsinki Finnugor Társaság 125 éves születésnapjának rendezvényeiről. (Ezekre annak idején mi is felhívtuk a figyelmet.) Röviden ismerteti az elhangzott előadásokat, melyek nemsokára kötetben is megjelennek. Ezután az évfordulóra megjelent köteket ismerteti, az általunk is említett Aatteen tiede (Csepregi Az eszme tudománya magyar cím mellett teszi le a garast) mellett C. G. Mannerheim Across Asia from West to East in 1906–1908 című, a finn tábornoknak még orosz cári tisztként tett Szibériai utazásának leírását, ill. Pauli Kallio és Pentti Otsamo M. A. Castrén ja Siperian kielioppi (M. A Castrén és Szibéria nyelvtana) című, Castrén életét bemutató képregényét ismerteti. Szól a Castrén csizmája és a Határontúli Karjala című kiállításokról és a megnyitón bemutatott performanszról, melyben gimnazisták mutatták be – mi mást, mint Castrén életútját? A cikket záró megállapítások szerint Finnország ezen a téren azért tud Magyarországnál többet felmutatni, mert ott a rokon népekkel kapcsolatos kérdéseket nem tekintik egy szűk szakmai kör belső ügyének.

A következő két oldalon Bereczki Gábor emlékezik meg Képes Gézáról születésének 100. évfordulója alkalmából. Képes Géza életművének jelentős részét a finnugor irodalmakból való versfordítások teszik ki. Ezután Jaan Kaplinski Vercingetorix így szólt című versét olvashatjuk Képes Géza tolmácsolásában. (Megjelent az Észt költők című kötetben.)

Ezután Zaicz Gábor emlékezik meg Mai Kiisk kerek születésnapjáról. (Sem a „kerek” szám nincs megnevezve, sem a születés dátuma nem szerepel, de azért szerepel annyi életrajzi adat, hogy kitalálható legyen.) Az ünnepelt 1966 óta tart észt nyelvórákat az ELTÉn, jelentős szerepet vállalt az észt irodalom magyarországi népszerűsítésében (válogatás, szerkesztés), a ma észtből fordítók jelentős része hallgatója volt). A megemlékezést Ellen Niit Azt hittem című verse zárja, ismét Képes Géza fordításában.

Ezt követi Wagner-Nagy Beáta és Szeverényi Sándor beszámolója az Uszty-Avamban, a nganaszanok között végzett terepmunkáról. A cikk érdekes adatokat tartalmaz az utazási nehézségekről, a nganaszanok életkörülményeiről, a településről és a demográfiáról. Uszty-Avamba a környéken élő nganaszanokat és dolgánokat telepítették le, de a legfontosabb funkciókat (orvos, rendőr, boltos stb.) oroszok töltik be. A hatvan éven aluliak már nem beszélnek jól (vagy egyáltalán) nganaszanul. A nganaszan, ill. a dolgán iskolai tantárgy, heti egy órában tanítják. A cikk bővebb és fényképekkel illusztrált változata a tavasz folyamán fog megjelenni az Élet és Tudományban.

A következőkben Kuznyecova Margarita ír Etnofuturizmus az udmurt irodalomban címmel. Értelmezése szerint az etnofuturizmus a posztmodernnel áll szemben, ugyanakkor a finnugor kultúrák revansa az indoeurópai világgal szemben. Többször hangsúlyozza az etnofuturizmus bipoláris gondolkodásmódot (falu vs. város, népköltészet, mítoszok vs. (poszt)modernizmus stb.). Sajnos a szöveg szerkesztetlen, nehezen követhető. A fordításon (a fordító nincs jelölve) gyakran átüt az eredeti mondatok szerkezete, időnként a központozás oroszos. A szöveg hitelességének az sem tesz jót, hogy túlságosan deklaratív, hiányzik belőle a mérlegelés.

A kiadvány közepét a Kuraj és Italmasz című kiállítást ismertető szöveg foglalja el. Ezt a szöveget korábban már mi is közöltük nagyatádi kiállítás megnyitója alkalmából. Időközben a kiállítás bezárt, a szerkesztő reményét fejezi ki, hogy az anyagot máshol, így Budapesten is bemutatják. (Amint erről hírt kapunk, természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.)

A szám második felét főként ismertetésekből áll. Csúcs Sándor Vászolyi Erik és Lázár Katalin Sudár fenyő nőtt az erdőn című komi énekgyűjteményét mutatja be. Vászolyi Erik a hatvanas években járt Komiföldön, gyűjtése sokáig kiadatlanul hevert (a szövegkiadás az internetről is letölthető). A hangfelvételek az MTA Zenetudományi Intézetében álltak, amíg Lázár Katalin fel nem fedezte őket és el nem kezdte feldolgozásukat. Csúcs szól a mű keletkezési történetéről és a reprezentált műfajokról. Az ismertetést Tyima Veny komi költő folklórihletésű verse zárja Vásuzolyi Erik fordításában.

A következő írásban Tánczos Orsolya ismerteti a Mikor felébredtem, nyár volt című verseskötetet, mely négy finn költőnő (Marjo Isopahkala, Saila Susiluoto, Mare Velin, Merja Virolainen) verseit tartalmazza Pusztai-Varga Ildikó fordításában. Az ismertetés jelentős részét a kötetből vett idézetek teszik ki.

Ezek után Simon Bernadett ismerteti a Serkáli osztják chrestomathiát. Az írás szigorúan tartalmi ismertető, fejezetről fejezetre mutatja be a kötetet.

Az ismertetések sorát Zaicz Gábor zárja a Navigárum humanum est... című, Pusztay János hatvanadik születésnapjára készült kötettel. Az ismertetés jelentős részét azonban az ünnepelt életrajza teszi ki, a tanulmányok közül Zaicz csak néhányat emel ki, majd a kötet tartalma iránt érdeklődőknek a tartalomjegyzék tanulmányozását ajánlja. Az ezt követő bekezdést azonban fontosnak tartom egészében idézni:

Egy-két megjegyzés. Én a Jugria földrajzi nevet (vö. 124) a Finnugor rokonságunk jegyzetanyagában (625) a zr. jęgęr [sic! – lengyel nazális e-vel! (ez természetesen nem a szerző, hanem a szerkesztők hibája)] 'mocsaras erdő' szóból eredeztettem a szakirodalom alapján. Érzésem szerint a genitivushasználat paraméterei között (vö. 136) aligha lehet az erza és a moksa között lényeges különbség. Úgy gondolom, manapság 20 helyett (vö. 151) 19 népet lehet – amennyiben a baltiak számát hétnek vesszük – élő uráli nemzetnek tartani. Hogy Európában az angol nyelvű imperializmustól kell tartanunk (vö. 210) lásd Riese cikkének 5. jegyzetét (180)! Ezzel kapcsolatban megjegyzem: „layout” megjelölést (4) nem láttam még magyar kötetekben, bízom abban, hogy nem esünk mi is az anglicizmus hibájába...

Nem világos, hogy Zaicz miért érezte úgy, hogy a cikkek ismertetése helyett miért inkább saját személyes benyomásait kell mindenféle érvelés nélkül odavetnie. (Itt legyen elég arra utalnunk, hogy blogunkban külön sorozatot szántunk annak a kérdésnek, hogy miért nem lehet az uráli népek pontos számát meghatározni.) Végképp érthetetlen, hogy ha már a kötet hibáit keresi, miért a copyrightoldalon (fájdalom, ez a neve) található angol szóba köt bele, holott említhetné éppen ezen oldal végtelenül esztétikátlan tördelését (irdatlanul nagyméretű betűk: a kötet maradék részét a hihetetlenül apró betűkből álló hosszú sorok teszik nehezen olvashatóvá), vagy éppen azt, hogy Sipos Mária cikke gyakorlatilag olvashatatlanná vált a betűtípusok nem megfelelő kezelése miatt. (De ha Zaicz figyelmesebben megvizsgálta volna a copyrightoldalt, azt is kisakkozhatta volna, hogy miért sikerült megjelentetni ezt a kötetet, miközben a Hajdú Péter, Bereczki Gábor – továbbá a Zaicz által nem említett Havas Ferenc – tiszteletére készült kötetek kiadására sehogy sem sikerült előteremteni a megfelelő anyagi fedezetet.)

A számot a krónika blokkja zárja, ennek első cikkében Csúcs Sándor számol be a 21. Finnugor szemináriumról (erről itt már korábban beszámoltunk, ezúttal nem bocsátkozunk ismétlésekbe). A következő cikk ennek az MTI-hírnek a szó szerinti átvétele. (Ez a szöveg ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint amelyeket a kiállítással kapcsolatban korábban már felvetettünk.) Ezt követik a hírek, melyek sajnos jelentős részben már elmúlt eseményekről számolnak be. A még látogatható események közül kiemelnénk a Sarkvidéki hisztéria és a Szibéria lelke c. kiállításokat. Jó azonban időben felkészülnünk arra, hogy a Múzeumok Éjszakáján (június 20-án) megnyílik a (M)ilyenek a finnek? című kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A közönséges híreknél háromszor nagyobb terjedelemben jelennek meg a számot záró lapp vonatkozású hírek a Ságát című újságból. Megtudhatjuk például, hogy

Målselvben számi óvoda nyílt, melyet norvég gyermekek is látogathatnak.

illetve

Fogoly- és rénhúsos pizza is kapható az ismét megnyitott karasjoki Rypa ('Fogoly') szálloda éttermében.

továbbá

Kiruna központja sokkal gyorsabban süllyed, mint gondolták. Egyelőre nem tudják, hová költöztetik a várost.

E sorok írói kedvencévé az alábbi vált:

Tana községben a szombat estet választották az „asszonyok napjának”.

Rendkívüli híradás: Habsburgok és finnugorok a Töriblogon!

A Töriblog tegnap cíkket közölt arról a mítoszról, hogy a Habsburgok erőltették volna a „finngor elmélet”-et a magyarokra. A cikk fontos teret szentel az állítólagos Trefort-idézetnek, és annak hitelességét részben az általunk korábban ismertetett érvekhez hasonlókkal cáfolja.

Az isten menyasszonya

A 2004-ben jelent meg az Isten menyasszonya (Jumalan morsian) című film. Tévedünk azonban, ha cím alapján egy apácáról szóló bejegyzést várunk. Bár a két hagyományban vannak hasonló elemek, mégis a történet a katolikus egyház világától nagyon messze, sok száz kilométerre, a tundrai nyenyecek körében játszódik. A nyenyeceknél él ugyanis az a szokás, hogy egyes lánygyermekeket az istennek, pontosabban Numnak, a főistennek (a hetedik ég istenének) ajánlják. Ez az „áldozat” hét évre szól, de „meghosszabbítható” háromszor, négyszer vagy ötször, és tarthat egy egész életen át is. A főszereplő immár idős nőként egy vak kislánynak meséli el az életét, magyarázza el a nyenyecek hagyományait.

A filmet egy finn-nyenyec házaspár rendezte (Anastasia Lapsui és Markku Lehmuskallio), a szereplők nem színészek, hanem hétköznapi nyenyec emberek. Ami igazán különleges a filmben, hogy a nyenyeceket saját világukban örökítették meg, és a szereplők végig nyenyecül beszélnek (a filmhez finn, svéd, német és angol felirat van).

A házaspár korábban is készített filmeket a nyenyecek életéről: Elveszett paradicsom (Kadotettu paratiisi 1994), Hét ének a tundráról (Seitsemän laulua tundralta 2000) és Az élet anyái (Elämän äidit 2002) címmel. Az Isten menyasszonya bár dokumentumfilm, mitikus elemeket is magában foglaló történet.

Az európai néző gyorsan pergő klipekhez és akciókhoz szokott szeme számára ez a film jóleső változatosságot hozhat, lassú-meditatív történetszövésével, a Jamal-vidéki tundra végtelenségével és monotonságával.

A filmről finnül és angolul is olvashatunk értékeléseket, bemutatókat.

Az uráli helyesírások 3. A mai mordvin helyesírások

Sorozatunk korábbi részeiben az orosz helyesírásban érvényesülő hangjelölési alapelveket tekintettük át, a következő részekben az egyes nyelvek helyesírásával foglalkozunk.

Helyesírás szempontjából a mordvin, elsősorban az erza kissé kilóg a finnugor nyelvek közül, mivel hangtanában néhány dolog az oroszra emlékeztet, ezért a cirill írásra az oroszban is alkalmazott szabályok valamivel jobban megfelelnek a mordvin szavak leírására, mint a többi finnugor nyelvére.

A mordvinban igen sok mássalhangzónak van lágy párja – ha nem is olyan soknak, mint az oroszban, de az összes foghangnak (azaz olyan mássalhangzónak, amelyek képzésénél a nyelv közvetlenül a fogak mögött található): [t], [d], [sz], [z], [c], [n], [l], [r] (ahol a lágy hangnak nincs y-nal írt magyar megfelelője, ott a lágyság jelölésére a vesszőt (hivatalos nevén az aposztrófot) fogjuk használni: [ty], [gy], [ś] – lágy [sz], nem [s]! –, [ź], [ć], [ny] , [ľ], [ŕ]). Ezen kívül, az oroszhoz hasonlóan, a lágy párral rendelkező nem lágy mássalhangzók után nem fordulhat elő [i], csak [ï], az [i] viszont csak ezek lágy párja után, ill. olyan mássalhangzók után állhat, amelyeknek nincs párjuk.

A mordvinban azonban, eltérően az orosztól, az [i]/[ï] párhoz hasonlóan viselkedik az [e] is, azaz ha olyan nem lágy mássalhangzó után áll, amelyiknek van lágy párja, akkor hátrébb képződik. Ilyenkor э-vel írják. Azonban ugyanez az э jelöli a szó elején álló, elöl képzett [e]-t is: az orosszal szemben a mordvinban előfordul szó eleji [e] eredeti szavakban is, viszont az oroszhoz hasonlóan [ji] nem.

Szó belsejében viszont magánhangzó után közvetlenül nem állhat [i] vagy [e], ezért a helyesírás a [ji], [je] kapcsolatot ilyen esetben egyszerűen и-vel, ill. е-vel jelöli: туи [tuji] 'hoz', туемс [tujemsz] 'hozni'.

Az új erza helyesírás eltér az oroszos jelöléstől akkor, amikor összetett szavak határáról van szó. Például az 'erdei szellem' jelentésű [viŕ] 'erdő' + [ava] 'nő, asszony' jelentés [viŕava] összetételt korábban oroszosan вирява-nak írták, ma már a вирьава írásmód is használatos.

A keményjelet a mordvinban szinte nem is használják, hiszen nem lágy mássalhangzót nem követhet [j] (és lágyat is csak idegen szavakban, ilyenkor a lágyságjelet használják). Kivételt képeznek azok az orosz jövevényszavak, amelyekben olyan lágy mássalhangzó van, melynek az erzában nincs megfelelője, pl. [pamjaty] (orosz [pam'aty]) 'emlékezet, memória'. Ilyenkor azonban megőrzik az orosz helyesírású alakot: память.

Újabban azonban van az erzában a keményjelnek egy sajátos használata. Míg ez az oroszban kizárólag е, ё, и, ю és я előtt fordulhat elő, az erzában azonban használják akkor is, ha az összetett szó előtagja nem lágy, de lágy párral rendelkező mássalhangzóra végződik, az utótag pedig bármilyen lágy mássalhangzóval (tehát nem csak [j]-vel) kezdődik. Erre azért van szükség, mert a lágy mássalhangzó előtt álló lágyítható mássalhangzó egyébként mindig lágyan olvasandó, pl. менстемс [menyśtyemsz] 'megment'. Ezt elkerülendő használják a keményjelet: кераз [keŕaz] 'lép' + тикше [tyikse] 'fű' = керазътикше [keŕazgyikse] 'lóhere' – a keményjel teszi egyértelművé, hogy nem [keraźtyikse] olvasandó. Ezt a szabályt azonban nem alkalmazzák következetesen.

Az erzában ugyanazok a magánhangzók vannak meg, mint az oroszban, és a mássalhangzó-rendszer sem tér el lényegesen. Az egyetlen erza mássalhangzó, mely nincs meg az oroszban, a [ć]. Ennek jelölése azonban az orosz rendszerben nem probléma, legfeljebb olyan betűkapcsolatokat kell felhasználni, melyek orosz szemmel szokatlanok: цёра [ćora] 'férfi, vkinek a fia', цюцька [ćućka] 'fürt, barka', цяд [ćad] 'széngáz, füstszag'. Hasonlóan szokatlan lehet orosz szemmel, hogy a ч [cs] után о-t, és nem ё-t kell írni.

A moksával már nem ilyen szerencsés a helyzet: a magánhangzók és a mássalhangzók között is van olyan, amelyik az orosz helyesírásban nem szerepel. Ezek közül a mássalhangzók a szerencsésebbek, ezeket viszonylag konzekvens módon jelölik. Az oroszban nem szereplő, de az moksában meglevő mássalhangzók: [J], [L], [Ľ], [R], [Ŕ] (ezek a [j], [l], [ľ], [r], ill. [ŕ] zöngétlen párjai). Jelölésük a х betűvel alkotott kombinációk segítségével történik: йх, лх, льх, рх, рьх. Mivel ezek kizárólag mássalhangzók előtt fordulnak elő, a [Ja], [Je] stb. kapcsolatok jelölésének gondja fel sem merül.

Kevésbé szerencsés a helyzet a magánhangzóknál. A moksában két magánhangzó van, mely az oroszból hiányzik: [ä] (nyílt e) és [ə] (az úgynevezett svá, redukált, mormolt hang, mint az angol a 'egy' névelő az esetek többségében, vagy az -able '-ható, -hető' képzőben kétszer is).

Az [ä]-t a я-val vagy э-vel jelölik (az utóbbival szó elején). A tehát я jelölheti a lágy mássalhangzó + [a] hangkapcsolat mellett a lágy mássalhangzó + [ä] kapcsolatot is. Mivel azonban az [ä] nem szókezdő helyzetben csak akkor fordulhat elő, ha előtte lágy vagy lágy párral nem rendelkező mássalhangzó, utána lágy mássalhangzó vagy semmi sem áll, viszonylag könnyű eldönteni, hogy a я mikor ejtendő [a]-nak, mikor [e]-nek. Ezzel szemben csak a szó ismeretében dönthetjük el, hogy a szó elején álló э [e]-t vagy [ä]-t jelöl-e.

A [ə] jelölése, ha lehet, még sajátosabb. Ha a szó első szótagjában áll, nem jelölik. A probléma, hogy akkor honnan tudjuk, hogy ott van, csak látszólagos, hiszen ilyenkor a szó elején olyan mássalhangzó-kapcsolat látszik, amely a nyelvben nem lehetséges, tehát sejthető, hogy a szóban van egy jelöletlen magánhangzó, azaz [ə]: pl. кда [kəda] 'ha', рьвя [əŕvä] 'asszony'. Az, hogy az [ə] a szó elejére vagy a mássalhangzók közé kerül-e, bizonyos szabályok szerint megjósolható, de ezekre most nem térünk ki. A további szótagokban az [ə]-t о-val vagy е-vel jelölik, attól függően, hogy az előtte álló mássalhangzó lágy-e: pl. улемс [uľəmsz] 'lenni', удомс [udəmsz] 'aludni'. Mivel nem első szótagban a moksában sem [o], sem [e] nem fordul elő (vagy csak nagyon kivételes esetben), ez a jelölési mód sem okoz különösebb zavart.

Láthatjuk tehát, hogy a moksa helyesírás a bonyolultsága ellenére az esetek többségében egyértelműen jelöli a hangokat.

Az erza és a moksa helyesírási hagyomány között fontos eltérés, hogy míg az erzában inkább a szóelemzés elve, addig a moksában a kiejtés elve érvényesül. Így például a 'lucfenyő' mindkét mordvin nyelven [kuz], ezt mindkét helyesírás szerint куз-nak kell írni. Ennek többes száma mindkét nyelven [kuszt] (a [t] a többes szám jele, előtte ugyanúgy zöngétlenedés következik be, mint a magyar tobozt [toboszt] szóban): az erzául ezt úgy írják, hogy кузт (azaz nem jelzik a zöngétlenedést), a moksául viszont úgy, hogy куст. A korábbi erza helyesírás a moksához hasonlóan a kiejtést követte, ha a képzett vagy összetett szavak helyesírásáról volt szó: pl. куземс [kuźemsz] 'felmenni', de кустемс [kuśtyemsz] 'felvinni', hasonlóképpen a már említett керазътикше [keŕazgyikse] korábbi írásmódja керазъдикше volt. Az új erza helyesírás ezt is a szóelemzés elve alapján jelöli (кузтемс). Az új moksa helyesírás többnyire szintén a szóelemzés elvét követi.

Nincs olyan szervezet, amely központilag szabályozná a mordvin helyesírásokat. Ennek az a következménye, hogy a nyelvészek által a kilencvenes években javasolt változtatásokat egyesek figyelembe veszik, mások nem. A nyelvészeti kiadványok általában az új helyesírással jelennek meg, de az újságok, folyóiratok, szépirodalmi kötetek csak különböző mértékben, és gyakran következetlenül követik őket.

(Köszönöm Mészáros Editnek a konzultációt.)

A bronzkatona

A Korsorkesteri nevű finn zenekar 1990-ben jött létre, elsősorban háborús dalokat, hagyományos tánczenét játszanak. A Pronssisoturi (Bronzkatona) című számukat a tallinni szovjet katonai emlékmű bronzkatonájáról, ill. az elmozdítása nyomán kitört 2007-es zavargásokról írták.

A városközpontban álló emlékmű az észtek túlnyomó többsége számára nem a náci megszállás alól való felszabadulást, hanem a szovjet megszállást szimbolizálta. Egyes jobboldali csoportok az emlékmű megsemmisítését szorgalmazták. Ezzel szemben a város és Észtország orosz anyanyelvű lakói ragaszkodtak az emlékműhöz. A helyzet elmérgesedését elkerülendő az észt hatóságok úgy döntöttek, hogy az emlékművet eltávolítják, de nem semmisítik meg, hanem újra felállítják a tallinni katonai temetőben. A döntés nagy felháborodást váltott ki az orosz anyanyelvű lakosság körében, a megmozdulásokhoz vandál elemek is csatlakoztak.

Az események az internet szempontjából is emlékezetesek, hiszen a hivatalos észt honlapok ellen túlterheléses (DDoS) támadás indult, és mindennki a hivatalos Oroszországot sejtette a háttérben. Oroszország természetesen visszautasította a vádakat, de a közelmúltban kiderült, hogy a támadást a Putyinhoz személyesen is kötődő, a mai napig szovjet domént használó ifjúsági mozgalom, a Nasi (Mieink) szervezte. Az eset arra késztette a NATO-t, hogy komolyabb figyelmet fordítson a kiberháborús védekezésre.




A dal észt-finn keveréknyelven meséli el a szobor áthelyezésének történetét.